Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-47

14 47, országos Illés deezemoer 1. 1875. meg a didaktrumot, mely a 1848-iki nagy veszteségek után, az absolutismusnak vas járma alatt reá rovott nagy terhek daczára szorgalom és munka által szellemi és anyagi téren oly nagy haladást tett két rövid évtized alatt, minőhöz hasonlót azóta soha ; ez a nemzet ne lenne képes az előttünk fekvő törvényjavaslat által involvált 8 milliónyi ujabb terhet elviselni most, midőn a kormány ezt az áldozatott azért követeli, hogy pénzügyeink eonsolidatiója állami organismusnak javitása biztosithassék? midőn az adott helyzet kötelességünkké teszi, mindenekelőtt az államkincstár fizetésképességének biztosítása által, megszerezni a kormánynak s magunknak is azt az időt, azt az erőt, azt a függetlenséget, mely okvetlenül szükséges, hogy a fenforgó nagy pénzügyi és közgazdasági kérdések az ország érdekeinek megfelelőleg oldassanak meg! Nem örömmel, de a kötelesség teljesítésének megnyugtató öntudatával szavazom meg e törvényjavaslatot : mert látom, hogy megtakarításokkal csupán, a deficzit el nem tüntethető; mert a jövedelmek fokozásának más neme ma lehetetlenség s mert a deficzitnek ujabb kölcsön általi fedezése a lehető legveszedelmesebb eszköz. Utólag bírálni, utólag jó tanácsokat adni — nem nehéz dolog. Nem is akarok e térre lépni. De a multak bírálatának is megvan azon jó oldala, hogy tanulhatunk a múltban elkövetett hibák és tévedések árán a jelenben, és tanulságot vonhatunk ki magunknak a jövőre nézve, s ha csak a legközelebbi évekre tekintünk vissza: kivonhatjuk a tanulságot, hogy ma már kétségbevonhatlanul áll az, hogy ha már 1873-ban, a kormány és a törvényhozás arra a térre lép, melyen ma állunk, ha egy ujabb nagy és szerfölött terhes kölcsön a 153 milliós kölcsön megkötése helyett a kormány s a törvényhozás haladék nélkül és erélyesen már akkor a megtakarítások s az adófelemelés terére lép: — pénzügyeink rendezése ma kisebb teherrel járna és sokkal közelebb állanánk hozzá. Sőt még akkor is egy egész évet nyertünk volna: ha az év elején lenyeljük azokat a keserű labdacsokat, melyekkel akkor mint pénzügyminister a háznak jelenleg mélyen tisztelt elnöke megkinált, s melyeket ma igyis úgyis be kell vennünk. De elismerem, hogy szükséges bizonyos időnek lefolyása, • hogy ily nagy fontosságú kérdések megérlelődjenek, s hogy azok a közvélemény által acceptáltassanak. Azt hiszem azonban, hogy ma már a kérdés teljesen megért, s hogy a megoldásnak tovább halogatása csak súlyosabbá tenné a bajt, és még nagyobb veszélyeknek tenné ki az országot, a melyeknek orvoslása aztán még nagyobb áldozatokat követelne a nemzettől. Meg vagyok győződve t. ház, hogy e törvényjavaslatnak elfogadása által', bár pillanatnyilag ujabb terheket rovunk az országra: következményeiben biztosítjuk Magyarország előhaladását, ugy szellemi mint anyagi téren. Mert én az előttünk fekvő törvényjavaslatot t. ház nem bírom elválasztani azon két nagyfontosságú kérdéstől, melyek ma az egész országban discussió tárgyát képezik: tudniillik a bankkérdéstől s a kereskedelmi- és vámszerződéstől, melyekről sokan szóltak már a házban is. Én is azt hiszem, hogy e két nagyfontosságú kérdésnek mikénti megoldásától függ a legközelebbi években Magyarország felvirágzása, előhaladása, vagyonosodása. De ismétlem, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot ezen kérdésektől nem bírom elválasztani. Mert azt hiszem, hogy minden perez, melylyel a sulyegyen helyreállítását háztartásunkban késleltetjük: az okvetlen szükséges terhek elvállalásától való idegenkedés csak késlelteti és megnehezíti ezen két nagyfontosságú kérdésnek az ország érdekei szerinti megoldását. Nagy deficzittel, megingatott hitellel — nem könnyű a bankkérdést megoldani. Hiszen a ki figyelemmel kisérte a bankkérdés egyes mozzanatait : világosan láthatja, hogy a magyarországi hitel érdekeinek háttérbe szorítása az osztrák bank részéről, egy s ugyanazon időbe esik: midőn pénzügyeink bonyolultakká, deficziteink folyton nagyobbakká lettek s midőn hitelünk folytonosan hanyatlott. Financziáink virágzó időszakában, a kiegyezés utáni első években Magyarország hitelszükségletei kellő kielégítést találtak az osztrák nemzeti banknál; de minél inkább bonyolultak össze állami financziáink, minél inkább romlott hitelünk a külföld előtt: annál merészebbé vált az osztrák nemzeti bank, mely jól tudta s érezte, hogy napról-napra fogy erőnk, hanyatlik tekintélyünk, melylyel basáskodását megtörhetnők. Egy rendezett fmancziákkal bíró. meg nem ingatott hitel fölött rendelkező államnak igen könnyű egy önálló jegybankot felállítani s minden tekintetben biztosítani a magyarországi hitel érdekeit. Egy deficzitekkel küzdő, kölcsönöket hajhászó, mindenét elzálogosító államra nézve azonban ez majdnem lehetetlenség, vagy csak is roppant áldozatok árán lehetséges. De nem kisebb hatást várok e törvényjavaslat elfogadásától, a vám és kereskedelmi szerződős tekintetében is. Deficzittel küzködve, drága kölcsönökre szorulva — lehet, hogy a vám és kereskedelmi szerződés ujabb megkötésénéi pillanatnyi financziális előnyökért, kénytelenek lennénk nagyobb érdekeket feláldozni. Én a vám és kereskedelmi szerződést t ház, nem tekintem első sorban financziális kérdésnek. Nagyfontosságú közgazdasági kérdés az, melynek mikénti, megoldásától összes közgazdasági életünk fejlődése, vagy hanyatlása függ. Pusztán financziális előnyökért, né,-.