Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-55
55. országos ülés deezeml>er 15. 1875, 181 lőtt t. képviselő urak megjegyzésére válaszolnom kell. Három irányban történt a törvényjavaslat ellen kifogás, az első irányban Madarász képviselő ur részérő], ki jobban szerette volna, ha e törvényjavaslat nem novella alakjában, hanem az 1868-iki törvényczikket átvéve, teljesen a sójövedékről szólva egészben adatott volna elő. Én a magam részéről szintén azon nézetben vagyok, hogy midőn a törvényeknek gyakori és hosszas, t. i. több §-ra terjedő módosításáról van szó : czélszerü az egész törvényjavaslatot átvenni, hogy egy egészben lássa mindenki a törvényes rendelkezések összeségét. Ez áll. Hogy azonban ezt az utat itt nem választottam : annak egyszerűen az az oka, hogy most a só-jövedékről egy gyökeres, a sójövedék iránt fönnálló minden szabályt összefoglaló törvényjavaslatot nem terjeszthettem volna elő. Majd annak idejében, ha minden szabály és a sójövedókre vonatkozó minden intézkedés eodifikáltatni fog : akkor lesz czélszerü, a sójövedékről szóló minden szabályt és intézkedést íösszefoglaló törvényt alkotni. Mert ha az 1868-iki törvényt most felvettem volna is: a sójövedéki szabályok azon kívül maradtak volna, melyek pedig igen tömegesek. Minthogy tehát a czélt ugy sem értem volna el, ezt az utat nem választottam. Ezen formai kifogáson kívül az a kifogás hozatott fel Simonyi Ernő képviselő ur részéről, hogy a törvényjavaslat áremelést tartalmaz. Ami az árt illeti, nézetem az, hogy a só ára ma daczára annak, hogy 1868-ban a só árát lényegesen leszállítottuk mintegy 2 ós % írttal, mégis olyan, hogy annak emelését éri semmi körülmények közt sem pénzügyi, sem közgazdasági tekintetben indokoltnak nem látom. (Helyeslés.) Nem szándékozom a só árát sem fiscalitási szempontból, sem valamely más szempontból emelni: mert megvagyok győződve, hogy ezzel a czélt nem érnök el, mert a fogyasztás apadása által az áremelési különbözet magát megbosszulná. En a mai viszonyok közt a sóárát nem tartom oly alacsonynak, hogy annak emelése az ország anyagi viszonyainak szempontjából indokolható volna. (Helyeslés.) Nem is szándékozom tehát ezen törvényjavaslatban a só árát emelni és ezután sem kívánom ezt tenni, s ezt mint határozott nézetemet adhatom elő a t. háznak. (Helyeslés.) A mit e törvényjavaslatban tenni szándékozom: az nem áremelés. Méltóztassanak elhinni, hogy nem lehet itt e szóval élni. Nem egyéb ez. mint a törteknek kerek összegben való kikerekitése. Igaz, hogy ezen kikerekités nem történik lefelé, hanem felfelé. Ez azonban a dolog természetében fekszik : mert azt a pár ezer forintot, a melyekhez ez utón jutunk, a mostani viszonyok közt bajosan nélkülözhetjük: holott az illető fogyasztó ezen szabályozást, mely nem áremelés épen nem fogja megérezni. Mert miről van itt a szó? Arról van szó, hogy a teljes áron eladott só, melynek mathematieus átszámítása 100 kilogrammra 8 frt 92 s |io krajczárt tenne, 100 kilogramm után 9 írtban állapíttassák meg, mert 8 frt 92 s Si (1 krral számítani — méltóztassék erről meggyőződve lenni, — nem lehet. Ez oly sok zavarra adna alkalmat a sóhivatalok és a sóraktárak részéről történő elszámolásoknál, hogy — mondbatnám — lehetetlen keresztül vinni. Én tehát 3 1 !., krral kerekítettem ki vámmázsánként az egész összeget, a mi egy fontnál oly csekélység, hogy azt csak mathematice lehet megjelölni, de a mi a practicus életben nem fog érezhető lenni. Így teszek — a nélkül, hogy részletekbe mennék, — mindenütt a sóvári só kivételével, a melyről annak helyén fogok szólani, — a kedvezményi áraknál is, hol vámmázsánként 2, 2'U 1 3 | 4 , 1% krnyi minimális kikerekilésről van a szó, a mi ez egyes fontok után valóban nem lesz érezhető. (Helyeslés a középen.) Sőt mondhatom, hogy ez egyenesen a fogyasztó közönség érdekében történik, mert ha törvényben nem állapíttatnának meg az árak kerek számban, minthogy fractákbaii az illető árusokkal a kincstár nem számolhat : azok a megállapításnak elmaradása esetében ürügyet találnának, maguk megtenni a fogyasztó közönség irányában a kikerekitést és a fogyasztó közönségre hárítani a törvényben megállapított kikerekitésnél nagyobb összeget; míg meg levén a törvényben állapítva az alapárak, részükről azokon önkényes változtatás nem történhetik. (Helyeslés a középen.) Simonja" Ernő képviselő ur kifogásolja, hogy ez iránt törvényjavaslatot terjesztettem elő; holott a dohánynál más eljárást követtem. En azért terjesztettem elő törvényjavaslatot, mert a só ára törvényben van megállapitva és ez árnak csak egy fél krajczárral való megváltoztatása is a törvényhozás beleegyezése nélkül nem lehetséges. A szivar- és dohányárak nincsenek a törvényben megállapitva és nem is voltak soha; mert ez mindig ugy tekintetett mint a kincstárnak oly üzlete, melynél az anyagnak olcsóbb, vagy drágább volta önkényt szabályozza az árakat. Ha én drágábban veszem külföldön a dohányt; természetes, hogy ennek a szivar árára kell viszszahatással lenni. A só és a szivar árát törvényben eddig nem szabályoztuk soha sem, és én abban a nézetben vagyok, hogy ezután sem fogjuk törvényben szabályozni. (Helyeslés.) A mi a sóhivatalokat illeti, az ez iránt előadott különböző nézetek közt a középen van az igazság. Én abban a nézetben vagyok, hogy a
