Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-45
370 * & országos Ülés fteezember 5. 1875. méretesen és teljes buzgósággal megfelel azon nagyfontosságú és fáradságos feladatnak, a melyre hivatva van és e meggyőződésben, a mióta e helyet elfoglalom : még inkább megerősödtem. Ha valaki, ugy bizonynyal én vagyok ki a bírói tekintélynek föntartását szivén hordja; azonban nem vagyok képes a képviselő ur által hangsúlyozott ügynek oly nagy fontosságot tulajdonítani, a milyet ő annak tulajdonítani méltóztatott és különösen akkor, midőn igazságügyünk körül oly sok és szorgos teendőkkel vagyunk elfoglalva: épen nem tartom ezt oly sürgősnek, hogy egyéb számos teendőink mellett most ezzel foglalkozni lennénk kénytelenek. Felhozta az igen t. képviselő ur, az ügyviteli szabályokat és azok hiányait és különösen elősorolta, hogy azok rövid idő alatt — gondolom — 10 — 12 módosítással adattak ki. Méltóztassék megengedni a t. képviselő ur, de ő ebben egy kis auxesisel él. Az igaz, hogy adattak ki ujabb és ujabb ügyviteli szabályok, de mint ő maga elősorolta: azok mindenike a kezelés más és más ágára vonatkozik, következőleg igen tévedett akkor, midőn mind ezen kiadványokat az első izben kiadott ügyviteli szabályok módosításának ügyekezett feltüntetni. Fölemlíti a ;t. képviselő ur, hogy a bíróság jelen személyzete egyátalában elégtelen arra, hogy feladatának megfelelhessen. Én megengedem, hogy a bírók száma némely helyen elégtelennek mutatkozik ; azonban egész határozottsággal merem állítani, hogy a bíróságok túlnyomó része azon személyzet mellett, melylyel el van látva : feladatának tökéletesen megfelelni képes. Igaz ugyan, hogy nem egy bíróságnál esak túlfeszített munkásság és ernyedetlen nagy erőfeszítés kívántatik arra, hogy feladatának megfelelhessen. Megengedem azt is, hogy ily rendkívüli munkásság méltányosan a bíróságoktól nem követelhető. De én nem hagyhatom figyelem nélkül, hogy a redukálandó törvényszékeknek még fele hátra van, következőleg a kevósbbités alkalmával nem egy bírónak elhelyezéséről leszek kénytelen gondoskodni és így, ha ott, hol valamely bíróságnál fen nem forog a személyzet szaporításának elkerülhetetlen szüksége: azon időre vagyok kénytelen azt elhalasztani, midőn a szervezésnek ezen másik stádiuma is végre fog hajtatni. (Helyeslés a középen.) Egyébiránt a t. képviselő ur felhozott némely adatokat némely törvényszékre nézve. Biztosítom a t. képviselő urat, hogy figyelmeztetése nem hiába történt; és ügy ekézni fogok, hogy a bajokon, ha — mint nem kételkedem, — ugy fogom találni, a mint a képviselő ur előadta, mihamarabb segítve legyen Felhozta az igen t. képviselő ur és ma is említtetett, hogy a csőd- és váltótörvény mindeddig. daczára annak, hogy a kereskedelmi törvény életbeléptetése iránt már intézkedés történt: azon régi állapotban hagyatik, melyben jelenleg van és mely állapot az én szerény véleményem szerint is tovább fen nem tartható. Ha lehetséges lett volna, hogy a kereskedelmi törvény egy uj váltó- és egy uj csődtörvénynyel egyidejűleg leptettessek életbe ; méltóztassék meggyőződve lenni a t. ház, hogy ezt lehetővé tenni nem mulasztottam volna el. A váltótörvény már a t. ház asztalán fekszik; és remélem legközelebb tárgyaltatni is fog és nincs kétségem benne, hogy törvényerőre fog emeltetni. A csődtörvényre nézve pedig jelenthetem a t. háznak, hogy az munkálatban és oly stádiumban van, hogy kilátásba helyezhetem a háznak, hogy ezen igen fontos törvényjavaslatot közelebb a ház asztalára letenni szerencsém lesz. A törvénykezési rendtartásnak módosítása és javítása hangoztatott ma is, és hangoztatik minden oldalról. Igen nagy merészség volna tőlem, ha ón a törvénykezési rendtartás hiányait kétségbe akarnám vonni. Én tudom t. ház, hogy a bíróságoknak helyes szervezése, a bírói competentiának okszerű megállapítása, a perorvoslatoknak helyes rendszere mily fontos tényezők az igazságszolgáltatásnak előmozdítására. Én a polgári perrendtartást minden irányban revisió alá vettem; a munkálat befejezéséhez közeleg és én meg vagyok győződve, hogy alkalmat fogok nyújthatni a háznak, hogy a polgári perrendtartás régóta sürgetett revisióját a jelen országgyűlés alatt necsak elővegye, hanem befejezni is képes legyen. A telekkönyvek decentralizatiója is hangoztatott a képviselő ur részéről. A kormány, azt hiszem, szándókát e tekintetben eléggé világosan jelezte az által, hogy időközönként azon járásbiróságokat, a melyeknél fontosságuknál és a forgalomnál fogva a telekkönyvvel való felruházás szükségessé vált: ilyenekben részesítette ; mert meg vagyok győződve arról, hogy a telekkönyveknek jótéteményét a közönség csak akkor fogja teljes mértékben élvezhetni, ha az rá nézve minél inkább megközelithetőbbé tétetik. Azonban méltóztassék megengedni a t. ház, de a kormány köteleségének tartja e tekintetben is mértéket tartani, és pedig két oknál fogva: először mert a járásbíróságoknak telekkönyvi hatóságokkal való fölruházása, — kétséget nem szenved, — ismét nagyobb és nagyobb költségeket fog maga után vonni; másodszor nem rendelkezünk a kezelésben jártas oly nagy számú személyzettel, hogy ezen változás rohamos keresztülvitele mellett ne tennők ki magunkat azon kellemetlenségnek, hogy szakavatott és begyakorlott egyéneket nem leszünk képesek mindenütt alkalmazni. (Helyeslések a középen.)
