Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-56

218 56. országos ttlís deczember 16. 1875. tria közt a közös vámterület alapján a vámszövetség, lehetetlenné fogja tenni azt, hogy Magyarország rendezze pénzügyeit, hogy Magyarország adóképességre ezért tegyen ; ha beleegyeznek abba, hogy milliókkal szaporittassék a hadügyi költség, mint most is legújabban jött hozzá adalék a nyugdijak megszavazásával: akkor lehetetlenné teszik, Magyarország pénzügyeinek rendezését, azon egyik legfőbb czélt, melyet a kormány magának kitűzött. Ha megszavazzuk a hallott indokoknál fogva a Romániával kötött szerződóst.: akkor sajnos csorbát fogunk ejteni a haza egyik legvitálisabb érdekén, addig nem fogunk egyebet tenni, ki kell mondani egyenesen : mint azt, hogy Ausztria érdekeinek áldozzuk fel Magyarország legfontossabb anyagi érdekeit. Én t. ház, ilyen politikának támogatásához most ezen politikának jelenlegi nyilvánulása alkalmává] sem járulhatok. A mi illeti azon indítványt, melyet t. barátom Simonfay János az elhalasztásra nézve tett, arra vonatkozólag, legyen szabad rövid észrevételt tennem azokra, a miket erre vonatkozólag az igen t. ministerelnök ur felhozni méltóztatott, A t. ministerelnök ur azt monda, hogy nem lehet elhalasztani ezen kérdést, mert nem lehet továbbra is fentartani azon bizonytalanságot, a mely jelenleg a Bumániával való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink közt létezik, hogy nem lehet továbbra is felfüggesztve hagyni ezen kérdéseket, mert az Romániára nézve, már eddig is igen kellemetlen függő állapotot idézett elő. Azt hiszem t. ház, hogy ezeket komoly érveknek elfogadni nem lehet : mert hogy nagyobb érdekünk volna nekünk az, hogy ezen jelenlegi bizonytalan állapot, mely csak rövid ideig fog tartani, természetesen elmellőzzük, hogy megtegyük Rumániának azon kedveskedést, hogy mentsük fel azon némileg — elismerem — nem kedvező helyzet alól, hogy nincs tisztában, hogy mi fog történni ezen szerződéssel : ezen érdeknek vitális érdekeinket feláldozni nem szabad. Azt is monda t. ministerelnök ur, hogy hiszen épen azok fogadhatják el szívesen ezen szerződést, a kik az önálló magyar vámterület barátai. Miért? mert magok is beismerik azt, hogyha Magyarország maga képezne külön vámterületet: akkor előnyös volna ránk nézve ezen szerződés. Igen ; hanem az a kis baj van, hogy a mi óhajtásunk, t. i. hogy mi óhajtjuk ezen külön vámterületet, ez fájdalom, nagyon csekély biztosíték arra, hogy valósággal meg is kapjuk azon önálló vámterületet és fajdalom ezen óhajtás ellenében sokkal erősebb azon határozott ellenkező irányú fellépés, melyet épen a t. ministerelnök ur az illetők irányában képviselt. Azon okok, melyeket a t, ministerelnök ur felhozni méltóztatott az elhalasztási indítvány elvetésére nézve, nézetem szerint egyátalában nem állják meg a próbát; ennélfogva azok által nem érezhetem magamat indíttatva eltérni attól, hogy Simonfay János t. barátom által beadott határozati javaslatot pártoljam. (Helyeslés a szélső hal felöl,) Elnök: T. ház ! Miután a mai napon a közoktatási minister ur választ fog adni egy interpellatióra és három interpellatió van bejegyezve, a melyekre nézve kívánatos volna, hogy ma előterjesztessenek, miután csak egy pár perez hiányzik még a kiszabott időből, ha a t. ház megengedi a napirenden levő tárgyalást, melyre még többen vannak feljegyezve; azt hiszem holnapra halaszthatjuk. (Helyeslés,) És most kérem a vallás- és közoktatási minister urat, hogy a mai napra ígért válaszát Szalay képviselő urnák megadni szíveskedjék. Trefort Ágoston vallás- és közöli tatási minister: Szalay Imre képviselő ur hozzám november 20-án egy ínterpellátiót intézett, mely igy szói: Van-e tudomása a t. minister urnák arról, hogy a népoktatási törvény több §-ai Magyarország nagy részében, és különösen Somogyin egyében nem tartatnak meg, és ha van, szándékozik-e intézkedni, hogy a törvény effectuáltassék ? Hogy ezen interpellátióra mostanáig nem feleltem : azt főleg annak méltóztassék tulajdonítani, mert azon sürgős és fontos tárgyalások alkalmával, melyek az utolsó időkben napiranden voltak: a t. ház becses figyelmét s idejét nem akartam igénybe venni. Mielőtt azonban most szerencsém lesz ez interpellátióra válaszolni, szükségesnek vélem némely általános megjegyzéseket előre bocsátani Ha közoktatásügyünk állapotát elfogultság nélkül vizsgáljuk, akár tekintsünk a rideg számokra, melyek a népoktatás ügyéről kiadott jelentésemben le vannak téve, akár pedig körül utazván az ország különböző vidékein, az iskolákat látogassuk: meg kell vallanunk, hogy a népoktatás terén haladunk. Ne méltóztassék azonban rólam feltenni, hogy én azt hiszem, hogy ebbeli állapotunk már kielégítő. Nem! A fejlődós, a haladás lassú, azonban ennek okai nem a törvény hiányaiban, vagy a törvény kezelésében fekszenek; de igenis rejlenek társadalmi, gazdasági állapotunkban, és az ok egyike különösen az ország pénzügyi állapota, melynélfogva 800 ezer írtnál többet nem vagyunk képesek évenként a népoktatásra fordítani; oka másodszor a községek pénzereje, melynélfogva gyakran a legjobb akarat mellett sem képesek iskolákat építeni, a régieket, a szűkeket átidomítani, vagy pedig a tanítókról jobban gondoskodni; oka harmadszor a szülők gazdasági viszonyai, kik némelykor például télen a leg-