Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-46
46. orsiágos Ülés deeíember ö. 1875. 387 megszűnnék, hogy kiszabadulásuk után nem kapnak alkalmazást. Már a minap emiitettem, hogy némely fegyintézetben azzal foglalkozhatnának a fegyenezek, hogy némi irodai szereket csináljanak hivatalok számára: irónt faragjanak, vagy tenta-tartókat, toll-tartókat készítsenek, vagy tentát főzzenek. Mind ez oly munka, mit még női fegyenezek is minden nehézség nélkül végezhetnének s ha ez utón nem éretnék is el valami nagy megtakarítás : mindenesetre jótékony hatással lenne a fegyenezek erkölcsére. E tekintetből is megfontolást érdemel ez a dolog; de komoly megfontolást érdemel nézetem szerint az: vajon a dohány-gyáraknál nem lehetne-e a fegyenczeket alkalmazni. Megvallom, hogy némi nehézséget látok az elhelyezésben: de talán ezen nehézségen is tul lehetne magát tenni egy vagy más módon, Mindenesetre megfontolandó kérdés. Nem teszek javaslatot, hogy már a jövő évben a budgetbe vétessék azon jövedelem, mely ily utón eléretnék; hanem figyelmébe ajánlom a ministeriumnak, mérlegelje egyfelől a hasznot, másfelől a nehézséget és keressen módot: vajon ezen nehézség nem volna-e eltávolítható. Ezeket akartam a fegyintézetekre nézve a t. ministeriumnak figyelmébe ajánlani Boér Antal: T. ház! Azon állítás némi megezáfolására, hogy a fegyenezek a mikor a fogságból kijönnek, keresetet nem találhatnak, annak tulajdonitható, hogy semminemű összeggel nem birnak, melylyel valami munkát megkezdhetnének: kötelességemnek tartom, erre nézve tapasztalataimat elmondani. Két fegyenczről szólok, a kiknek egyike a munkácsi fegyházból, a másik a szamosujvári fegyházból, szabadul! ki. Két különböző helységben laknak, oly helységben, ahol gyakran megfordulok, és ismerem a személyeket. Én mondhatom — annak bizonyítására, hogy a dolog ugy áll, a mint a minister ur mondta, — hogy e fegyenezek, mikor kiszabadultak : oly összeggel volt ellátva mindenik, hogy az egyik teljesen berendezte a maga házi-gazdaságát, ökröket, szekeret, szerszámokat szerzett, ugy hogy a maga gazdaságát folytathatta és folytatta is; azonban, ha szemmel kisérte az ember, azt találta, hogy fegyencz-kora előtti természetét egészen még sem vetkezte le. A másik hasonlóképen el volt látva annyira, hogy magát berendezhette volna. Ez azonban amint hazajött: elprédálta a mit kapott és kicsapongó életet élt, és él ma is. Ezeket csak azért hoztam fel, hogy bebizonyítsam, hogy nem áll az, hogy a fegyenez kiszabadulása alkalmával ne volna ellátva semmivel, hogy az-életet megkezdhetné. Arra nézve, hogy minő módon van azon számítás, mely szerint munkája után csak 6 és \ 2 , vagy 7 krajezárt keres : a dolog ugy áll. hogy nemcsak 6%, vagy 7 krajezárt keres a fegyenez ; hanem mikor kézi-munkáját elárusítják; abból jő ki ezen átalános összeg. Nálunk pedig Erdélyben, — de alkalmasint itt Magyarországon is így van, — a fegyenezek legnagyobb része, nem annyira iparosokból, mint inkább földművesekből áll: és ez mindenik, a mint az emiitettem két ember példájából láttam, ha valami kevéssel is; de el van, látva egy bizonyos összeggel kiszabadulásakor a maga munkája után kapott szerzeményéből. Megnehezíti a dolgot természetesen azon körülmény, hogyha ott ben a fogságban őt valami munkára, valami iparra kényszeritik, — mert hiszen onnan nem mehet a földműves kaszálni, kapálni, aratni •— és ha a munkának nincs nagy értéke, vagy néha piaeza sincs: ekkor nem dolgozhatik, s nem szerezhet annyit; de kijővén onnan, nagyobb munkabért érdemel és kap is, mint ott ben. Én ismétlem, csak azon szempontból szólaltam fel, hogy igazoljam azt, a mit az igazságügyminister ur "állított, hogy mégis kap bizonyos összeget a fegyenez, mikor kiszabadul, a melylyel megkezdheti az életet; ez azonban csak azon esetben fog történni, ha a fegyenez valóban megjavul, engedelmet kérek, ezt pedig a mostani börtönrendszerrel el nem fogjuk érni, hogy pedig czélirányos rendszert állítsunk, arra pénzügyeink állapota nagy akadályt képez. Ballegh József: T. ház! Irányi képviselőtársam elmondotta, hogy gyakran fordul elő oly eset, melyben a foglyok a börtönhelyiségekből megszöknek. Ezen calamitást én nemcsak a börtönrendszer hiányosságának, hanem a börtönfelügyelet hiányosságának tulajdonítom főleg. Köztudomású az,, hogy a járásbíróságoknál csakis egy börtönőr létezik, s valóban lehetetlen, hogy egy ember éjjel-nappal őrizze a foglyokat. Ha a közbiztonsági ügy országos szempontból rendeztetni fog: nézetem szerint lehetne a pandúrlaktanyákat, vagy az aljárásbirósági börtönhelyiségek közelében, vagy pedig magában a börtönhelyiségben elhelyezni. Addig pedig lehetne a börtön-felügyeletet egyszersmind a járásbirósági hivatal-szolgára is bízni, felváltva a börtönfelügyelővel : mert a járásbirósági hivatal-szolga teendői, mondhatom, nem igen terhesek. Csak ezt akartam megjegyezni. Elnök: Fel fognak olvastatni a fegy-intézetek szükségletei és fedezetei egyenként. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa.) Illavai fegyintézeti szükséglet 113,585 frt. (Elfogadjuk!) Elnök: Az illavai fegyintézetre szükségletkép megszavaztatik 113.585 frt. Beőthy Algernon jegyző: (Olvassa.) Fedezet 18,000 frt. 49*
