Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-35
74 35. országos ülés noTember 24. 1875. tam, azt indokolásnak nevezi: akkor én nem tudom hogy a világon mit lehet indokolásnak nevezni? A t. képviselő ur hosszabb beszédben, hosszú lében feleresztve ugyanazt adta elő csak, a mi a különvéleményben, három szóval van megmondva, hogy a mostani személyzet helyett legyen kevesebb, a 27 tanácsos helyett legyen csak 16. Megmondta, hogy mennyit akar törölni egyik másik categoriából; hány hivatalnokból lesz hány; ezt megmagyarázta; de hogy ezen tisztviselőkkel mint lehessen ellátni az ügyeket, arról egy szót sem szóllott; pedig azt hiszem, hogy annak bebizonyítása lett volna a fő dolog, hogy azt a munkát, melyet a pénzügyministerium ma végez el, lehessen végezni annyival leszállított költséggel, mint azt a képviselő ur javaslatba hozta. Méltóztassék figyelembe venni, hogy ezen 1 központi igazgatás egyike azoknak, melyek a múlt esztendőben lényegesen apasztattak, 1874-ben még 964.000 frtot. tett ki: ma kitesz 741,385 frtot, tehát 200,000 frttal kevesebbet; pedig a nyomtatási költségek azóta emelkedtek, melyekre nézve meg kell jegyeznem, hogy ezek nemcsak a pénzügyministeriumnak, hanem az összes pénzügyi szolgálat sokoldalú nyomtatványainak költségeit képezik, minthogy a külső hatóságok nyomtatványai is itten nyomatnak, nagyobbrészt 200.000 frt tehát az, a mivel kevesebb a költségvetés, ebből 100,000 frt esik a decentralisait számvevőségekre és igy marad 100,000 tiszta megtakaritásképen. Méltóztatnak látni a költségvetésből azt is, hogy redukáltam egy tanácsost, fogalmazót, főerdó'tanácsost, segódigazgatót stb. összesen 9 személyt reducáltam, azonfelül 24 fogalmazó segédet. További megtakarításokat a központnál nem tartok lehetőknek; mert méltóztassanak elhinni, hogy az ügyek szaporodnak napról-napra, évrőlévre; ma a 70,000-et megközelítik és még csak november havában vagyunk. Pedig egy-egy ügydarab ha többször jelen is meg, mindig csak egy számot kap: ha irok, egy ügyben valamit a pénzügyigazgatóságnak : az megint csak egyetlen egy számot kap, mindamellett annyi az ügydarab, hogy a tisztviselőknek csak a legnagyobb erőfeszítéssel és a legnagyobb szorgalommal lehet ezen munkát, melyre szabadidejüket is felhasználják, ellátni. Méltóztassanak elhinni, hogy ha szabadságolások, betegségek fordulnak elő, nem vagyok képes az illető osztályt kellőleg munkaerővel ellátni. Ha az adótörvények meghozatnak: valamit képes leszek még megtakarítani; mert a teendők egy részét kiteszem innen és ezáltal egy kétezer forint meglesz még gazdálkodható. Nagy összegekről azonban nem lehet szó. Ha a t, képviselő ur azt hiszi, hogy mind ezen ügyeket 16 osztályban meg lehet győzni: akkor nagyon csalódik; mert ez teljes lehetetlenség. Méltóztassék egyszer meggyőződni, a ministeriumban mit tesz az, a központi igazgatást vezetni? Elő fogom sorolni azon ügyeket, melyek a pénzügyministerium központi igazgatásában foglaltatnak. Itt vannak az elnöki ügyek, ott vannak a személyes kérdések és kinevezési ügyek ugy a központra nézve mint az összes igazgatóságokra nézve; ott van a pénzügyőri szolgálat; az összes számvétel; az államadósság, ott vannak a vasutak pénzügyi szempontból; az összes egyenes adók; a kivetés, kezelés és behajtás; a kataster; a dohányjövedék; a dohánytermelés, gyártás, a dohánybeváltás és a dohányeladás; ott van a sómonopolium; ott van a bélyegilleték; ott van a fogyasztási adók ügye, a pénzügyőrség ügyei; ott van a határvám; ott van a horvát ügyosztály; ott van az egész bányászat, ott az erdészet; ott vannak az ügyészségek és jogügyi kérdések. Ezen csoportok maguk kitesznek 27 csoportot, és nem homogén, hanem épen heterogén természetűek, melyekből tehát 2—3-at egy tanácsosra bizni nem lehet. Az teljes lehetetlen, hogy én mindezen ügyeket 16 tanácsossal és 16 titkárral ellássam. A t. képviselő ur szerint az összes személyzet lenne: minister, államtitkár, lő osztálytanácsos és 16 titkár. Méltóztassék elhinni, az Úristen olyan rendszert még nem talált fel, nem gondolt ki és ezen a világon nem is lehet feltalálni, hogy ezen teendőknek halmazát azzal a személyzettel el lehessen látni, a mit a t. képviselő ur javaslatában nem indokol, nem bizonyít; hanem egyszerűen csak oda vet. Azt mondja a t. képviselő ur előbbi beszédjében, hogy legyenek egyformák a hivatalok, egyformák a kerületek, ne osszunk be az egyikbe többet, a másikba kevesebbet. De hogyan lehet ezt a dolgot gyakorlatilag keresztül vinni, azt a magam részéről nem vagyok képes átlátni. Ha a t. képviselő ur egyforma kerületeket és egyforma teendőkkel ellátott hivatalos osztályokat kivan: erre csak egy példát hozok fel. A soroksári adóhivatal meg a budapesti adóhivatal közt óriási különbség van minden tekintetben. Csak nem képzeli a t. képviselő ur, hogy Budapesten csak annyi embert foglalkoztat a hivatal, mint Soroksáron ? így van ez a ministeriumban is. Vannak egyes osztályok, a hol egy osztálytanácsos, egy titkár nem elég; teljes lehetetlenség, hogy ezek a teendőket ellássák. Megbetegszik a tanácsos, vagy szabadságra megy a titkár: hát akkor azok az ügyek 8 hétig szüneteljenek? Ez teljes lehetetlenség. Méltóztassék elhinni, a mi codificálatlan administrativ jogunk mellett, a mi véghetetlen complicált, nem egyöntetű, zavart szabályaink mellett s az adóreform bekövetkeztéig kétségtelenül igen tökéletlen adórendszerünk mellett, a mi közönségünknek azon hajlama mellett, hogy minden ügyet egész a
