Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-57
226 57. országos ülés deczember 17. 18J5. galomra ós annak fejleszthetési jövőjére nézve már is jelentékeny vívmánynak, tehát iparunkra és kereskedelmünkre nézve életbevágó haladásnak tekintendi magában azon tényt, hogy ezentúl e tekintetben rendezett viszonyokkal fogunk szemben állani. Nemcsak az bir fontossággal, hogy milyen lesz ezentúl a romániai vám-tarifa viszonyítva az eddigi vámtótelekhez; hanem az, hogy egyáltalában lesz vám -tarifa; mert a mostani 7VA értékvám a papiron van. Nemcsak a vexaturák, melyekkel az egész eljárás összekötve van, s az önkény, mely uralkodik, hanem a leglehetetlenebb czimeken szedett illetékek és dijak olyanná teszik a mostani romániai beviteli vámokat, melyekkel szemben—merem állítani-—az uj vámtételek és öszszes eljárási módozatok talán 50 r 1 0 javulást jelentenek. Az üzleti életből merített illustrátióként elég legyen azon egy példát fe'hoznom, hogy divatban van az eredeti faktúrán kívül üres számla blanquetteket a rumániai importáló kereskedőknek adni, tetszés szerinti kitöltés végett. De azonkívül a vámtisztviselőkkel való „hasznos összeköttetések" is nagy szerepet visznek az ex- és importüzletnél. Hogy ily üzelmek mellett milyen aztán az a 7V/o értékvám, és mennyire megvan nehezítve a törvénytisztelő kereskedőre nézve a concurrentia, azt könnyen elképzelhetni. Osak figyelemmel kell az egyezménynek a forgalom könnyítését czélzó és a legszigorúbb reciprocitáson alapuló intézkedéseire lenni, hogy beismertessék az, miszerint Rumánia a nemzetközi forgalom és kereskedelmi jogbiztonság tekintetében az európai kultur-népek családi kötelékébe be akar lépni. Igen ám ; de azok, kik e nevezetes haladást és a conventió által kereskedelmünknek biztosított előnyöket elismerik, azt mondják, hogy a mi iparunk jelenleg még sokkal fejletlenebb, a mi kereskedelmünk egyebekben mint nyersterményekben sokkal jelentéktelenebb, semhogy oly áldozatot lehetne ezen érdekeknek hozni, mint a gabonavám megszüntetése. Itt látom én nagy közgazdászat! politikai jelentőségét azon határozatnak, melyet a szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadása által hozandók vagyunk. T. ház! Valóban ijesztő képe állna előttem gazdászati jövőnknek, a közvagyonosodás gyarapodása helyett nemzetgazdászati pusztulásunkat kikerülhetlennek látnám: ha indokoltnak, tehát jogosultnak kellene elismernem, a gabonavám megszüntetéséből több oldalról levont következtetéseket. Tehát — mint épen itt oly gyakran hangoztatják, — mint kizárólag agricultur állam, mint iparczikkekben, ugyanazon állítás szerint, kizárólag fogyasztó állam, oda jutottunk már, hogy saját határainkon belül is tartanunk kell az állítólag a cultura minden terén sokkal inkább hátramaradt tőszoinszédunk versenyétől ? hiszen azok. kik ezt bevallják : nem-e a legkézzelfoghatóbban törnek pálczát közgazdaságunk eddigi egyoldalúsága fölött ? és nem-e állítják közgazdasági politikánk elutasithatlan követelményekint oda azt, hogy iparos állammá is kell lennünk, s pedig még sokkal kevésbé lépésről lépésre, mint mi ex professo iparosok azt hangoztatjuk? Én a gabonavám eltörlését egyes localis természetű érdekektől eltekintve, még akkor sem találnám valami nagy bajnak: ha nem is nyernénk érette nevezetes vám- és kereskedelmi kedvezményeket; mert nem szeretem, nem merem hinni azt, hogy néhány krajczárnyi védelem megszüntetése már is halálosan megingassa gazdászatunk az idő szerint majdnem kizárólagos alapját. Az a romániai gabona, melynek a magyar határszélig is 40 — 50 krajczár vitelbért kell fizetni, s mely az l°!o kiviteli vámmal együtt a határszélünkön már is legtöbbnyire kétszer annyival drágítva lesz. mint a mennyit az eltörlendő beviteli vám kitesz; ha tehát a rumániai gabona, minőségre nézve már is versenyezne a mienkkel, de azonkívül a termelés is tényleg annyival olcsóbb volna a miénknél : azt hiszem azon ország, melynek már 1873ban 989 gőzcsóplőgépe volt és mely okszerűen fejleszti földmivelését, rövid időn gabona védvámjaink daczára is a legveszedelmesebb versenytársunkká fogna válni: ha csakis vámvédelem által iparkodnánk fentartani versenyképességünket. Rumániának kiviteli forgalma az osztrák-magyar consulátusi jelentések szerint 1873-ban 159 millió, 1874-ben pedig 186 millió frankot tett ki. A bevitel ellenben 1873-ban 85 millió, 1874-ben 92 millió francra rúgott. A gabonakivitel magában 1873-ban 107 milliót, 1874-ben 101 milliót tett ki. Látjuk ebből, hogy Romániának igen kedvező a külkereskedelmi mérlege s én bár külkereskedelmi mérlegből levont következtetéseket csak igen nagy elővigyázattal és fentartással fogadom el: mégis e számokkal következtetek ugyan Romániának csekély fogyasztási képességére, tehát culturai hátramaradottságára ; de következtetek másrészről arra is, hogy Románia mind inkább veszélyesebb versenytársunk lesz nyersterményekben a külföldi piaczokon: hanem egyébbel, mint gabona védvámmal iparkodunk e versenyt ellensúlyozni. De különben is hol rejlik jelenleg az állított veszedelem? Hogy a romániai gabona itt ben az országban fogja a hazai termény árát lenyomni ? Már bocsánatot kérek, ebben nemcsak hogy bajt nem látok, de ha csakugyan ugy lenne, a mitől ugyan tartani nem lehet: az csak észszerű nemzetgazdászati szempontból előnyünkre szolgálna. Vagy hát a belföldi fogyasztás érdekei csak akkor mérvadók, ha az iparnak nyújtandó bármily csekély védelemről van szó? Ellenben még a mindennapi
