Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-55
55. országos Illés deczemtber 15. 1875. 179 Továbbá felemiitette, hogy az állam olcsóbb áron szállíthatja a sót, mint a magánkereskedők • mert az állam részint egyes vaspályákkal kizárólagosan rendelkezik, részint más pályákra befolyást gyakorol. De kérdem, tömeges szállításoknál a magánkereskedők nem élvezhetik, vagy nem élvezik-e tettleg e kedvezményt? Itt tehát kiváltságról szó alig lehet. De e mellett a t. képviselő ur arra is fősúlyt fektet, hogy a sónak ára mindenütt egyformán stabiliáltassék. Teljesen osztakozom nézetében; de e czólt nem a sóhivatalok eltörlése, hanem inkább szaporítása által lehetne csak elérni; mert csak az állam képes a sónak távolabbi helyekre történendő szállításából eredő némi hátrányt, a sóbányákhoz közelebb fekvő vidékeken nyert előnynyel compensálni és e tekintetben a szabad versenyzésből kilátásba helyzett előnyök csak akkor valósulnának meg: ha a sónak előállítása is, mint monopólium megszűnnék Azon felül hivatkozott a t. képviselő ur egyszersmind a lajthántuli tartományokra, hol sóhivatalok nem léteznek és hol a sóeladással kizárólag magánkereskedők foglalkoznak E mellett azonban megfeledkezett arról, hogy Felső-Ausztriában, Salzburgban, Tirolban, Friaulban, Galicziában és Bukovinában sokkal több sóbánya és sőfözde létezik, mint Magyarországban és minthogy a sóbányák is kedvezőbben feküsznek: nincs szükség arra, hogy a só eladást a sóhivatalok közvetítsék. Végre számításon kivül hagyta a t. képviselő ur ínég azon körülményt, is, hogy nálunk a sójövedelem a költségvetés fedezeti részének, egy nevezetes tételét képezi, s hogy nálunk a hitelviszonyok még korán sem oly biztosak, mint a lajthántuli tartományokban, s azért nem hiszem hogy vállalkoznak kereskedők arra nézve, hogy ők 3—4 millió frtnyi tőkét a sóüzletbe befektessenek ; vagy hogy az állam 3—4 millió értékű sót a keresekedőknek hitelezzen, s így e tekintetbeni biztos jövedelmét némileg koezkáztassa; de végre arra nézve, bog} sóhivatalok valóban szükségesek, hivatkozem arra, hogy alkotmányunk visszaállítása után a megyék követelték a sóhivatalok felállítását, s biztosítom a t. házat hogy az illető vidékek igen nagy csapásnak tartanák, hogyha az eddigi sóhivataloktól megfosztatnának. Ezt kivánván Ráth képviselőtársam tegnap mondott beszédére megjegyezni, ismételve kijelentem, hogy én a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő : T. ház! Igen röviden kívánok a szőnyegen levő törvényjavaslathoz hozzá szólani, de hozzá kívánok szólani azért is: mert ebben egy oly irányt látok, melyet egyáltalában közgazdászati szempontból nem helyeselhetek. Azon körülmény, hogy Magyarországban a métermórtéket elfogadtuk: szükségessé teszi azt, hogy á só • árának megszabása a métermérték szerint átidomittassék. Ezt szükségesnek találom. De nem tudom. hogy ezen körülmény szükségessé tette volna-e a törvényhozás intézkedését. Hiszen ilyen dolgot. mint ez, a kormány csakugyan szabályrendelet utján is létesíthetett volna. Midőn a dohánygyáraknál a vámmázsákat, és vámfontokat elfogadta: akkor nem kérték a törvényhozás beleegyezését, s a dolog még is megz törtónt. Igen nevezetes áremelés jött létre az által: mert az árak nem változtak, hanem megváltoztatott a súly. Miután áremelés jött létre: szükséges lett volna a törvényhozásnak beleegyezése. Itt ugy látszik nem csupán a mértékek átidomitása vétetett ezólba; hanem egyszersmind egy bizonyos áremelés is. En megvallom, hogy midőn a jelen közgazdászati viszonyok közt átalános a panasz az iránt, hogy az ország elszegényedik, hogy a fogyasztási adók mindig kevesebbel: jövödelmeznek, hogy az emberek még azon czikkekre is, a melyek a fogyasztásnak első szükségletét képezik, kevés pénzzel bírnak, hogy akkor ezen czikkek árának emeléséhez forduljunk. Ezt én megvallom a közgazdaság elveivel megegyeztetni nemi>irom. Az áremelés, mely itt indítványba hozatik: nem oly nagy. hogy az a kincstárnak valami nevezetes jövödelmet fogna hozni: de elegendő mégis arra, hogy azokat, kik kénytelenek, — mert a só monopóliumot képez — mindig ugyanazon egy forrásból venni szükségleteket: mégis mondom eléggé boszszantja, hogy az ár minduntalan emeltetik. En azt hiszem, hogy az átalakítást lehetett volna ugy eszközölni, hogy vagy semmi különbözet ne legyen az árakban; vagy pedig ha ez épen ki nem kerülhető, valami csekélységgel inkább apasztották, mint emelték volna; hanem itt egyiránt mindenben és mindig, ha nem is valami nevezetes, de mégis áremelés hozatik indítványba. Egy helyütt hol az osztrák tartományokkal szomszédságba esö só eladásról van szó, a ministerium fentartja magának azon hatalmat is, hogy ott az árakat a többiektől eltérőleg még emelhesse. T. ház, Madarász József t. barátom már, fölemlítette, hogy nekünk oly dolgokban, minők a fogyasztási adók és különösen akkor, midőn oly czikk fogyasztásáról van szó, mely hazánkban termeltetik, hogy akkor mi a saját magunk kedve szerint ne szabályozhassuk ama czikk árát: az képtelenség s azon kötelék, melyben Austriával e tekintetben vagyunk, ránk nézve igen ártalmas és káros nem csak azért, hogy a só ára magasabb, vagy alacsonyabb a vevőkre nézve; hanem ártalmas a kincstái' jövedelmére is; mert én azt hiszem, hogyha van a nemzetgazdászati tudományban egy tétel a másiknál biztosabban, határozoltabban megállapítva: az bizonyosan az: hogy a fogyasztási czikkekből. ha áruk emeltetik, kevesebb 23*
