Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46f
46. országos ülés deczember 6. 1875. 411 hadsereg keretei némileg reducáltassanak, természetesen azon erőknek, a melyek itt számbelileg kivonatnának : a honvédség utján való helyrepótlása által. (Helyedé* a középen.) És épen a t. képviselő ur volt az, ki rövid idővel ezelőtt tartott előadásában megjegyezte, hogy a közös hadseregnek talán quantitativ leszállítása qualitativ minőségének minden -emelkedése mellett mennyire kívánatos volna. El fogja ismerni a t. képviselő ur azon tendentiákat is, melyek katonai körökben épen arra vonatkoznak, melyek azon kétségtelen tényből, hogy azon keretben, melyben a közös hadsereg jelenleg felállíttatott az 1868-iki vódtörvények alapján, annak qualitativ kiképzéséről a kellő mértékben gondoskodni íinanczialis okokból képesek nem vagyunk; szükségesnek, óhajtandónak látjuk, hogy a qualitativ kiképzés tekintetéből a quantitativ keretek némileg leszállittassanak. Természetesen nem lehet föltenném s nincs is itt helye ós ideje megjelölnöm, hogy mennyi lehetne a quantitativ leszállítás és minő volna azon qualitativ erősítés és javítás, melyet a közös hadseregnek ennek fejében adni lehetne ós adni kellene. Azt hiszem, hogy e kérdés mindenesetre azok közt lesz, melyek első sorban lesznek megvitatandók, melyek első sorban fogják az alkudozásoknak tárgyát képezni, még pedig alkudozások tárgyát nem azon irányban, mintha csökkenteni akarnók azon mérvben, melyben azt a haza, a monarchia biztonsága nem engedi meg ; hanem alkudozások tárgyát fogják képezni azon különböző nézetek közt, melyeknek a hadsereg leghelyesebb formatióira vonatkozólag fenforoghatnak: ha a (Helyeslés a középen.) valóságos, effectiv erélyt, ha az ettől várható eredményt tekintjük Midőn tehát épen ezen szempontokat, ezen kérdéseket kell, hogy szem előtt tartsuk, midőn arra kell gondolni, hogy vajon nem volna-e jobb a közös hadsereg keretét aránylag leszállítani és a legénységet jobb élelemmel ellátni és altiszteket némileg szaporítani; mert kétségtelen, hogy a jelen tiszti keretek egyátalában nem elegendők: — akkor másrészt igen különös lépés volna tőlünk azon tért elfoglalni, melyre a t. képviselő ur utal és a közös hadseregnek épen tömegéi szaporítani azon kilátással, hogy e mellett qualitative fokozott igényeknek is eleget kell tenni, miáltal oly íinanczialis állapotok alapja vettetnék meg, melyek jelenleg ép ugy kiszámíthatatlanok, mint kiszámíthatatlanok lettek volna a honvédség költségei, ha a véderőről szóló törvény csakugyan oly jellegű lett volna, mint azt a képviselő ur föltünteti. Meggyőződésem szerint azonban az 1868 : XL., XLI. törvéiiyczikkeknek talán legnagyobb érdeme épen azon elasticitásban áll, mely megengedte, hogy ott, hol bizonyos számításokat előre tenni nem lehetett: utólag a kereteket a mutatkozó szükséghez, és a mutatkozó arányokhoz mérten leszállítani lehetett. Elismerem, abban kétségkívül igazsága volt a képviselő urnák, hogy az első években e téren is, mint más téren, tulvérmesek voltak a remények ; hogy azon nagy eredmény, melyet az első évi ujonczozások következtóbeu beállottak, később állandóknak nem mutatkoztak; hogy a helyett, hogy 18. vagy 20,000 ujonczra számíthattunk, most nem számithatunk többre, mint 10 — 12,000 ujonczra évenként. Itt gr. Zichy Nándor igen t. képviselő ur egy előttem, valóban megfoghatatlan tévedésbe esett. Azt állította ugyanis, hogy miként szavazhatnók meg a jelenleg előterjesztett költségvetés kereteit; miként lehet azok föntartását igazolni: midőn ezen keretek a várakozáshoz képest nagyobb mértékben vannak kiszabva ós nem azon számhoz arányítva, a melyet a tapasztalások szükségesnek mutattak. Épen az ellenkezője áll. Azon keretek, melyek jelenleg fenállanak : épen azon eredeti keretek, a melyek rögtönösen felállíttattak mindjárt akkor, a mikor a honvédség szerveztetett, és a melyek a jelenlegi számarányhoz alkalmasak. A kereteknek azon kibővítése, melyet a törvény rendel, megengedem oly törvény, a mely épen akkor alkottatott, a mikor erre vonatkozólag biztos adatokat nem lehetett szerezni, a keretek azon kibővítése soha sem czélozíatott ós soha sem fordult elő a budgetben. Méltóztassanak megnézni a költségvetésben, nem fogják találni azon 154 zászlóalj-keretet, a melyre a törvény alapján felhatalmazást nyert a honvédelmi minister; hanem fognak találni 92-öt, a mely eredetileg vétetett tervezetbe és a mely kezdettől fogva mai napig is fennáll. Azaz, hogy a mely kezdettől fogva mai napig is fennád, ugy értelmezve, hogy a határőrvidéki részek hozzájárulásával némi uj keretek állitattak fel t. i. az eredeti 74 keret 92-re emeltetett; ele csakis azon mértékben, a mely mértékben az ország területe gyarapodott, a mely mértékben a honvédségi intézmény területileg kiterjedést nyert és egyátalában nem azon mértékben, mint a milyenben az kedvezőbb financiális viszonyok mellett várható volt. Midőn tehát a t. képviselő urnák financiális számításai és tervei elesnek: megmarad mégis egy másik alap, a melyre, ugy látszik nagyobb súlyt fektet, t. i. a katonai kiképzés. Azt kérdi a t. képviselő ur, hogyan lehet motiválni két sereg fenntartását, a melyek egyike három évi jelenléti idővel, a másik nyolez heti jelenléti idővel van képviselve ; hogyan lehet igazolni azt, hogy ezen az alapon azon feladatok, a melyekre nemzeti tekintetben van hivatva a hadsereg és honvédség, csupán a kisebb tömegre vonatkozólag állíttatnak fel és hogy a nagyobb tömegre vonatkozólag ezen feladatok GS az ezzel járó sympathiák teljesen elhanyagoltainak ? E kérdésre kívánok felelni. A mi az elsőt illeti, mihelyt elfogadjuk azt az elvet, hogy a közös hadseregnek a véderő törzsét kell képeznie, 52*