Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-34
84. országos ülés november 38. 1876. 35 találkoznak. Mert t. ház, ha léteztek volna ily bujtogatok: bizonyára kézre kerítették s törvény elébe állították volna, mert 1867. óta minden évben megszavaztak ily összeget és mindeddig azt mondták nyíltan vagy titokban, hogy ezen öSBzeget csakis e czélra használják. A pénz elment, elköltetett minden esztendőben; de eredményt soha sem tudtak mutatni: mert ugyan kit fogtak el, kit ítéltek el ezen bujtogatókból a hosszú évek során ? Nem fogtak el senkit soha; törvény elébe nem állítottak senkit; mert nem foghattak: miután ilyenek valóban nero léteznek. De hiszen még az előbbi kormányoknak az absolut kormánynak és a provisorium-kormány alatt is voltak rendelkezési alapok és voltak ilyfél e policzájok. S engedelmet kérek, hogy kimondjam nyíltan, az előbbi kormányok csakugyan ily conspiratorokat s összeesküvőket fel is fedeztek s őket a törvény elé is állították; de tudjuk, hogy azok közt egyetlen egy román egyén sem volt. Azért tehát t. ház, kár minduntalan arról beszélni, a mi nem létezik, s e tekintetben jó volna a régi latin közmondást követni: de Btrigis, quae non sünt, mentio ne fiat. A mi pedig magát a rendelkezési alapot illeti, az én szerintem az országnak javára nincs és az összveg csak a corruptió előmozdítására szolgál, s miután a corruptió úgyis a nép majd minden rétegeiben elterjedt; kár voln? ezt még továbbra is terjeszteni s ápolni: épen azért, mert szerintem csakis a corruptió javára szolgál, én részemről m?g nem szavazom. Tisza Kálmán ministerelnök és belügyminister: A hozzám intézett felszólalás alapján pár szót szólani ezen, sajnos, már igen hosszura nyújtott vitában — kötelességemnek tartom. {Halljuk !) És ha már felszólaltam, legelőször is azt kívánom megjegyezni, hogy én a magam részéről is sajnálom, hogy ezen alap megszavazása nemzetiségi kérdéssel kapcsolatba hozatott; de figyelmeztetem azon t képviselő urakat, kik ezért akár Szontagh Pál barátomat, akár a t. előadót vádolják, hogy nem ők hozták vele kapcsolatba, kanem Papp György képviselő ur hozta minden szükség nélkül e kérdést itt szóba, hol az egyátalában helyén nem volt. (Helyeslés.) Én magam is azt hiszem, hogy az ily nemzetiségi felszólalások irányában, minő az övé is volt: nem Bzükséges, mint a mostani egyik szónok ur mondotta, tűzbe jönni; mert hiszen, ha az oly felszólalások, minő az övé is volt, tehetnének is, némely kis körben elterjesztve egy kis hatást: ez a hatás olyan, mint a szélvész egy pohár vízben; igen könnyű, azon pohár vizet feldönteni. (Derültség.) Hanem arra mégis kérem a t. képviselőtársaimat, kik az előbb emiitetteket e miatt hibáztatni méltóztattak, hogy ha e kérdés előfordul: legyenek réssrehajlatlanok és ne azt hibáztassák, a ki a magyar államban a magyar állam szempontjából fölvette az odadobott keztyüt; hanem azt, ki a keztyüt mint nem magyar ember nem a magyar állam szempontjából odadobta. (Helyeslés a középen.) Különben, a. mi illeti a rendelkezési alap meg vagy meg nem szavazását: arra nézve én a tegnapi napon nézetemet igen röviden elmondottam és ha a vitának folyamát nem sajnálnám, mondom, hogy ily sokáig tart, az előbb említett incidenst leszámítva: én reám nagyon megnyugtatólag és kielégitőleg hatott. Ugyanis a t. ellenzék egyik részéről azt mondják, hogy szemben az én állításommal ők azért állottak arra az álláspontra, hogy nem fogadják el: mert alkotmányellenesnek tartják az ily költséget; mert a volt balközépnek két: igen t. tagja mondta, volt ezt valamikor. Mondta-e vagy nem ? azt neuátudom ; de azon körülmény, hogy még, ha ez nem is volna saját meggyőződésflk: azon t. férfiaktól igyekeznek tanulni, azon reménjne jogosít, hogy igyekezetük sikerre is fog vezetni és még igen sokat fognak tőlük tanulni. (Derültség.) A másik részről pedig egy t. képviselő ur, a ki párt-állását, vagyis inkább a pártja állását kívánta jelezni, s mellesleg mondva, nem volt oka azt mondani, hogy azért magyarázza ki nézeteit, nehogy ismét szándékait gyanúsítsák, mert nem hiszem hogy szándékait valaki gyanította volna, mert nem is ismertük azt eddig, hogy vannak ; (Derültség) tehát mondom, miután azon t. képviselő ur theoretice elmondotta, hogy az, ha a kormány — általánosságban, minden kormányról tárgyilagosan beszél, — rendelkezési alapot kér: ezt teszi lelkiismereti nyugtalansága miatt, és szegénységi bizonyítványt ád magáról. És midőn ennek elmondása után ő sokalta ezen kormánynak a 200000 frtot és elégnek tartott 50000 frtot, implicite elismerte — és ebben fekszik megelégedésem, — hogy még ő szerinte is a kormánynak lelki nyugtalansága és magáról adott szegénységi bizonyítványa legalább kisebb fokú, mint a milyen igen sokszor lenni szokott, (Derültség) mondom tehát, hogy én a mindkét részről tett nyilatkozatokkal meglehetek és mégis vagyok különben elégedve. Csak még egy pár szót azokra, a mik tőlem kívántatnak. Legelőszőr is megjegyzem azt, hogy egy olyan nyilatkozatomra történt hivatkozás, a melyben azt mondtam, hogy az összeget soknak találom békés viszonyok közt. Hja, t. ház! a békés viszonyok minősége iránt és a táplálható remények iránt, én nem tudom más hogy vélekedik s minő tapasztalatokat, tett 1870. óta; de én megvallom, hogy ez irányban igen sok illusiót vesztettem, és épen azért az ujabb időkben, meg nem szavaztam az általam tegnap is jogosultnak elismert bizalmatlanság alapján a költségeket; de később, az összeg ellen nem szólottam; mert nem mondom, hogy örvendetes, de szerzett 5*
