Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-35

72 35 országos ülés november 24.1875. van épitve; tehát köszönjük meg a pénzügyminister urnák, hogy nem építteti fel újra; ilyen a margitszigeti híd, mely már ki lett fizetve. Ez is megtakarítás? Ott van a fiumei kikötő, melyre csak 300,000 frt vétetik fel: mert a többi a jövő évekre kalasztatik el. Ez nem megtakarítás: ez csak annyit tesz, hogy!mi ezen pár milliót nem költjük el egyszerre, hanem néhány év alatt Mikor ily tényekkel és ily kimutatásokkal szemben a t. pénzügyminister ur ismételve és ismételve azt mondja a ház előtt: hogy 8^ milliónyi megtakarítással áll az ország előtt: bárki fel van jogosítva azt állítani, hogy ez nem őszinte előadás, hogy tévútra akarja vezetni az országot? A t pénzügyminister ur nem tudja nekem megbocsátani azon bűnömet, misz rint a pénzügyi bizottságban, különösen az ő tárczájának tárgyalása alatt egy eszmét mondottam. Kétszer hozta fel már ezt, daczára annak, hogy kértem: adna nekem időt, mig a részleteknél előadom. Ezen eszme az, hogy az adóhivatalokat a postahivatalokkal egyesiteni kell. A pénzügyminister ur a házra hivatkozott, hogy ítélje meg, milyen eszme ez. Most sem fogom részletesen előadni az eszmét ; de engedje meg a pénzügyminister ur, hogy egyet jegyezzek meg. Mikor legelőször merült fel azon eszme, hogy a takarékpénztárak egyesitendők a postahivatalokkal, akkor bizonyára más országban is volt egy Széll Kálmán, ha nem is volt pénzügyminister, a ki nevetett rajta. Mikor azon eszme merült fel, hogy a postahivatalok egyesittessenek biztosító társulatokkal: ezen eszme minden oldalról meg lett támadva, és mégis mindkét eszme keresztül ment, s az utóbbi minden előre haladott európai országban fennáll. Nem állítom, hogy így lesz az én eszmémmel is. De mindenesetre elvárhatnám a pénzügyminister ur loyalitásától. hogy ne iparkodjék nevetségessé tenni egy eszmét, (Felkiáltások a középen: De ha nevetséges!) melyet az illető még nem fejtett ki. Még csak egyet vagyok bátor felemliteni. Hogy mennyire reálisak azon érvek, melyekkel a t. pénzügyminister ur mindkét kérdésben a ház többségét a költségvetés megszavazására akarja birni: azt mutatja azon legfontosabb érv, melyet ő folytonosan ismétel. Nézzük meg átalánosságban, mondja a pénzügyminister ur, mi történt 1873-ban? Költségvetésünk ugy állott, hogy a nem fix kiadások felmentek 110 millióra, a rendkivüli költségvetés pedig 43 millióra, jelenleg pedig a nem fix kiadások tesznek nem egészen 88 milliót, tehát 22 millióval kevesebbet, a rendkivüli pedig 20 millióval kevesebbet, és így azon conclusióra jön, hogy 43 millióval szavazunk meg a jelenlegi kormánynak kevesebbet, mint a volt kormánynak. Engedelmet kérek, hiszen ha ez állana: átalában kötelessége, mulhatlan kötelessége volna a t. képviselőháznak vád alá helyezni azon ministereket, kik 43 millióval kívánnak évenkint többet, mint a mennyivel be van bizonyítva, hogy lehet az országot kormányozni. Magam is azt mondom, hogy nem lehet; de miért? voltak oly költségek, melyek most már nincsenek: mert 1873-ban azon 43 milliónyi összeg nagyrészt beruházásokra lett fordítva, és ennyivel fölöslegeset költöttünk. Mert nagy apparátussal dolgoztak: ez az, a mi ellen panaszkodtunk akkor; és ez az: a mi ellen panaszkodunk most. Akkor a minister urak bebizonyították, hogy e nagy apparátus Délkül nem lehet másképen az országot kormányozni, hogy nem lehet kevesebbet költeni, mint a mennyit önök a kormányzásra megszavaztak. Ezek tehát nem olyan érvek, hogy a pénzügyminister ur zokon vehetné, mikor valaki azoknak reális voltát megtámadja. Föntartva magamnak, mint a mennyiben a különvélemény aláírója szükségesnek tartanám a részleteknél annak indokolására egyet mást elmondani : azt hiszem, hogy Simonyi Ernő t. barátom beszéde után be van bizonyítva az, hogy akár elment a kormány, akár nem a legszélsőbb határig, nem reális a megtaka'-itás; mert felét sem teszik azon összegnek ; de talán harmadrészét sem, melyet a minister ur ismételve és ismételve felhozott. A mi a bevételi összegeket illeti, lesz alkalmam a vita folyamában egyenkint bebizonyítani, hogy azok, fájdalom, még kevésbbé vannak reális alapra basirozva. Mi tehát az összes ministerium politikájából a reális? az adóemelés. Hogy mi ez utón nem követhetjük, ezt a t. képviselőház be fogja látni, és ennélfogva a szőnyegen lévő bizottsági jelentést általánosságban sem fogadom el. Ajánlom a különvéleményt. Elnök: Következik: központi igazgatás. W

ächter Frigyes jegyző: Központi igazgatás: személyes járandóság 741,385 frt Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottságnak az összeg ellen nincs észrevétele. Simonyi Ernő: Bátor vagyok a t. képviselőháznak elfogadáira ajánlani azon módosítást, melyet mi a különvéleményben javaslunk. Én t. képviselőház! azon nézetben vagyok, hogy azon teendők, melyek azon czimek alatt vannak elsorolva, melyeket e költségvetés tartalmaz, sokkal helyesebben és jobban beoszthatok 16 osztályba. Hogy ez 16 osztályba beosztható, ezt a ministérnek leginkább kell tudni. Nem fogom a t. házat az egyes czimek felsorolásával fárasztani és untatni; méltóztassanak elővenni a különvéleményt, és látni fogják, hogy minden czim, mely nyomatékkal bír, különosztályt fogna kapni; ha a 16 osztályba osztatik fel az egész. Ez alapból indulva ki, oly tiszti kara lenne a ministernek a központi igazgatásban, mely 16 osztályaknak megfelelne. Minden osztály számára meghsgytunk