Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-34

34. országos ülés alap természetére nézve a tegnapi napon felmerültek: én a legcorrectebbnek tartom azt, melynek a ministerelnök nr adott kifejezést. Bizalmi kérdésnek tekintik ezt minden alkotmányos országban és mert ez igy van : ezzel indokolhatnám szavazatomat. Nem lévén bizalmam a kormány iránt, ezen összeget, mely a bizalmon alapszik nem szavazhatom meg. Többen megtámadták azon indokolást, melylyel a különvélemény szavazatát támogatja, S itt első sorban megjegyzem Tomcsányí László t. képviselő társamnak, hogy igaza van abban, hogy Simonyi Ernő t. képviselő társam a pénzügyi bizottságban csak 10°|« levonást hozott javaslatba és itt mégis az egészet törölni kívánja. Mondom, igaza van ebben ; de figyelmeztetem arra, hogyne méltóztassék összetéveszteni a kát testület különböző természetét. A bizottsági tárgyalásoknak feladata már természetöknól fogva, a kölcsönös capacitálás, mert különben a bizottsági tárgyalásoknak czéljok nem lenne. Ott nem átalános politikai elvekkel, hanem számokkal és tényekkel kívánjuk egymást capacitálni. A nyilvános ülésen azonban, hol már a pártok meghatározott álláspontot foglalnak egymással szemben: ott a közvéleményre appellálunk, ott nincs már helye semmiféle transactiónak. Mit ott el nem értünk, előadjuk itt, és előadjuk óhajtásunk teljes mértéke szerint. Hogy miért hoztuk fel a különvéleményben a bizalmi kérdés helyett azt az érvet, hogy a rendelkezési alapot alkotmányos szempontból nem találjuk helyesnek? Megvallom, hogy ez eredetileg nem^ jutott eszünkbe. Mi magunk is ugy érezzük és az volt a terv, hogy kimondottuk volna, hogy miután nincsen bizalmunk a kormány iránt: a rendelkezési alapot meg nem szavazzuk: de keresve a reminiscentiákban, rátaláltunk két igen t. képviselőtársunk vélemé"nyére, a melyben ők nem a bizalom hiányára fektették a fősúlyt; hanem egyenesen kimondták, hogy ez alkotmányosság szempontjából meg nem szavazható: mert alkotmányosan csak határozottan kijelölt czélokra lehet összegeket megszavazni. Ezen két igen t. képviselőtársam egyike Ghyczy Kálmán, a ház jelenlegi elnöke, a másik a tegnap oly erélyesen felszólalt Szontagh Pál t. barátom. Ez az uj okoskodás nekünk tetszett, s miután meg volt a praecedens: azt mondtuk, vegyük föl ezt indokolásul a különvéleménybe , s épen mert azt tettük, mondhatom, hogy Szontagh Pál képviselő ur tegnapi előadása valóban meglepett ; mert ha ő akkor, 1871. novemberben azzal indokolta volna a rendelkezési alap megtagadását, hogy neki nem volt bizalma az akkori kormányhoz: akkor természetesnek találtuk volna, hogy most igenis a jelenlegi kormánynak megszavazza; de miután akkor alkotmányossági szempontból nem november 23. 1875. 31 szavazta meg, azt kérdem: megváltozott azóta az alkotmányosság fogalma? Még inkább meglepett Szontagh képviselő ur részéről azon kijelentés, hog}

7 ő egyenesen azért szavazza meg a rendelkezési alapot: mert óhajtja, hogy a t. ministerelnök ur eleget tegyen Papp György képviselő ur azon kívánságának, hogy ezen összeggel a bujtogatókat üldözhesse és kézre kerithesse. Engedelmet kérek, ezen czélra — azt hiszem — nem szabad semmiféle összeget megszavazni; mert vagy vannak bujtogatok, vagy nincsenek; ha vannak: akkor arra nem titkos összegekből kell költeni; hanem arra a törvény parancsolja, honnan vétessék az illető költség s arról nyilvánosan lehet s kell számot adni. Én, t. ház nem vonom kétségbe azt, hogy minden kormánynak rendelkezési alapra csakugyan szüksége van. Felmerülnek a kormányzatban oly tények és szükségletek, melyekről a budgetben nincsen gondoskodva, sőt melyekről természetszerűleg előre gondoskodni nem is lehet ; s hozzáteszek még egyet. Feuáll mindig — s ép azért nem szavazza meg a rendelkezési alapot sehol az ellenzék, — az a sejtelem, hogy a vele szemben álló kormány pártczélokra, vagy pártszempontból osztogatja el a pénzeket; én azonban az igazságnak hódolva, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a mi kormányunkkal szemben tudok egynehány esetet, melyben posiíive bebizonyította, hogy nála nem ezen szempontok döntők, legalább nem mindig, természetesen csak néhány esetben. Átalában véve nem vonom kétségbe azt, a mi az egész világon áll, hogy a többség a maga kormányának megszavazza a rendelkezési alapot ; hanem annak czélját csak bizonyos és szűk körre lehet szoritani, vagyis egyedül csak olyan kegyadományokra, oly egyének számára, kik múltjuknál, állásuknál fogva nem folyamodhatnak közadományért. Ily esetek felmerülvén, szükséges, hogy a kormány azon helyzetben legyen, hogy ezen czélokra, de csakis ily czélokra a megkívántató alapról rendelkezhessék. Mert arra., hogy például a bujtogatókat üldözzük: arra való a rendőrségi hivatal, annak kell az erre szükséges pénzalappal ellátva lennie Sajtó czélokra, nem tagadom azt sem, lehet alkalom, midőn a nemzeti kormánynak kötelessége költeni, értem a külföldi sajtóra, teszem például államkölcsön kötése alkalmával. Tudjuk, hogy a kölcsön egy bizonyos bankcsoport által köttetik; igen természetes, a másik bankcsoportnak érdekében áll ezen rniveleíet vosz színben feltüntetni; ellenkezőleg az illető államkormánynak érdeke azt követeli, hogy ezen mivelet valódi színében tüntet tessék fel; kénytelen tehát arról gondoskodni, hogy az ellenfél czikkei méghazudtoltassanak és helyreigazittassanak; de ezt sem lehet; a titkos alapból fedezni,