Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-45

368 45. "országos ülés deczember 5. 1875. mozditandja. Atulajdonképeni igazságszolgáltatásnál azonban minden további kísérletek helyett, a magán ügyekre vonatkozó codifioatiónak egyszerű kiegészítését, a semmitőszék és az állami központi ügyészségek megszüntetése mellett a királyi tábla decentralisatióját s ezzel együtt a bírói alkalmazás s előléptetés,

r valamint az administrationalis szükségletek tekintetében való kezdeményezésnél a központból a főtörvényszékekhez leendő áthelyezését, az államügyészi intézménynek a törvényszékek keretébe leendő beosztását s az e körüli megtakarítás által a járásbirói fizetés javítását vélném első sorban is siettetni. A perrendtartás egyszerűsítése s a közjegyzői működés el nem maradható terjedése, bíráink képzettségének emelése, végre a eodifieatio bevégzése, meghozzák lépésről-lépésre, de biztosan a többit oly annyira, hogy a jelen költségvetés szerény határai között, és nekünk egyéni meggyőződésem szerint, nem csak jó igazságszolgáltatásunk, hanem állásunkhoz mérve jól fizetett biráiuk is leendnek. És mert meg vagyok győződve, hogy a tisztelt kormány, hogy az igen tisztelt igazságügyminister az igazságszolgáltatás első rangú feladatának hazánk jövőjére nézve teljes tudatával bírván, épen azért mindent elkövetnek, hogy az igazságszolgáltatás ezen feladatnak megfelelni képes legyen, azt azonban kisebb költségvetéssel elérni teljes lehetetlenség; öntudatos nyugalommal fogadom el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául. (Elénk helyeslés a középen.) Perczel Béla igazsáitügyminister: T •ház! Igazságszolgáltatásunk állapota rendesen a költségvetés tárgyalása alkalmával igen szigorú bírálatnak képezi tárgyát, és én ezt csak természetesnek tartom : mert nem szenved kérdést, hogy igazságszolgáltatásunk igen sok hiányban és fogyatkozásban szenved; másrészről pedig az igazságügy annyi fontos, köz- és magánérdeket érintvén, irányában nagy és indokolt az érdeklődés. Azonban, azt hiszem, tulszigoru lenne azon bírálat, a mely igazságszolgáltatásunk állapotát nem az e kormány által talált és senki által egyhamar meg nem változtatható körülményekre állapítaná. (Helyeslés a középen.) Nem az én csekély erőm t. ház, hanem az ország bármely tehetsége foglalja el e helyet, merem mondani, ez sem lesz képes egyhamar mindazon bajokat orvosolni, a mely bajok előttem is ismeretesek és melyeknek elhárítására törekedni kötelességem. Nem szabad, t. ház, szemünk elől téveszteni mindazon fogyatkozásokat, melyek jelenleg léteznek. Felemiittettek tegnap és felemlittették ma is a t előttem szólott képviselő urak, hogy anyagi törvények hiányában vagyunk. Én t. ház, ezt bajaink, mondhatni, legnagyobbikának találom, mert oly országban, a hol sem a bíró, sem pedig az igazságot kereső közönség jogügyletre nézve biztos irányt nem találhat: jó igazságszolgáltatásról szó sem lehet. Azonban, t ház, én azt hiszem, hogy e tekintetben engem legkevésbé sem érhet szemrehányás. Már egy igen fontos törvénykönyvet volt szerencsém a t. ház asztalára letenni, a mely a ház tárgyalására vár; egy másik törvénykönyv pedig készülőben van s előterjesztésével sietni fogok. Hogy a sorrendet illetőleg minő véleményben vagyok : ezt — miután az előttem szólott a sorrendet is lelemlité, — később leszek bátor elmondani. Nem szabad felejtenünk t. ház azt, hogy alig néhány év választ el bennünket azon kortól, midőn időről-időre választott bíráink s következőleg a bíráskodást csak dilettantismusból űzött bíráink voltak. Állandó birói karunk csak három éves. Egy ilyen rövid idő óta állandósított birói kartól azt követelni, a mit más országokban egy ilyen bírói kar évtizedek alatt nem birt kivívni: több, mint a mit jogosan várni lehet. De ezenkívül méltóztassék csak figyelembe venni, hogy különösen igazságszolgáltatásunk 1848. óta mennyi átalakuláson, hány metamorphosison ment keresztül. Ha ezt figyelembe méltóztatnak venni: nem azon fognak csodálkozni, hogy ilyen az igazságszolgáltatásunk; hanem ha az emiitett állapotokat a világ bármely jogtudósának elő méltóztatnak adni: az azon fog csodálkozni, hogy átalában véve igazságszolgáltatásunk van. De, t. ház, ón azt tartom, hogy hm reménynek fogná magát odaadni az, ki azt hinné, vagy mással törekednék elhitetni, hogy mi néhány rövid éy alatt képesek leszünk az igazságügyi reformokat mind keresztül vinni. Az igazságügy körébe tartozó tárgyak nagyon sokfélék, nagy terjedelműek és igen nehéz megoldásúak- Hogy csak arra reflectáljak, a mit tegnap Hegyesy képviselő ur rövid beszédében fölkarolt, ő fölhozta a törvénykezési eljárást, a szóbeliséget, a közvetlenséget, a bírák választását, a váltó és csődtörvényt, a bagatell ügyeket, a polgári és büntetőtörvénykönyet. a halálbüntetést s több mást. Hisz kérem, ha a jelen törvényhozás csupán csak igazságügyi kérdésekkel foglalkoznék, mi egyéb feladatni mellett — nem szükséges mondanom — lehetetlen: merem mondani, még akkor sem lenne képes mindezen ügyeket elintézni. Méltóztassanak ezeken kivül még egy igen fontos körülményt is tekintetbe venni. Valamint egy átalában közdolgaink, ugy különösen igazságszolgáltatásunk bajain törvényhozási vagy kormányintézkedések egyedül nem képesek segíteni: az ország vagyoni ós szellemi erejének gyarapodása, társadalmi állapotunknak javulása és különösen a törvények iránti tiszteletnek ós a kötelességórzetnek a nemzetben minél nagyobb fokra való emelése oly tényezők, melyek igazságszolgál-