Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-54

64. országos ülés deezember 14. 1875. 171 most fölhozott: nem lett volna ellene szóm ; de most kénytelen vagyok a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy a mit mondott: az nem a tanácskozás alatt levő tárgyhoz tartozik, s ennélfogva kénytelen vagyok arra kérni, hogy egyedül a 138. §-hoz méltóztassék szólni, mint a melynek tárgyalásáról van most a szó. (Helyeslés a középen.) E szerint először figyelmeztetem a t. képviselő urat arra,. hogy a napirenden lévő tárgyhoz tartsa magát. (Ilelyesl-és a középen.) Helfy Ignácz: Engedelmet kérek a t. elnök úrtól és a háztól, ezen §. a melynél felszólalok, arról szól, ki bizassék meg e törvényjavaslat végrehajtásával : már pedig ebben benne van nemcsak a honvédelmi minister, hanem hozzá van téve, hogy a többi ministeriummal ós igy csakis az összes kormánynyal hajtja végre. Én tehát, midőn indokolni akarom, miért nem szavazom meg e kormánynak, e ministeriumnak e törvényjavaslatot : nem térek el a tárgytól, midőn néhány szóval felemlítem azt, a mit felemlíteni óhajtottam. Oonstatálva van most ezen tény. Méltóztatnak tudni, hogy a Bittó-ministerium ezen törvényjavaslatot készen tartotta, a Deák-kör elé terjesztette, de a Deák-kör akkor már meglévén győződve arról, hogy helyesebb politikát kell követni, ezen törvényjavaslatot nem akarta elfogadni és a ministerium nem terjesztette be, nem is terjesztette volna elő. A jelenlegi kabinet magára vállalta, hogy felfelé bebizonyíthassa, hogy ő még többet bír véghez vinni, mint a múlt ministerium. Ennyit kívántam elmondani, s ép azért igazolni látván aggodalmaimat: nem szavazom meg a törvényjavaslatot. Szende Béla honvédelmi minister: Az előttem szólott t. képviselő ur mondatainak rectificatiójára, illetőleg a fenforgó kérdés történetére nézve, röviden csak azt bátorkodom felhozni, hogy igenis a, törvényjavaslat 1874-ben őszei beadatván, a véderő-bizottsághoz utasíttatott, mely szintén letárgyalta és jelentést is tett róla. De a Wenckheim-kormáiiy életbeléptetése után idő hiánya miatt lehetetlenség volt e törvényjavaslatot ismét behozni a házba. Időközben a Deák-párt conferentiájának sem volt ideje ennek tárgyalására. Másutt tehát e törvényjavaslat nem is tárgyaltatott, csak is a véderő-bizottság kebelében. Széll Kálmán pénzügyminister: Én is a magam részéről csak azt akarom constatálni, hogy akkor, midőn Helfy képviselő ur egy tényt vél constatálni, a melyről a ház minden tagja tudja, hogy nem ugy van: akkor valótlanságot constatáf. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a Bittókormány e törvényjavaslatot a Deákkör elé terjesztette, de az el nem fogadta; s ebből vonja le a többit és erre az állítására ópiti következtetéseit. A dolog igy áll: a Bittó-kormány beterjesztette e törvényjavaslatot nem a Deákkörnek; hanem a képviselőháznak; a képviselőház a véderő bizottsághoz utasította, a véderő bizottság azt tárgyalta és el is fogadta. Elfogadták a törvényjavaslatot még az akkori ellenzék tagjai is, kiknek csak a törvényjavaslat alakszerűsége ellen, csak a honvédségre vonatkozó némely intézkedései ellen voltak kifogások. A ház irományai — méltóztassanak megnézni, — nekem adnak igazat és nem a t. képviselő urnák. (Igazi a középen.) Igy áll tehát a dolog. Midőn a véderő-bizottság .beadta jelentését a múlt országgyűlésnek, azon időben a budget tárgyalása lévén napirenden: a dolog természetéhez képest a képviselőház nem tárgyalhatta a beadott jelentést ós törvényjavaslatot. Méltóztatnak tudni, közbejött a februári esemény, az uj kormány alakulása, s kezdtünk kifogyni az időből; ennélfogva a kormány nem tartotta időszerűnek a múlt országgyűlés budget és egyéb javaslatok sietős tárgyalásai közepette, a törvényjavaslatot felvenni. Elkövetkezvén ezen országgyűlés, előterjesztetttik a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. A képviselő ur által nekünk imputált egyetlen egy motívum sem áll; hanem a dolog természete szerint — a mit a t. képviselő urnák tudnia kellene — a ház elé terjesztett törvényjavaslatok ha a sessio véget ér, újból előterjesztendök, feltéve, hogy a kormány tárgyaltatásukat kívánja. A jelen kormány tehát csakis ezen parlamenti szokás következtében terjesztte be újra ezen törvényjavaslatot. Beterjesztetvén a törvényjavaslat, az a véderő bizottsághoz utasíttatott; a véderő bizottság tárgyalta azt, beadta róla jelentésót és most a t. ház e törvényjavaslatot elfogadta. íme igy áll ezen dolog; ós mikor a t. képviselő ur egy tényt nagy hangon constatálni akar: akkor első sorban szükséges, hogy nézze meg. hogy azon dolog igaz-e, való-e, és alapos-e? (Élénk helyeslés a középen.) Bár nem kívánok — mert nem tartom szükségesnek — belebocsátkozni a képviselő ur által ellenünk irányzott insinuatio alaptalanságának kimutatásába és azon nekünk imputált gyanúsító indok czáfolgatásába: annak kijelentésére mégis indítva érzem magamat, hogy én — még pedig az összes kabinet nevében — egész határozottsággal elutasítom magamtól a képviselő ur azon föltevését, hogy az általa fölhozott indok vezérelt bennünket eljárásunkban. (Élénk helyeslés a középen.) Az efféle nyilak nem azokat sebesitik, kik ellen intéztettek; hanem visszapattannak azokra, a kiktől erednek (Tetszés a középen.), Én a képviselő urnák, a ki annyira szeret nekünk tanácsokat osztogatni, viszonzásul azt a tanácsot vagyok bátor adni: vegye fontolóra, hogy 22*