Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-47
18 47. országos ülés deczember 7. 1875. községi pótadótól való mentessége. Ebből megvallom, szintén csak- azt látom, és csakis azért vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy ez csak zavart szül a község és törvényhatósági adókezelésnél s megvallom indokoltnak nem látom. Némi indokolást nyújt az 1876. évre az a körülmény, hogy most az év végén állapíttatván meg ezen adó, a községi és törvényhatósági költségvetések jövő évre nagyobbára tárgyalva vannak már, talán meg is állapítva. A pótadó is meg van állapítva és ezen uj adónemre tekintet nélkül számíttatott ki, tehát ennyiben 1876. évre ez indokolt, de a többi évekre vonatkozólag egyéb eredményt nem látok, mint azt, hogy az adókezelést nehezíteni és zavarni fogja, mert a községi vagy törvényhatósági pótadók rendszerint akként vettetnek ki, hogyha nagyobb az adóalap a mire kivettetik, kisebb a százalék; s ha kisebb az adóalap: akkor nagyobb a százalók. Itt tehát az adózók mit sem nyernek, kivéve talán az egyedüli fővárost, a hol ugy látszik, még nem kényszerit a helyzet más intézkedésre, még erőltetve is fenntartják'az állami adók után egyforma pótadó kivetését. De végül igen fontos, t. ház, ezen javaslat utolsó része, a mely nem is annyira ezen jövedelmi pótadóra: hanem a kereseti adótörvény módosítására vonatkozik. . A kereseti adó alá tartozók második osztálya ezen törvény által ujabban akként állapittatik meg, hogy némelyek ezen kereseti adó alól egészen felmentetnek, másut megrovatnak ugyan ezen kereseti adóval; de nem oly mérvben mint eddig, s itt e változtatás eredménye az, hogy azoknál, kik ez adóval tovább is terheltetnek t. i. a föld-, házbirtokosok, a tőke-, kamat- és járadék-adóval terhelteknél : a 100 frtig aclót fizetőkre nézve a kulcs tökéletesen az eddigi marad; 100 írton felül pedig az eddigi adó, kivéve az első 100 frtot, a többi után elengedtetik. Itt tehát azt látom, hogy az adóelengedés akként vitetik keresztül, hogy az a vagyontalanabb, a csekélyebb vagyonnal bíró osztálynál egészben megmarad; a vagyonos osztálynál pedig és pedig minél vagyonosabb: annál nagyobb arányban engedtetik el. Ezzel kapcsolatban kell, hogy kiemeljem a kivetendő uj adónak' aránytalanságát, mely a jövedelmi pótadóról szóló törvényjavaslat azon intézkedése folytán elő áll, hogy a 100 írton felüli összegeknél a jövedelem kiszámítása akként történik, hogy az 50 írton alóli összegek 50 frtig, a 100 írton alóliak 100 frtig kiegészíttetnek: ennek eredménye természetesen az, hogy kinek ezen kiszámítási kulcs szerint jövedelme 101 vagy 102 írt, az megadóztatik 150; a kinek pedig jövedelme 151—152 írt, megadóztatik 200 írt után, s a mi összeg 150-nól 3VU az 101 írtnál 5—6 ü j 0 , s nagyon természetesen a kivetendő adó nem 3*1,, hanem 5—6"L Ehhez járul az. hogy a személyes kereseti adó ép ezen csekélyebb adófizetőknél el nem engedtetik, tehát ÍÍZ a jövedelmek arányában körülbelül l°! 0-ot tesz, s igy e törvényjavaslatnak foganatosítása esetében az eredmény az volna, hogy ily kisebb adózók némelyikénél 5—G\ vettetik ki a jövedelem után, a mi adójuknak nem 10—14, hanem talán I8°i 0-át tenné; mig ellenkezőleg" a nagyobb vagyonuaknál 3 1 ., 0 !, vettetnék ugyan ki névleg, de miután a kereseti adónál az adónak 4\ jövedelme után számítva körülbelül 1% elengedtetik: az adóemelés nem 3%, hanem csak 2 1 , 0 . volna. Én t. ház, a pogressiv adókivetésnek barátja nem vagyok felfelé, annál kevésbé lehetek barátja lefelé Ezen törvényjavaslat pedig tekintve azt, hogy intézkedései által az alsóbb osztályokra nagyobb adó vettetik ki, és pedig nem is bizonyos arányban, hanem a mint közelebb van az 50 vagy 100 írthoz; a kereseti adó elengedésében pedig csakis vagyonos osztályok rószesittetnek, kimondja a progressiv adófelemelést, de nem felfelé, hanem lefelé. Ezt magában véve is elég indoknak tartanám arra, hogy ezen javaslatban foglalt mellékes intézkedéseket fontosabbnak tekintsem a 10 milliónyi adóemelésnél; mert megvallom, hogy a szükséges adóemelést megtagadni egy oly kormánytól, a melyhez különös bizalmam van, soha sem tarthatom hivatásomnak, másrészről azonban semmi csekélyebb fontosságú kérdések engem arra nem bírhatnak, hogy az adóknak nem a vagyon, nem a jövedelem arányában való kivetésébe beleegyezzem. Azt az észrevételt méltóztatnak talán igen helyesen tenni, hogy hisz az eddigi adók sincsenek tökéletesen kivetve; hanem van ott is különböző nemű aránytalanság. Ez kétségtelen, és talán sok helyen lenne ez kimutatható; de ha ez álláspontból indulok ki: akkor azt kell kívánnom a javaslattól, hogy ez aránytalanságot kevesbítse; azonban mint bátor voltam feltüntetni, ez az aránytalanság nem hogy kevesbedni, hanem növekedni fog. En tehát mindamellett, hogy azon elvből indulok ki, hogy ezen adónak elfogadott eszméjét ne vitassuk, hanem szavazzuk meg : bátor vagyok azon kívánalomnak kifejezést adni, hogyha előnyösnek látszik, — a mi pedig nézetem szerint előnyös, sőt szükséges, — hogy ezen fontos javaslatra nézve a kormányt a háznak minél nagyobb többségé támogassa: szükséges volna, hogy ezen javaslat minél egyszerűbben, nyíltabban kifejezője legyen azon eszmének, mely a képviselőház nagy többsége által elfogadtatott. E tekintetben, hogy keresztülvihető legyen, nem képzelek más utat: mint ha ezen javaslat részletei, a kivetés módozata, vagy a pénzügyi bizottság által, vagy a t. pénzügyminister uraltál átdolgoztatik.
