Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-55

&5. országos ülés defzember 15. 1875. 187 Ordódy Pál előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság részéről én a beadott módositványnyal nem érthetek egyet: mert az 1868. XI. t.-cz. a sóraktárakban már a szállítási és egyéb költségek hozzászámitását elrendeli, tehát azoknak, a kik ezen raktárakban kicsinyben nagyban vesznek: már akkor ezen költségek beszámítása, a melyekről ezen §-ban szó van, meg van rendelve ; de nem volt megrendelve a sóhivatalok kezelésének hozzászámitása; ha tehát a módositvány elfogadtatnék : ebből az következnék, hogy a kis mennyiségben eladott sóért a' kezelési költségeket meg kellene fizetnie, annak a ki 5—10 fontig vesz sót; mig a nagymennyiségben vásárolt sóért, senkisem fizetne kezelési költséget. Ez által az állam is megkárosodnék és a fogyás ztók nem nyernének semmit; mert a nagykereskedő, a ki nagyban vásárolja a sót, a kezelési költséget meg sem érzi, de midőn a detailban eladja, hozzászámítja a kezelési költséget mindaddig, mig a eoncurrentia neki megengedi, hogy felmenjen a só árában. Kérem tehát méltóztassanak elfogadni a §-t, a módositvány mellőzésével. Elnök: A 4. §. ellen Hégyessy Márton képviselő ur modositványt nyújtott be, mely szerint az első bekezdés kimaradna. A kik elfogadják a 4. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, méltóztassanak felállani. (Megtörténik,) A 4. §. elfogadtatott a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, s ennél fogva Hégyessy képviselő ur módositványa mellőztetett. W

ächter Figyes jegyző: (Olvassa az 5-ik, 6. és 7. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak, olvassa a 8. §-í.) Hegyessy Márton: T. ház! Azt már reményleni merem, hogy jelenlegi módositványomat méltóztatnak elfogadni. (Halljukl) Ez semmi egyebet nem czéloz, mint a |. szabatositását. Ezen §. indokolására vonatkozólag azt méltóztatott mondani a t. pénzügyminister ur, hogy ez teljesen megfelel az 18G8. XI. t.-ez. 5 pontjának. Igaz, teljesen megfelel; hanem épen azért van benne egy számhiba. Az 1868: XI. t.-cz. a 4. §-ra hivatkozik. Igenis, mert ebben van megszabva a só alap-ára. E törvényjavaslatban azonban nem csak a 4.

; §-ban, hanem meg van szabva az 1-ső §-ban is. Én tehát ajánlom azon modositványt, hogy a 2-ik sorban e helyett; ,,4. g. határozmánya" tétessék 1. és 4. §. határozmánya." Beőthy Algernon jegyző : (olvassa Hégyessy Márton módositvány át a 4. szakasz elé jönne az 1. szakasz és igy az 1. és 4. szakaszra történnék hi vatkozás.) Széll Kálmán pénzügyminister: Félreértésből származik az, a mit a képviselő ur mond, midőn módositványát szükségesnek állítja: mert a sóárak leszállításánál és a kedvezményi áraknál fordulhat elő és fordul is elő ez az eset; de nem a többire nézve, hol alapárak vannak mint Erdélyben és Magyarországban. Erdélyben fenáll a kedvezményi ár s igy ott az árak leszállítására a esempészkedés megakadályozása czáljából szükség nincs. Az előbbi szakasz gondoskodik arról, hogy ha az ország szomszédos részeiben, melyek a birodalmi tanácsban képviselt országokkal határosak, bizonyos eltérések szükségesek: ez megtörténhessék. Tehát intézkedés történik az alapárakra, illetőleg az egységes egyén árakra nézve. Itt a kedvezmény árakról van szó, azért nem szükséges a törvényjavaslat első, hanem csak 4. szakaszára hivatkozni. Elnök: A 8. szakasz ellenében Hégyessy Márton képviselő ur azon módosítást hozza javaslatba, hogy e szakasz 2. sorában, hol a 4. szakasz határozmányaira történik hivatkozás, közbetétessók az első szakasz megemlítése is, hogy eképen legyen : „Az 1. ós 4. szakasz határozmányai." A kik a pénzügyi bizottság szerkezete szerint a 8. szakaszt elfogadják: azokat kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta a 8. szakaszt a pénzügyi bizottság szerkezete szerint. Hégyessy Márton módositványa mellőzve van. W

ächter Frigyes jegyző: (Olvassa « 9. szakaszt) Madarász József: T. ház! Fölkérem a t. ház figyelmet a jelen szakaszra nézve: mert ha nem csak az én következtetésem szerint ezen szakasz nevezetes visszaesés: nevezetes kereskedelmi megszorítás és igy a sónak a polgárok közti minden esetre jutányosabb árbani inegkaphatását fogja maga után vonni, ha ez elfogadtatnék. Kerestem a pénzügyminister indokolásában e szakasz két első bekezdésének indokolását, azonban csupán a sóvári sófőzde sójánál találom, ha összehasonlítom az 1868. XI. t. ez. 7. §-ával, azt, hogy a kereskedésben minő megszorítás czéloztatik most eszközöltetni. Az 1868. XI. t. ez. 7. §-a ugyanis megengedte mindenkinek, hogy nem csak a sótermelési helyeken, hanem a raktárakban is kiki vehessen a maga szükségletére vagy kereskedésre sót: most íme a törvényjavaslat* nem csak ezt szorítja meg, és kihagyván a raktárakat belőle, csak is egyedül a mármarosi és erdélyi úgynevezett sótermelési helyeken engedi meg kereskedésre a sót venni, hanem még azt is követeli, hogy a kereskedő mondja meg, mennyit vesz egész évre. Ezt követelni lehetne, kivált ha az illető kereskedőnek, mint az országnak ládája tele volna pénzzel; de nemcsak megmondani, hogy mennyi kell; hanem azt követelni előre, hogy erre biztosítékot tegyen: ez megszorítása a kereskedésnek. A kereskedőnek érdekében van minél többet forgatni pénzét, tehát annál többet vesz, minél többet forgat; de ő nem tudja bizonyosan mennyit fog egész éven át elárusíthatni. 24*