Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-52
52. országos ülés deezember 12. 1875. 135 16 frt veszteséget is rövid öt év alatt az államnak vissza kell fizetni: az ugyan mondhatja: mert állítani épenséggel sokat lehet és csak legyen a ki elhigye, hogy azon függő adósság drágább az én rentémnél; de igazságos és komoly emberek előtt alappal biró dolgot nem mond. {Élénk helyeslés a középen). A ki egy ilyen rentét roszabbnak tart egy öt év múlva esedékes, az állam jószágok lekötésének nagy terhével járó 10°/ 0-os adósságnál : az nem praetendálhatja magának, hogy bírálni tudja igazságosan e törvényjavaslatot. (Igaz ! helyedé?, a középen), A nélkül, hogy e kölesönnek drága, vagy nem drága volta fölött ezek után Simonyi Ernő képviselő úrral szemben további bizonyitgatásokba ereszkedni szükségesnek találnám : még csak egyet akarok ellenében megjegyezni. A tiszt, képviselő ur azt mondja, hogy a conversió eszméjét nem helyesli, mert nagyon korán a mennyiben 3 és fél évvel előbb teszszük azt, a mit később kellene tenni; megkezelünk valamit, de végre nem hajtjuk és ugy számit, hogy 22 millióért annak idejében kaptunk J8 milliót és most adunk érte 30 milliót. A mi ez utolsó állítást illeti, azt, engedelmet kérek, reetifieálnom kell, mert a dolog nem ugy áll. Ha a t. képviselő ur most arany agiót számít ellenünkben : méltóztassék akkor, mikor azt számítja mennyi pénzt kaptunk, az arany agiót javunkra is számítani, A t. képviselő ur ott devalválni akarja az összeget, nem számítva azt, hogy az arany agióval kaptuk a pénzt ; itt meg ellenben arany eursust 12°l 0-al csakugyan felszámítja, a mikor persze kijő a 30 millió, melyre szüksége van, hogy ellenem fordulhasson; de ezen összeg merőben hibás. Igaz, hogy akkor 18—19 milliót kaptunk. 22 millió névszerinti összegért ós ez nekünk most többe kerül valamivel; de ez nem ennek a törvénynek baja, hanem ered onnan, hogy az 1873. évi kölcsönt vissza kell fizetni nominális értékben; akkor adtuk meg ennek az árát; akkor köteleztük magukat ez összegre és nem ma, és ezt ne méltóztassék elfelejteni. (Igaz!) Hiszen ha ez nem igy lenne: akkor a 152 milliós kölcsön nem lett volna olyan drága. Én sohasem mondottam, hogy én oly conversiót tudok csinálni, mely mellett kevesebbe kerül adósságaink visszafizetése, mert csuda dolgokat én nem tudok mivelni A mikor egy állam arra kötelezte magát, hogy névértékben lizeti vissza 5 óv alatt azt, a mit nem kapott névértékben : akkor lehetetlen, hogy a kapott 84 forintot, melyért 100 frtot kötelezett csak 84 frttai fizesse vissza. Ez a dolog természetéből folyik Ha a conversió a kamatterhet növeli, ez nem a conversió eredménye, nem a conversió terhe: hanem terhe azon kötelezettségnek s egyszerű következménye, melyet vállaltuk akkor, mikor 5 éves visszafizetéssel kölcsönt kötöttünk (Helyezés a középen). Egyébiránt nem 3 x | a év az, a mikor azt a 153 millió adósságot vissza kell fizetni; hanem az első felét 1878-ban, a másik felét 1879-ben, a mikor pedig 3 év alatt — még naptárilag is számítva — vissza kell fizetni egy nagy tartozást : csak nem hiszi a t. képviselő ur, hogy 1878-nak derekán, vagy a végén lehet meginditani az alkudozásokat ez összeg megszerzésére ; arra előre kell készülni még arra az esetre is, ha a conversiót nem akarjuk anticipálni. Miután pedig ezen conversió nem fog most végrehajtatni, hanem 1876-ban, azon idő között, a mikor minden körülmények között meg kellene a visszafizetést kezdeni és azon idő között, a mikor én azt végrehajtani akarom, és a melytől fogva a kamatteher szaporodik: oly feltünőleg kis differentia van, mely differentiának kamatterhet én igen szívesen megfizetem azon nyugalomért, melyet az ország élvezhet, ha azon nagy adósságoktól megszabadulunk. (Élénk helyeslés a középen). Higyje meg a t. képviselő ur s azok, kik velem e részben egyet nem értenek, hogy az itt fenforgó kérdés igen egyszerű Akár mily üzletember, akár mily gazdaember, a kinek nagy váltó-adósságai vannak, a melyek visszafizetése fix lekötött határidőhöz van kötve: csak akkor cselekszik eszélyesen és helyesen, ha azon adósságokat eonsolidálja, ha ilynemű függő tartozásaitól minél előbb menekülni igyekszik ? Én mindig azt hallottam és tapasztaltam mindig, a mikor egyesek pénzügyeinek rendezéséről volt szó, hogy az első dolog egy vagyon rendezésénél azt megszabadítani a nyomasztó függő tartozásoktól és a váltóadósságoktól és az ily kölcsönöket vagy épen vissza nem fizetendő, vagy hosszú idő múlva visszafizetendő kölcsönnel kell felcserélni. Ez alphája minden pénzügyi rendezésnek, így áll a kérdés ma az országra nézve is. Azt hiszem, midőn az ország a között választhat, hogy egy évvel elodázza magától azon időt. a mikor magára vállalja a nagyobb kamatterhet és a között, hogy előbb megszabadul tiszteséges feltételekkel és aránylag nem drága áron attól a nagy függő tartozástól, a melynek visszafizetési ideje, hogy milyen lesz, senki nem tudja, a melyről csak azt tudjuk, hogy a határidő, a mikor azt vissza kell fizetni, meg van állapítva, de hogy mily körülmények között kell visszafizetni: azt emberi ész nem tudja előre látni: én azt tartom, ha az országnak e kettő között választása van, a mint ezen kölcsön által ennek lehetősége meg van adva: könynyen választhat és inkább azt fogja választani. hogy a szóban levő függő adósságot kitörölje a maga adóssági könyvéből, az államjavakat a zálog alól kivegye és ezen nagy lebegő tartozástól megmenekülendő azt, egy nyugadalmas minden törlesztés és visszafizetés nélküli tiszta rentével sziveden cseréli fel. (Elénk hdyslés a középei/).
