Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46
46. országos Illés deezember 6. 1875. 403 kettő az 8 millió, és mi most nem akarunk többet, mint mindössze csak 6 milliót. (Hosszas derültség és tetszés a középen.) És megjegyzem még, hogy az én t. barátom még emellett tesz egy olyan propositiót is, melyet bizonyosan mindenki e házban szívesen látna megvalósítva ; tesz propositiót egy nagymérvű katonai akadémia felállítása iránt Budapesten. Én részemről nagyon óhajtom, hogy ez mennél előbb létesüljön ; de hogy megtakarítást eredményezzen: azt — megvallom, — nem vagyok képes elhinni. (Derültség és tetszés a középen.) Hogy az ujoncz számra nézve miként áll a dolog, ez iránt bizonyára részletesen fog a t. honvédelmi minister ur uyilatkoznii; egyet azonban mégis kívánok megjegyezni, és ez az, hogy mindenki tudja Magyarországon, hogy minő volt az utóbbi 3—4 évben a közegészségi állapot; mindenki tudja ezen közegészségi állapotnak befolyását az ujonczozás körül a hadi szolgálatra alkalmas és alkalmatlan egyének arányának megállapítását illetőleg s igy helyes basisul felvenni azt, a mit épen ezen évek mutatnak átalánosságban, és jövendőre nézve semmiesetre nem lehet. De még ha állna is, a mit mondót, ha talán eorreetek volnának is számjai, ha eorreetek volnának a jövőre nézve is: a mostani budgetet ezen az alapon ítélni meg s azt mondani, hogy ezen az alapon számítva, a honvédség létszáma nem lehet több 120,000-nél, egy igen nagy csalódás. Mert hiszen maga is elismerte, hogy az első években 30—40 ezer közt változott az ujonezok száma; ezek még ma minden esetre megvannak, s ezek a honvédség számát ma még tetemesen fölszaporitják. még az esetben is, ha jövőre az ujonezok száma évenkint csakugyan nem lenne több 8—9 ezernél. Különben a t. képviselő urnák azon módjára, hogy az ujonezok számának leszállítását, miért nem tudatta a kormány a képviselő házzal, megjegyzem, hogy ezt a vádat "részemről tökéletesen alaptalannak tartom; mert hiszen a honvédség mindenkori létszáma, annak szaporulata és fogyása a költségvetés által minden alkalommal a háznak tudomására hozatík: mert a számhoz képest kell a költségeknek kivántatniok és megszavaztatniuk. (Helyeslés a középen.) A mi az én t. barátom tervét illeti azok után, miket az irányban hangoztatott, hogy róla minden aggály nélkül lemondhatnak azok is, kik a honvédséget bizonyos más szempontokból tekintik megtarithatónak, mert hisz lehet ugy intézkedni, hogy a nemzetiségi igények is a közös hadsereg keretében eléressenek: csak egyet vagyok bátor megjegyezni s ez az, (Halljuk ! Halljuk!) hogy én részemről igen különösnek, majdnem megfoghatatlannak tartom, az ő álláspontjából tekintve is, hogy ajánltassék ezen intézménynek, mint ilyennek megszüntetése azon biztosítás fejében, hogy majd később^ idővel létesülhet aztán az is, a mi szükséges. (Élénk helyeslés a középen.) Én azt gondolom, hogy megfontoló ember és megfontoló nemzet, — pedig az én t. barátom a megfontolást talán pártállásánál fogva is igényelheti magának (Derültség) — nem fog valamivel felhagyni addig: míg nem biztos azon feltételek bekövetkeztéről, a melyek mellett a felhagyásra kész. (Élénk tetszésnyilvánítások a középen.) De a képviselő ur azt mondja : „természetesek ezek az eszmék, ha valaki csak a honvédséget tekinti Magyarországon a törvény és az alkotmány őrének" és figyelmeztet azon veszélyre, mely abból ered, hogy a honvédek iránti rokonszenv folytán megtagadtatik a rokonszenv az állam azon gyermekeitől, kik nem a honvédségnek, de a közös hadseregnek tagjai. Én t. ház, nem hiszem, hogy legyenek olyanok, legalább nincsenek sokan, kik csak a honvédségben akarják a törvény és alkotmány őreit látni. Azt pedig határozottan tudom, hogy a magyar nemzet rokonszenve -fiait mindenüvé követi ép ugy, minthogy fiai elviszik keblökben a hazaszeretetet s megőrizve hozzák vissza hazájokba. (Élénk helyeslés.) De azt természetesnek találhatja mindenki, hogy egyformán szeretett gyermekei közül, szereti a magyar haza mégis fiainak legalább egy részét, annyit a mennyit a mai viszonyok közt lehet, saját földjén, saját szinei alatt, saját nemzeti parancs szó alatt látni; (Hosszasan tartó élénk helyeslés a középen) és ne kívánják, hogy ezen szeretetéről lemondjon és ne méltóztassék azt szembe állítani akarni a közös hadseregben szolgáló honpolgárok iránti rokonszenvvel; mert midőn azt állítják szembe egymással: egyfelől helytelenül ítélik meg a magyar nemzet érzeményeit ; de másfelől oly kezekbe adhatnak fegyvert a magyar nemzet ellen, a melyekbe adni nem akarnának. (Élénk helyeslés a középen.) A t. képviselő ur sokat beszélt a múlt és jelen helyzet közti különbségről, a lelkesedés szempontjából. Azt mondta, más lett volna a napóleoni korszakban, midőn a soldateska barangolta be a világot; de most, csak ha a lelkesedés meg van, lehet győzelemre számitni. Engedjen meg a t. képviselő ur, de a mint a lelkesedés egy maga nem elég ma sem, ugy a lelkesedés abban az időben is igen nagy és döntő factor volt; mert vajon a napóleoni hadseregeknek hatalmát nem a lelkesült franczia nemzet fiai állapították-e meg? Megállapította nem a betanított soldateska, hanem a múlt századbeli Francziaországnak lelkesedett fiatalsága. (Élénk tetszésnyilvánítások a középen.) És vajon azon betanult soldateska nem akkor bukott-e meg: midőn e század elején, Németország ifjait is megragadta a lelkesedés szent tüze? (Élénk helyeslés a középen) 51*
