Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-53
144 »3. országos ül az asszony. (Derültség.) Valahányszor egy nagyobb pénzügyi műveletről van szó, én is azt mondom: cherehez le chemin fer, keressük a vasutakat. Hol van azon vasút, mely ezzel összeköttetésben van ? Mert a tapasztalás azt mutatja, hogy az, mit valamely kölesönért kamatképen adunk: a legkisebb áldozat; hanem összeköttésben van az valami vasúttal. Bármennyire iparkodtak tagadni: most már nem titok, hogy a 153 milliós kölesönnek kamatja nem a törvényben kiszabott összeg volt; hanem az orsovai vasút. Nagyon félek t. ház, adja isten, hogy a jövő meghazudtoljon, hogy e 80 millió kölcsönnek e törvénybe be nem igtatott kamatja a pest-zimonyi vasút lesz. Már tegnapi előadásában érintette Simonyi képviselőtársam, mennyire meglepő az, hogy midőn a t. pénzügyminister ur egy olyan részletes, jól átgondolt s kidolgozott exposót tartott september 19-én a házban, mindenre kiterjeszkedett a legkisebb részletig: s mégis erről egy szót sem szólott. Egy árva szóval sem érintette meg azt, hogy a vasútitársaságoknak minő kamatokat adjunk, hanem azon kamatnak megfelelő tőkét, mi történt, hogy egyszerre belejutottunk ebbe? A t. pénzügyminister ur törvényjavaslatában azt mondja, hogy a vasúti beruházások ezirnén adandó összeg fedezéséről külön törvény fog intézkedni Hogy a t. pénzügyminister ur ezt itt a törvényjavaslatba bele tegye, hogy erre mi szükség forgott fen : arról, én előttem semmi kétség nincsen. Fenforgott az a szükség, mert ez a bankcsoportnak egyik föltétele volt. Egyik föltétele volt a bankcsoportnak az, hogy az ezen rente-külesönből befolyó összegek azon vasúti társulatok beruházási tőkéinek szaporítására szolgáljanak, a mely társulatok unificálását, csoportosítását ők megnehezíteni akarják azon czélból, hogy'majd aként csoportosíttassanak, a. mint azt az ő czéljaik megkívánják. Mindenki tudja, mert nem titok a verseny, a mely főleg a vasúti világban a bal és jobb part között van és nagyon alapos okom van hinni, hogy ezen kölcsönnek második áldozata lesz a post-zimonyi vasútnál oly lépések megtétele, mint a milyen lépést tettek t. szomszédaink a múlt évben, hogy a vasút a bal partról átsétáljon a jobb partra. T. képviselőház! Nem akarván túlságosan visszaélni becses türelmökkel, én beszédem befejezése felé közeledem. Be lett bizonyítva tegnap Simonyi Ernő, úgy Simonyi János t barátaim által, hogy ezen törvényjavaslat czélját ma senki nem láthatja világosan maga előtt. Nem szolgálhat eonsolidatiójára még a 153 milliós kölcsönnek sem. Ezt maga az igen t. pénzügyminister ur sem tagadhatja; nem szolgálhat az tartalék tőkére sem, mert a niiut szerencsém volt kimutatni, arra nincsen példa egy országban sem, hogy ilyen czélból állandó kölcsönt fölvegyen valamely pénzügyminister. És eczemuer 13. 1 75. nem szolgálhat ez, legalább nem szolgálhat törvényesen a vasúti társulatoknak adandó kölcsönre nézve sem: mert arra mi kötelezve nem vagyunk. Én tehát a törvényjavaslatban és az indokolásban tisztán csak is a kormány iránti bizodalmat látom a többségnél. De engedelmet kérek, bármily nagy legyen is a bizalom a kormány iránt, ón azt mondom, hogy önök nem teljesítik képviselői kötelességüket: ha csak a kormány iránti ezen bizalom alapján szavazzák meg a kölcsönt. Hisz akkor ne tartsanak fen egy olyan költséges apparátust, mint a parlament; hanem ruházzák fel dictaturával a kormányt és bizzák meg, hogy honmentő terveit keresztül vivén, hívja össze az országgyűlést. De a míg van parlament, a inig van felelős kormány az országban : nem szabad az olyan összeget megszavazni a kormánynak a nélkül, hogy annak czélját világosan lássa maga előtt. Egyébiránt t. ház, én tisztában vagyok magammal a czél iránt és épen az^rt nem vagyok hajlandó e törvényjavaslatot megszavazni. Én el fogom mondani e czélokat. Meglehet, hogy a minister urak tartoznak diplomatizálni, a képviselők azonban tartoznak véleményeiket kimondani, és én ki is fogom azt mondani. (Halljuk!) E kölcsön czélja hármas: (Halljuk!) Első czélja, a mint" előre tudtam, az 1870-ban ténylegesen beállandó deflczit fedezése, mely, — ma még jobban meg vagyok róla, győződve, mint voltam a budget vita elején, — nagyobb lesz még azon összegnél is. melyet mi sejtettünk. Ez egyik czélja. Czélja másodszor, s megvallom, hogy ez engem nagy aggálylyal tölt el, czélja egy oly kalandos vállalat, a melynek eredménye talán emelheti egy nagy hatalmasság fényét: de Magyarországot tönkre teheti örök időkre: s czélja harmadszor, és talán főkép, a jelen kormány hatalmának megszilárdítása egy-két évre (Egy hang : Ez a fődolog.) Fődolog, azt mondja szomszédomban egy képviselő ur. Igen, elismerem, hogy fődolog lenne akkor: ha mi egy kormánynyal állanánk szemben, a mely készül azon nagy kérdéseket, melyek megoldandók, nemzeti értelemben, nemzeti irányban megoldani; akkor én is azt mondanám, igenis kívánatos ezen kormány életét mennél hosszabb időre biztosítani. De mikor látjuk, hogy a kormány nem habozik határozottan kijelenteni, hogy a menynyire lehetséges, a fenforgő azon legfontosabb kérdésekben a status quot némi csekély modificatióval fenntartani óhajtja; a mikor. azt látjuk, hogy az önálló magyar nemzeti bank felállítására, mint az imént épen e törvényjavaslat alkalmából kimutatni szerencsés voltam, még csak nem is gondolnak : az ily kormány biztosítása nézetem szerint nincs az ország érdekében. Az év elején e ház egyik jeles, szerintem legjelesebb szónoka azzal indokolta, miért nem akarja megszavazni az akkori kormánynak az általa kívánt fedezetet.
