Képviselőházi napló, 1875. III. kötet • 1875. deczember 7–1876. január 13.
Ülésnapok - 1875-52
52 országos ülés űeezember 12 1875. ]_25 Következik most a napirendnek további tárgya: a pénzügyi bizottság jelentéseinek tárgyalása a 80 milliónyi osztrák értékű járadék kölcsön iránt. Ha a t. ház! a pénzügyi bizottság jelentését és a törvényjavaslatot most felolvasottnak tekinteni méltóztatik: akkor az átalános vitatkozást ezennel megnyitottalak jelentem ki. Széll Kálmán pénzügyminister: Én akkor, a midőn ezen törvényjavaslatot a t. ház asztalára letenni szerencsés voltam: indokoltam a törvényjavaslat, illetőleg az ennek alapján felveendő kölcsön czélját; indokoltam azon szempontokat, a melyekből kiindultam, midőn ezen kölcsön megkötését a t. háznak javaslatba hozni elhatároztam; indokoltam, kifejtettem, a megkötés föltételeit, és mindazt, a mi lényeges kelléke ezen kölcsön megítélésének ; Ugyan ezen indokokat összefoglaltam a t. ház elé terjesztett indokolásomban és mindezek alapján kérem a törvényjavaslat megbirálását s elfogadását. \ Nem tartom a magam részéről most szükségesnek ezeket bővebben elemezni, fönntartom azt akkorra: ha a t. házban ez iránt netalán ellenvetések tétetnek, vagy hozzám kérdések intéztetnek, a mikor bővebben és ha szükséges lesz részletesebben fogok nyilatkozni. Azért kérem a t. házat : méltóztassék az általam mondottak alapján a kölcsön törvényt megbírálni s elfogadni. Simonyi Ernő: T. ház! Én a pénzügyminister ur által tervezett, már meg is kötött kölcsön iránti törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom; el nem fogadom pedig azért: mert meggyőződésem szerint azt találom. hogy a jelen perczben erre a kölcsönre szükség nincs; másodszor el nem fogadom azért: mert a megkötési mód nem olyan, mint a milyent az állam érdekei megkívánnak; harmadszor el nem fogadom azért: mert felette drága: negyedszer el nem fogadom azért: inert azon czél. a hová fordíttatni szándékoltatik, részint fölösleges, részint korai, és szerfölött drága volna. Méltóztassék megengedni, néhány szóval indokolni fogom ezen nézetemet. Az igen t. pénzügyminister ur pénzügyi exposéjában és a költségvetés tárgyalása alatt ismételve megmondta azt a képviselőháznak, hogy ő zavarba nincs, pénze van, tehát megszorulva egyátalában nincs ; megmondta továbbá azt, hogy az 18 7ö-ik évi költségvetésben felmerült hiányt a már megkötött s fölvett 153 milliós kölcsön-maradványból fedezni képes, hogy neki tehát a deficzit fedezése végett pénzre szüksége nincs. Ha ez igy van, hogy a deficzit fedezésére a pénzügyminister umak pénzre szüksége nincs: akkor t. ház en nem látom a kölcsönnek szükségességét. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a vasutaknak adandó subventió volna a kölcsönnek egyik czélja. De én nem látom azt, hogy, mért gondoskodjék a vasutakról az állam többet, mint a mennyit gondoskodott akkor, mikor azon törvényt megalkotta, a mely szerint megengedi nekik, hogy kölcsönöket vegyenek föl, ugy hogy az állam azon kölcsönök kamatai fejében 700,000 frt biztosítékot elvállal; ezekről tehát gondoskodva van, legalább kell, hogy gondoskodva legyen; mert az azon tárczáért felelős minister akkor azt mondta a törvényhozásnak, hogy ez elegendő a vasutak biztosítására, hogy azáltal, ha azt a törvényhozás megszavazza: a vasutak további működése s fejlődése biztosítva van. Ha ez így van: akkor a vasutak nem igénylik azt, hogy az állam kössön kölcsönt érettök. Harmadik czél az 1 STB—1874-ben kötött 153 milliós kölcsönnek visszafizetése. Miután ezen kölcsön 5 esztendőre köttetett : most két év múlva annak visszafizetése mindenesetre korai. Tehát mindezen czél ok, melyekre a kölcsön fordíttatni szándékoltatik. nézetem szerint nem indokolják, hogy most az állam kölcsönt kössön. De mondom, hogyha a kölcsön feltételei különben oly előnyösek volnának is. hogy azokra később nem lehetne kilátás: akkor is meglehet ilyen kölcsön kötése : de jelenleg szükségtelen indokolva volna. De miután mint bátor leszek kifejteni, ezen feltételek egyátaláben nem olyan kedvezők, sehogysem látom át: miért terhelje az állani magát 4 és \ millió arany, tehát körülbelöl 5 l i, milló fix kiadással évenkint, mikor arra szükség most nincs. Mondottam, hogy második kifogásom a kölcsön ellen az, hogy megkötési módja nem olyan volt, minőt az állam érdekei megkívánnak. Ertem azt, hogy a pénzügyminister ur nem ugy járt el, mint más államok ministerei eljárni szoktak. Más államokban ugy járnak el, hogy a minister tudtára adja a pénzvilágnak, hogy ilyen vagy olyan nemű, ilyen összegre terjedő kölcsönt akar kibocsátani, és felhívja a pénzvilágot, hogy erre nézve tegyenek neki offerteket. Ez offertek által először biztosítva van azon ellenőrzés, mely minden pénzkezelésnél elinaradhatlanul szükséges, különösen pedig a parlamentális kormány-formának lényegét képezi; másodszor biztosítva van az. hogy a fenforgó körülmények közt a minister mindig a Iegjutáuyosabb kölcsönköiési módot biztosítja magának. így kötötték a kölcsönöket mindenkor Angliában, Francziaországban, Olaszországban, r sőt még a velünk ' szomszédos Romániában is. És ha Romániának sikerült offertek utján épen ilyen rentekölcsönt kötni, nem látom át, mért ne sikerülne az a magyar ministernek. Én azon módot, hogy a minister bizonyos bankár grouppal, minden pályázót, minden ver-
