Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.

Ülésnapok - 1875-52

52. országos liiés A sem oly nagy a valóságban, milyennek az a költ­ségvetés vizsgálata mellett látszik A pénzügyminister ur csak az imént emiitette föl, hogy a január 1-én és Julius 1-ón esedékes fizetésekről már az előző hónapokban > kell gon­doskodni ; sőt a pénzügyminister ur kijelentette a házban, és ha nem csalódom a pénzügyi bizott­ságban is, hogy az 1876. január l-jén esedékes fix-fizetéseket már valósággal meg is indította. Ezzel be van bizonyítva, hogy az év első fe­lének kiadásai, illetőleg a kiadásoknak egy január l-re eső nagy része tulajdonkép már az előző év második felében fizettetik és pedig fizettetik az előző év második felének bevételeiből. Tehát azon különbözet, melyet a költségvetés felmutat, a va­lóságban mégis sokkal csekélyebbre olvad le. Egyébiránt én azt hiszem, hogy ezen arány­talanságon lehet segíteni máskép is; lehet segíteni különösen akként, ha gondoskodás tétetik arra nézve, hogy ezen nagyobb fizetések, vagy azok némelyike combinative azon hónapokra vitessenek át, a melyekben nagyobbak a bevételek és kiseb­bek a kiadások. Mindaddig, mig ezen mód meg­kísérelve nincs, mig nem fogjuk látni, hogy ezen mód a bevételek és kiadások közötti aránytalan­ságok elhárítását eszközölni nem képes : mindaddig én a tartalékkészlet szükségét nem ismerhetem el. Elhiszem, hogy kényelmes dolog az minden ministene nézve, ha ily tartaléktőkével bir, és ha csak a kényelemről volna szó, szívesen hozzájá­rulnék ahhoz, hogy ilyen tartalékkészlet alakít­tassák. De mikor az ily tartaléktőke alakítása 3 mil­liót igényel évenldnt, pedig ennyit fog igénybe venni a minister ur javaslata : akkor nem szabad a kényelem szempontjából kiindulni, hanem a fel­tétlen szükségesség szempontjából kell az ügyet megbírálni. Mellesleg említem meg azt is, hogy ezen tartaléktőke elmaradását talán azért is szí­vesen látom : mert az ily tartaléktőke birtoka több­nyire arra indítja a ministereket, hogy előirány­zataikat némileg tulvérmesen terjeszszék be: mig ha ily tartalékkészlet nincs: akkor a minister oly előirányzat tételére van kényszerítve, a melynek minden czimére biztosan számítani lehet, és akkor a költségvetés sokkal reálisabb. Ez is egyik indok arra, hogy a tartalétőke megszavazásához nem járulok. (Helyedé?! a szélső balon.) A kölcsön másik czéljára vonatkozólag azt jegyzi meg a t. minister ur, hogy nem ütközik a törvénybe azon intézkedés, melyet ezen előter­jesztés által szándékolt Bocsánatot kérek, előttem fekszik a törvény azon §-a, mely erről szól és én azt hiszem, hogy ez világosan a törvénybe ütkö­zik : mert a törvény világos szavai szerint a mi­nisterium csak arra hatalmaztalak fel, hogy az állam biztosítását tényleg igénybe vevő vasúti KÉPV. H. NAPLÓ 1875.-78 III. KÖTET. leczeinber 12. 1875. 137 társulatoknak a pályáik jövedelmezősége tekinteté­ből elkerülhetetleneknek mutatkozó uj beruházá­sokra szükséges tőkék felvételét, és pedig 700,000 frtnyi maximalis kamatbiztositék erejéig engedé­lyezze. De hogy ellenkezik a meghozott törvény­nyel e javaslat: ezt ugy hiszem az által is con­statálja a pénzügyminister ur, mert indokolásában maga is emliti, hogy ezen törvény megváltozta­tása és illetőleg uj intézkedés czéljából a közleke­désügyi minister úrral egyetértőleg törvényjavas^ latot fog terjeszteni a t. ház elé. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy azért ajánlatos a vas­utaknak nyújtani e hitelt, mert a vasutak ily mó­don sokkal olcsóbban szerezhetik meg a hitelt. De t. képviselőház, ez egy oly feltevés, a mit a minister ur semmikóp seni igazol, mi részünkről az ellenkezőjét hisszük. És legyen szabad felhoz­nom, hogy én azt hiszem, miszerint t. pénzügy­minister ur ezen nézetre csak is az utóbbi idők­ben juthatott; mert tény az, hogy midőn a 380 millióra kiterjedő nagy kölcsönt exposójában jelezte: akkor arról, hogy ezen kölcsönből a vas­utak is hitelt fognak nyerni az államtól, szó sem volt. A minister ur ezen kölcsön czélját indoko­lásában bővebben jelzi, hol azt mondja, hogy ezen 700,000 frtnyi kamatnak megfelelő tőkehitel a vas­utaknak "annál inkább nyújtandó ; mert nem látszik czélszerünek, hogy a vasuttársulatok egy időben forduljanak a pénzpiaczhoz; mert a pénzpiacznak egyidőbeni igénybevétele az állam kölcsön kibo­csátására nézve hátrányos és kártékony befo­lyású lehetne. T. képviselőház, a t. pénzügyminister ur itt mondja meg azon valódi indokot, mely őt sok­kal később juttatta mostani meggyőződésére; ha­nem engedjék meg az én részemről azt, hogy ezen érv alapos legyen, nem hihetem. Nem hihetem, hogy midőn ezen vasuttársulatok, mintegy 10 mil­lióra menő kölcsön papirosok elárusitásával lép­nek föl, hogy ez annyira veszélyeztethetné ezen nagy államkölcsön kibocsátását; nem hihetem pedig azért: mert a t. pénzügyminister ur igen erősen megnyugtatja a házat arról, hogy e köl­csön a legbiztosabb kezekben van. hogy e köl­csön a legelső európai házak közbenjártával köt­tetik. Ha csakugyan lehető volna, hogy az állam­kölcsön kibocsátása ezen 10 milliónyi vasúti köl­csönnek kibocsátása által veszélyeztetve van : akkor igen gyenge lábon állhat az állam azon kölcsön ügyében, mely fölött most tanácskozunk: akkor nem igen sok reménységgel nézhetünk a jövő elé, nem igen várhatjuk, hogy a 300 milliós operatió az ország legjobb érdeke szerint keresz­tül vihető lesz. Bujanovics Sándor képviselő ur ezen vas­utaknak nyújtandó hitelre vonatkozólag azt monda, hogy elhalasztja észrevételeit azon időre, mikor a minister ur a közlekedési minister úrral egyetér­18

Next

/
Thumbnails
Contents