Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-34
34. országos ülés noYemfter 23. 1875. öí!< Bátor leszek a pénzügyi bizottság erre vonatkozó véleményét felolvasni: (olvassa:) Ezen czim szükségleteire előirányozva volt 1876-ra 318.048 frt engedélyezve volt 1875-re . 334.779 „ és igy kevesebb 1876-ra TeTtlí^frttah Ezen apadás onnan ered, mert a minister, a mennyire ez neki a jelen rendszer keretében lehetséges volt, a megtakarítások legszélső határáig igyekezvén menni: a fokozatos előléptetés és ehhez képesti nagyobb javadalmazások figyelemben tartása mellett is ugy a központban, mint a földtebermentesitési alapigazgatóságnál fenállott több hivatali állomást megszüntetett és ehhez képest a dologi kiadásokra is kevesebbet irányzott elő, a mint ez indokolásához csatolt s annak B-ik s következő lapjain látható táblázatban mutattatik ki. Itt a különbség a tavalyihoz képest még csak 12 606 frtba van feltüntetve ; a bizottsági tárgyalás alkalmával azonban a belitgyminister indítványozván, hogy a személyes járandóságok rovatában egy számtiszt 750 frt fizetése és lakpénze, egy ajtónálló 530 frt fizetése és lakpénze s ruhailletménye, egy kapus 500 frt fizetése és ruha illetménye töröltessék. Viszont a nyugdijak a nyugalomba helyezendő számtiszt 353 frt illetőségével emeltessenek s egy 450 frt fizetés és ruha-illetőséggel ellátott szolgával több rendszeresítessék. A dologi kiadásoknál pedig a belügymiuister természetbeni lakását a honvédelmi minister rendelkezésére bocsátván, a bérek rovata alatt 4779 frt megtakarítható. Ezen változások alapján végeredmény képen a személyes járandóságokból a bizottság 1330 irtot törölt, a dologi kiadásokból pedig a házbér rovata alatt 4.779 frtot törölvén, a minister természetbeni lakása helyett 2000 írttal többet állított a lakpénzek rovatába. S ekképen a központi igazgatás I. czime személyes járandóságaira és dologi kiadásaira a minister indokolása alapján átalányképen ugy, mint a folyó évre egy főösszegben javasol a bizottság megszavaztatni 318.048 frtot. Tisza Kálmán ministerélnök: T. ház! A mire nézve még észrevételem van, az: az átalános jelentés végén foglaltakra vonatkozik. Jelesen azon körülménynél fogva, hogy mint mélóztatik tudni, időközben a ministeielnökséggeí .'s megbízattam, szükségesnek láttam, a belügy1 ministerium ügyeinek rendes vezethetése végett egy államtitkári teendőkkel is megbízható ministeri tanácsos kinevezését. Ez az államnak többe természetesen nem kerül: mert a belügyminister fizetése, mely a szállásbérrel együtt 14.000 frtra megy, megkíméltetik és helyette 5.600 frtnyi kiadás válik szükséggessé. Ez az, a minek kifejezése hasonlag szükséges a budgetben és a mi iránt a pénzügyi bizottság is nyilatkozott az átalános jelentésnek vegén; kérem tehát, hogy méltóztassék a t. ház elhatározni, hogy ezen minister-tanácsosi fizetés a személyi és dologi kiadások közé fölvétessék, beigtattassék. Budgetszerüleg az összeg az előirányzatban természetesen nagyobb lesz, mert a ministeri fizetés, ha egyik-másik tárcza nincs is betöltve: nem szokott töröltetni; de a mint bátor voltam előadni, a valóságos kiadás 7000 egynéhány száz forinttal kevesebb lesz, mint lett volna különben. (Helyeslés a középen.) Simonyi Ernő: T. ház! Én a mint ezen, ugy a többi ministeriumoknál is sajnálom, de nem osztozhatom azon nézetben, mely annyiszor ismételtetett, különösen a pénzügyminister ur által, de elfogadtatott nagy részben a pénzügyi bizottság többsége által is, hogy a kormány a megtakarításokban elment a végső határig. Én ezen nézetben eleitől fogva nem osztoztam és a pénzügyi bizottságban több esetben az egyes tárczáknál Írásban nytijtottam be megtakarításokat czélzó indítványokat; de miután ugy magány mint mások is, kik az ellenzékhez tartoznak, azt tapasztaltuk, hogy indítványaink igen kevéa sikerrel találkoznak: beleunván a meddő vitákba, vég/e is belejöttünk azon keserves stádiumba, melyet nekünk szemünkre hányt a pénzügyminister ur, hogy hallgattunk a pénzügyi bizottságban. (Széll Kálmán pénzügyminister közbeszól: Az én budgetemnél!) Egészben nem hallgattunk; hanem nagy részben igen azért: mert beláttuk, hogy minden igyekezetünk meddő. Eleinte az első tárczáknál Írásbeli formulázott indítványokat adtunk be, de midőn azt láttuk, hogy mindig ketten maradunk, néha hárman : akkor hallgattunk ós igy tett a szintén ellenzéki állást elfoglaló, de más párthoz tartozó báró Sennyei Pál is, ki néhány indítványt tévén és látván, hogy mily sikerben részesülnek indítványai, azután kijelentette, hogy többé indítványokat nem tesz. Ezt akartam megjegyezni azzal kapcsolatban , mit a múltkor a pénzügyminister ur mondott. A belügymiiiisteri tárczára nézve szintén azon véleményben vagyok, mint a többi tárczára nézve, hogy a megtakarítások terén nemcsak el nem ment a szélső határig; hanem a személyzet leszállítására egyátalában igen keveset tett a ministerium. Azért a különvéleményben foglalva előadjuk azon megtakarításokat, melyeket mi a jelen rendszer fenntartása mellett is, tehát nem valami gyökeres átváltoztatás, reform következtében, hanem a jelen rendszer fenntartása mellett is tökéletesen keresztülvihetőknek vélünk a jelsn ministerium személyzetében. Először is mi azon szempontból indulunk ki, a mint azt a különvéleményben röviden nem valami hosszú indokolásban megmondottuk, hogy
