Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-44f
358 **• országos ülés deczember 4. 1875. hibás axiómát, hogy a pártok, ha hatalomra jutnak: nem hajlandók lemondani azon eszközökről, melyek hatalmukat biztositják. Az igazságügyministerium munkálkodásáról szólva, midőn érdemeit elismerem, lehetetlen azt ismét fel nem hoznom, hogy a kereskedelmi codex a nélkül lépett életbe, hogy a váltótörvényről és a csődtörvényről gondoskodott volna. Lehetetlen fel nem hoznom és pedig megrovólag azt, hogy a perrendtartás revisióját oly módon szándékozik az igazságügyminister ur létesíteni, hogy a szóbeliség elvét elejti. Hogyha a szóbeliség brillanter igazolta magát, a bűnügyi eljárásban, hol az egyes polgárok élete, szabadsága forog kérdésben: miért ne lehetne az, — hogy elméleti okok fejtegetésével ne fáraszszam a t. ház figyelmét, — miért ne lehetne ezen gyakorlati igazolás után a szóbeliséget a sommás eljárásban is alkalmazni. A bagatelle ügyeket t. igazságügyminister ur a közigazgatási hatóságoknak akarja átadni. Én nem kívánok itt annak bírálatába bocsátkozni, melyik a helyesebb: az-e, ha az igazságszolgáltatás külön van választva; vagy ha egyesitve van a közigazgatással? De az egyik vagy a másik áll. Ha az helyes, hogy a szétválasztás szükséges: akkor nem értem, miért tagadja meg az igazságügyminister ur azon elvet, melyet létesiteni ő is segitett? Ha pedig nem helyes az elválasztás: akkor nem értem, miért ne lehessen visszaadni az igazságszolgáltatást ismét a megyének? De én, mint már előbb kifejeztem, nernszakértő egyének kezébe, semmi szin alatt sem akarom az igazságszolgáltatás egyetlenegy ágazatát is helyezni. A 100 frton alóli ügy lehet némely ember előtt bagatell ügy, de a perlekedők nagy része előtt nem bagatell ügy. Ily fontos ügyet nem-szakértő biróságokra bizni nem egyeztethető meg az igazságügyi politika fogalmával; s még kevesbbé helyeselhetem azt, hogy ha nem szakértő bírákra akarja bizni a t. minister ur a bagatell eljárást: onnan az ügyvédi közbenjárást kizárni szándékozik. Nem csak a félnek, de magának a bírónak van szüksége szakértő felvilágosítására. Lehetetlen helyeselnem azt, hogy a büntető codexben a halálbüntetést elfogadja a t. minister ur. Én azt hiszem, hogy a XIX. század utolsó negyedében nem lehet visszaesnünk 33 évvel. Ha a halálbüntetést eltörölni véleményezte már a 43-ki törvényhozás: akkor azt hiszem, azt behozni a szabadelvű aera korában nem lehet. Történtek több helytelen intézkedések az igazságügyminister ur resortjában. Ilyen pl. hogy csak egy párt hozzak fel, a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslat azon §-a, mely a biróságokról szól. A bíróságok fölötti felügyeletet a közigazgatási bizottság kezébe akarja játszani ezen törvényjavaslat. Én hiszem, hogy hozzájárult ezen törvényjavaslathoz maga az igazságügyminister ur is. Ugyanazon indokból teszek megjegyzést, azon indokból reflectálok ezen pár paragraphushoz. Nevezetesen a 39 — 40 és 41. §§-ra. Én a birói függetlenséggel egyátalában nem egyeztethetem meg, hogy nem szakértő közegek, holmi távirdai főnök, habár az igazságügyminister ur engedelmével is, a bíróságok fölött vizsgálatot tarthassanak. Még kevesbbé egyeztethető meg a sarkalatos alaptörvényekkel az, hogy a királyi ügyész fölött a fegyelmi jogot nem ugy, mint a sarkalatos törvényekben gyökerezik, hanem azok kijátszásával egy közigazgatási hatóság gyakorolja. Találtam egy curiosumot a népiskolai hatóságokról szóló törvényjavaslat 5. §-ában is. Azt mondja az, hogy a közigazgatási bizottság rendeli el a községi tanitó ellen súlyos hanyagság, erkölcsi kihágás vagy polgári bűntény miatt is a vizsgálatot. Én először is azt vagyok bátor kérdezni a t. minister úrtól : mi az a polgári bűntény? Olyat a jogtudomány nem ismer: mert ha lenne polgári bűntény, lenne bűnügyi bűntény is. Bűntény esetében is tehát a vizsgálat elrendelését a közigazgatási hatóságra bizni, ez ismét a birói tekintély lealacsonyitása. A birói függetlenséget azonban a legsúlyosabban érintette az 1875: XXXVT. t.-cz.; mert ez nemcsak azokat helyezte disponibilitásba, a kinek állása a törvényszékek megszüntetésével megszűnt; hanem disponibilitásba helyezte 3 évre az elsőfolyamodásu bb'ákat és ügyészeket is, ez a kormány teljhatalmú önkénjének valókiszolgáltatása az elsőfolyamodásu törvényszékek tagjainak rovására. Ennek hatása csak az lesz, bogy legjobb erőink oda fogják hagyni az igazságszolgáltatás terét. S ha szükség volt is disponibilitásra: miért kellett akkor „vogelfrei* állapotba tenni az összes bírákat? Ezt még eddig megfejteni nem hallottam. Epuratióra nem volt szükség és ez által a sarkalatos törvényeket mintegy forradalmi utóm megsemmisiteui; mert csak a fegyelmi törvényeket kellett volna szigorubbitani. De epurálnunk kellett, hogy kinevezzünk holmi kegyenczeket törvényszéki elnökké, ügyészekké, törvényszéki hivatalnokokká. Hiszen a hivatalos lapban naponként látjuk, hogy egészen uj emberek, ügyvédek, kik eddigelé az igazságszolgáltatás terén alkalmazva nem voltak, hozatnak be az igazságszolgáltatás termébe akkor: mikor halommal küldi nyugdíjba az igazságügyminister az eddig alkalmazott bírákat és fogja még ezután szintén küldeni. A legnagyobb hibája a törvénynek azonban az, hogy ideiglenes, azaz: hogy a provisoriumot egy uj provisoriummal toldotta meg.
