Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-56
56. országos Illés deczember 16. 1875. 211 elvüség és a kor követelményeinek részint megfelelnek, részint még becsületére is válnak. Igen ám; de a gyakorlatban meg azt tapasztaljuk, hogy minden intézkedéseinél hiányzik az összefüggő, egymásból folyó kapcsolatos, helyes egymásután, hiányzik, hogy ugy mondjam, a honatyái gondoskodásból eredő, az egymást érlelő tervszerű eljárás: ez az, a mit a szabadéivüség privilégiuma gyanánt bemutatni nem volna szabad ; sőt óvatosan kerülni kellenék. T. ház! Meggyőződésem, miszerint államéletünk oly annyira kedvezőtlen, hogy én íőfeladatomnak tűztem kisszerű szemetes kérdésektől és pártoskodásoktól magamat lehetőleg távol tartani; mert az, a ki alkotmányos életünk 8 évi folyamát önzetlen hazafiúi szeretettel mérlegeli : tessék elhinni, megütközéssel fordul el ez összefüggés nélküli elméleti kísérletektől. Nézzünk körül itt a teremben, az országban és arról fogunk meggyőződni, hogy a nagy többség az 18G7-ben kötött közjogi kiegyezésnek politikai megoldásával részint meg van elégedve, részint legalább megnyugtatva; de találkozik-e csak egy gondolkozó fő is. ki ezen szerződés anyagi részének felületes megoldását ne kárhoztassa? Itt a bankkérdés, fogyasztási adó, vámszövetség-szerződós kérdései, melyekuek mindegyike világosan emlékeztet az elkövetett mulasztásokra, és kérdem: ki állott ezen időben a kormány élén? nem-e az, a ki az előttünk levő szerződóst aláirta? Igenis az. a kit én szivesebben elismerek szerencsés politikusnak, mint gyakorlati nemzetgazdásznak, és hogy ezt itt e helyen kimertem mondani: szolgáljon mentségemül azon számtalan elveszett millió, me'yet nemzetemnek ma már megtéríteni senki sem képes, melyek anyagi érdekeink elhanyagolása és ilyen szerződések, mint a tárgyalás alatt levő, által a népet és nemzetet anyagilag tönkre tették. T. ház! Már 1873-ban tettünk a gabnavámmentességgel egy kísérletet és a történtekből mi tanúságot meríthetünk? Nem-e azt, hogy a megelőző években a búza Pesten mázsánként G—8 írt között árusittatott; de a mint a Komániából érkező gabnára a vámmentesség kimondatott : a búza ára eleinte közel egy forinttal, később még sokkal lejebb szállt. Az ilyen honatyái gondoskodásnak még sok más furcsaságai voltak. Vagy nem jellemző-e hogy mig 1873-ra kimondjuk egy, azaz egy évre a vámmentességet: a gyakorlatban azt látjuk, hogy 1874-ben Komániában ugy, mint minden évben, ugy ez évben is 10—14 nappal hamarább elvégezvén az aratást, mint ez nálunk rendes körülmények közt lehetséges: a vámmentesség pedig septemberig levén megadva, hirtelen a gabonát a határon átszállították ugy, hogy az 1873-ra adott engedmény leginkább 1874-ben kezdett jövedelmezni, kinek? mindenkinek, csak a magyar állampolgárnak nem ; és kit sújtott leginkább ezen engedmény: — fájdalommal be kell vallanunk, azon elemeket, a melyek nagy részben Magyarországot képviselik; azon ezer meg ezer hold sik földön lakó nyers termelőket magyarnémet és részben román polgártársainkat. (Helyeslés a széliö padokon.) A kormány beadványaiban keresett adatok igazolják, hogy Magyarország gabnája 6 éven keresztül körülbelül évenkint 40 millió mázsa gabnaforgalmat képvisel; — és ez ugy látszik, a valóságnak megfelel, mert 3 írtjával számítva, egyre-másra mázsáját, ez fedezi nagy részben évi kiadásainkat, és ezért eltekintve, hogy a növekvő kínálat maga már a fennálló vámnál sokkal nagyobb árcsökkenést idéz elő, a mint ezt 1873- és 1874-ben tapasztalni kénytelenek valánk, kérdem: lehet-e képzelni, hogy nyers termelőink elbírnak jelen romlott anyagi viszonyaink közepette ma, midőn az adók napról napra növekednek — mázsánként 35 krnyi árcsökkenést? — ós én a mondottakkal szemben azt mondom és állítom, hogy nem. (Helyeslés a szélső padokon.) 35 kr. árcsökkenés mázsánként ugyan nem is sok : de ha azt vészük, hogy 1600 • ölen kell, hogy legalább 4 mázsa eladó gabona teremjen, hogy a nyers termelő existálhasson : akkor a mondottakkal szemben azt állítom, hogy a felemelt adók mellett egy 1 frt 40 krnyi árcsökkenést holdanként nyers termelőink ma el nem birnak. (Helyeslés a szélső padokon.) Hallottam emlegetni, hogy az osztrák és magyar monarchiában külföldről nyers terményeket szállítanak; •— ez nézetem szerint nem a mellett tanúskodik, hogy egy növekvő kínálat folytán nyers terményeink egy nagyobb árcsökkenést elbírnak ; hanem bizonysága annak, mily kiskorú államgazdaságot, azaz kereskedelmi és közlekedési politikát folytatnak államférfiaink, hogy mind annak daczára, miszerint a közös monarchia lakóinak több mint fele része mezei gazdaságot folytatnak: mégis a külföld képes a közös vámterületen nyers termén veinkkel concurrálni. Köszönetet szavazok azoknak, a kik ezen egyezmény mellett ily érvekkel harczolnak: mert alkalmat nyújtanak nekem constatálhatni, mennyire tévednek azok, kik a jelen rendszer mellett hazánk fejlődését biztosítva látják. Azt is hallottam mondani, hogy Magyarország hiába zárja el határait : megkerülik az országot és mégis versenyeznek velünk a külföldi piaezokon. E szó „megkerülik" az országot már is félig biztosítja versenyképességünket, mert az, a kinek kerülni kell: ugyan jól iparkodjék, hogy a czéltól el ne késsék. Azt is hallottam, hogy a magyar terményekkel nem versenyezhetnek a rumá' 27*
