Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-53
58. országos ülés decsemlber 13. 1875. \A-\ ámbár nem nagy fontosságú, de mégsem fölösleges megjegyzést bocsássak elő, különösen azon eljárásra nézve, melyet a t. pénzügyminister ur, ugy a kölcsön létrehozásában, mint a törvényhozással szemben követett; és itt nem hagyhatom megjegyzés nélkül azon körülményt, — mely egyébiránt nem most merült fel először,— tudniillik azt, hogy valahányszor nagy pénzügyi iniveletről van szó: a mi pénzügyministereink Bécsbe mennek, ott alkudoznak, Bécsben bonyolítják le a nagy pénzügyi miveleteket. Én azt hiszem, t ház, hogy egy kormányférfiú, egy minister állásával, deeorumával nem egyeztethető össze az, hogy ő szaladgáljon az üzérek után. Én meg vagyok győződve, hogy valamint Európa minden országában a pénzügyministerek magokhoz hivatják az illető bankárokat, és azok szívesen jönnek hpzzájok: ugy nálunk is kellene ennek történni. En még némileg érteném, ha azon bankárok mind Bécsben laknának, és a minister ur udvariasságból meg akarná kímélni nekik az utat ; de a mikor eljönnek Londonból, Parisból, Berlinből Bécsig: akkor ugy hiszem, nem szabad sajnálniok sem a költséget sem a fáradságot, hogy jöjjenek el Budapestre. Ezeket előre bocsátva, nem hagyhatom továbbá megjegyzés nélkül azt sem, hogy a t. pénzügyminister ur nem követte elődének igen helyes példáját, annyiban, hogy előlegesen nyújtott volna be törvényjavaslatot, felhatalmazást kérvén a háztól arra, hogy kölcsönt kössön. A ház tudta a czélt, a mely végett a kölcsön megkötendő, ismerte nagyjában a föltételeket, a melyek alatt az megkötendő, ennek alapján a, pénzügyminister azt megkötötte és az utólag ratifícáltatott. A pénzügyminister ur jónak látta az ellenkező eljárást, megkötötte a szerződést, ide jött a ház elé és azt mondja, most bíráljátok meg, szavazzátok meg ugy a mint van, vagy utasítsátok vissza; hozzátévén egyszersmind, — a mit egyébiránt mindenki tud, hogy azon csoport, a melylyel a pénzügyminister ur ezen uj kölcsönt megkötötte : Európának leghatalmasabb csoportja. Mi következik ebből? Az, hogy ez által oly nyomást gyakorolt a többségre, hogy ha az még annyira meg lenne is győződve a kölcsön ezólszerütlenségéről, mint megvagyok győződve én : kénytelen a kölcsönt megszavazni, mert nem indíthatja maga ellen azon nagy hatalmasságot, a mely ugy is egész markában tartja már Magyarország sorsát. A t. pénzügyminister ur tegnapi válaszában, a melyet Bujanovits képviselő társamnak adott; köszönetet szavaz neki, ismételve, hogy oly szép kifejezésekkel, oly nagy elismeréssel szólott a rente-kölcsön alapeszméjéről. En nem tudom, hogy t. képviselő társam, mit érzett azon perczben; én a magam részéről megvallom, hogy a pénzügyminister ur elérzókenyülése engem igazán meghatott, (Ohl Oh!) és azon meggyőződésre jutottam akkor, hogy a pénzügyminister ur komolyan azt hiszi, hogy a rentekölcsön eszméjének ő a feltalálója. Pedig nemcsak hogy évek óta a magyar rente-kölcsön eszméjét e padokról ismételve és ismételve hangoztattuk; de különösen a mi magát a rente-kölcsön eszméjét illeti, ez már a múlt században virágzott. Nem is vonta kétségbe senki, hogy a rente-kölcsön magában véve jó; sőt hangoztattam magam is az átalános budgetvita alkalmával, és épen azon hasonlattal éltem, melyet tegnapi beszédében a pénzügyminister ur felemiitett, t. i., hogy valamint a magánemberre nézve jó, ha sok apró adósságát unificálni birja: ép ugy az államra nézve is czélszerü ez. Az eszme helyességét senki kétségbe nem vonta ; ámbár legyen szabad megjegyeznem, hogy a nemzetgazdák mai napig sincsenek tisztában aziránt : vajon csakugyan annyira helyes-e, mint azt némelyek és különösen a pénzügyministerek állítani akarják. Kérdés a tudomány előtt az is: vajon morális eljárás-e a következő generatiókat egymásután örök teherrel terhelni. De mindennek daczára a rente-kölcsönnek fény- és árnyoldalait egybevetve a tapasztalás külföldön azt mutatta, hogy az előnyök felülmúlják a hátrányokat. De abból, hogy külföldön ez annyira előnyös: még távolról sem következik, hogy nálunk a mi speciális viszonyaink közt ép oly előnyös. Miként keletkezett a rente a külföldön? Méltóztatik tudni, hogy először Angliában keletkezett. A polgárok, kik a takarékosságot jobban megszokták, mint fájdalom a magyar ember, biztos helyet kerestek, hol összegyüjtendő tőkéiket elhelyeztessék. Legbiztosabb helynek tartották az államot ; oda vitték tehát tőkéiket az államnak: kérve, hogy évenkint bizonyos kamatot biztosítson nekik. Ez adott alkalmat a great book, nagy könyv megnyitására, hova minden polgár elvitte pénzét, biztosítván magának a kamatot, és mint minden bankárnál: ott volt a conto correns. De miután a pénz milliókra felszaporodott. az állam kimondotta, hogy a tőkét nem szolgáltatja vissza : de igen is rendesen fogja fizetni a kamatot. Ebből származott az angol Oonsol, mely nem egyéb, mint a consolidátió szónak rövidítése. Később 1793-ban Oambon indítványa folytán el lett fogadva a rente inai alakja Francziaországban és ott is igen jónak mutatkozott. Miért? Mert a polgárok pénze ott gyűlt össze és megint a polgárok közzé ment vissza. De nálunk.' hol, mint 'az általános budgetvita alkalmával kimutatni szerencsés voltam, az összes jövedelmek több mint 75°! 0 .ka a külföldre
