Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-53

]50 53, országos ülés lyeket Simonyi János képviselő ur tegnap Írásból oly szép rendben fölolvasott és a melyeknek igy könyvnélküli elősorolására én nem merek vállalkozni, továbbá elvitázhatlan, hogy igen nagy kamat-összeget aranyban kell fizetni az országnak minden évben ; már pedig azt is tudjuk, hogy Magyarország bányái annyi aranyat nem termesztenek, a mennyit nekünk kamat fejében óvenkint aranyban kell fizetni, következőleg ezen szükséges arany pénzt drága pénzért kell külföldön megvenni, ós igy szerintem Magyarország sohasem lesz olyan állapotban, hogy a valutát helyreállíthassa. A kormány-körökben sokszor mondatott az, valamint itt is és a sajtóban is, hogy a jegybankot akkor lehet csak behozni Magyarországban, ha a valuta helyreállittatik, a valuta pedig ezeknél fogva soha sem lesz helyreállítható; következőleg Magyarországban igy a Jegybank sem lesz soha behozva. Én nem akarok hosszas lenni t. ház, és kijelentem, hogy ezen indokoknál fogva ezen törvényjavaslatot el nem fogadom azon biztos reményben, hogy ezen rövid előadásomat most nem fogják félremagyarázni és nem fognak találkozni megint álpróféták, és szent remeték, kik azt mondják, hogy ismerik érzelmeimet, s még az adósságból is nemzetiségi kérdést csinálok, annyival inkább biztat ezen remény, mert azon remeték, kik bölcsességükben odvas fákban laktak, habár hajdan szenteknek tartattak, s a nép hitelt adott szavaiknak s jövendőléseiknek : most a 19. században az ily álprófétáknak és remeték jövendöléseinek s beszédeiknek legfőlebb néhány vén asszony, és a bábák szoktak hitelt adni. (Derültség.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve. az általános vitát bezártnak jelentem ki. Joga van még szólani a bizottsági előadó urnák, és Simonyi Ernő képviselő uroab, kinek elleninditványát 9 képviselő irta alá. Ordódy Pál eladó : Nem kívánok szólni. Simonyi Ernő : T. ház! Igen kevés megjegyzésem van azokra, mik e tárgyban mondattak, mióta szerencséin volt e kérdésben felszólalni. Igyekezni fogok azokra is a lehető rövidséggel válaszolni. Mindenekelőtt igyekezem megnyugtatni Ragályi képviselő társamat, ki azt kifogásolta, hogy határozati javaslatomban azt állítom, hogy a kormánynak nincs szüksége e kölcsönre. Ezt én egyátalában nem állítottam; hanem csak azt, hogy nincs szüksége ez idő szerint e kölcsönre az országnak. Hogy a kormánynak ne volna szüksége: azt én nem" állítottam soha. ^ mi a Prileszky képviselőtársam által mondottakat illeti, volt két mondása, melyre reflectálni akarok. deessember IS. 1875. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy azok, miket Helfy képviselőtársam a kormánynak szemére hányt, nem emelik az ország hitelét. Már engedelmet kérek, nagyon ferde felfogás az: ha valaki azt hiszi, hogy az ország bajainak nyílt kimondása az ország hitelét rontaná. Rontja az ország hitelét az : ki titkolja az ország bajait, és rontja az, ki a kormánynak felhatalmazást ad bajokat szerezni az országnak. Méltóztassanak szavazataikat ugy adni, hogy a kormány né legyen azon helyzetben, hogy az országnak árthasson: akkor az ország hitele romlani nem fog; hanem ha a kormány ferde lépéseit, vagy oly tetteit, melyek az ország hitelét rontják, mi itten nyíltan megrójuk, kifogásoljuk: az nem rontja az ország hitelét. Rontja a tény, dé sohasem rontja a kritika. Azt mondja Prileszky képviselőtársam, hogy tartalék-alapra szükség van, s hogy az 1868, 1869 és 1870-ik években megvolt: hanem azután bejött azon idő, a mikor mindent elköltöttünk, tehát elköltöttük ezt is. Hát jót állhat-e Prileszky Tádé képviselő ur azért, hogy most is nem ugy fogna történni, hogy tudniillik most is elköltünk mindent és igy elköltjük ezt is"? Azt állítani, hogy volt olyan időszak, midőn minden elköltetett és attól tartani, hogy most megtörténhetik, de azért egy lépést sem tenni arra nézve, hogy azok, kik ily galádul költötték el az ország vagyonát, felelősségre vonassanak: az uraim egyátalában nem biztosítja az országot, hogy azon milliók, melyek most megszavaztatnak, nem fognak-e szintén oly sorsban részesülni: mert hisz látjuk, hogy elköltettek előbb is. A mig uraim, a kormánynak mindent megszavaznak, a mig a kormánytól a felelősséget szavazatukkal mindig elhárítják: addig biztonságot szerezni az országnak az iránt, hogy vagyona takarékosan fog kezeltetni, nem fognak. Azt mondja Prileszky Tádé képviselő ur, hogy nyilvánosság mellett, mikép lehet rente-kölcsönt szerezni? Engedelmet kérek, más országokban is igy tesznek, és az másutt is sikerül és miután másutt sikerül: ez minálunk is várható. Francziaországban, Olaszországban és Rumániában ugy tesznek, hát kérem : miért ne sikerüljön az Magyarországnak is? Csak azért, mert azt mondja a pénzügyminister ur, hogy az nem sikerült volna? A pénzügyminister urnák kijelentése mindig tiszteletre méltó dolog ; de nem csalhatatlan igazság, melyet, mint apodictieus igazságot oda lehetne állítani. Ez mindig csak vélemény, olyan, mint mindenfmás vélemény. (Halljuk.') Es én azt hiszem, hogy az ország érdekében a ministerium akkor fog eljárni, mikor ugy fog eljárni, mint más országokban teszik a ministeriumok, hogy mikor pénzkezelésről, pénzkiadásról van szó : tökéletes és teljes nyilvánosság van mindig.