Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-44f

14. országos ülés deczeiiibcr 4. 1875. 343 fordíttatni; mert ha — nem akarom megengedni, de megtörténhetik — azon összegnek fele a már létezők átalakítására és javítására fordíttatnék: akkor 20 év helyett, 30 egész 40 év kívántatnék a mostani fokozat szerint arra, hogy egyetlen egy község se legyen az országban tanoda nélkül. Ezt pedig én nem óhajtom s azért kérem a t. minister urat, hogy később e vita alkalmával, ha felvilágosíthatja a lázat, legyen szíves ez iránt is felvilágosítani Itt kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy jól tudom én, hogy kivált az állam szorongatott helyzetében nem szabad az ország polgáraínak egyedül az állam segélyére várakozniuk, és ha megtekintem azon megyéket, a melyekben még elemi tanodák igen sok számban nincsenek ; sajnálattá! kell látnom oly megyéket, a melyek iránt ezúttal itt e házban hazafiúi kötelességemnek tartom részemről legalább nyilvánitaui, hogy tartsák kötelességüknek megyéjükben azok, kik meg vannak áldva nagyobb vagyonnal és kik értelmileg kimivelhették magukat, és ki is növelték magukat, odahatni, hogy ezen hiányok pótolva legyenek. Nem tekintem Hunyadmeg) ét, hol 218 községben nincs tanoda; hanem már Zemplénmegyétől, a hol 114 községben, Zalamegyétől, a hol 70 községbea, Biharniegyétöl a hol 50 községben és Vasmegyétől, a hol 43 községben nincs elemi tanoda: remélem legalább és kívánom és óhajtom, hogy azok, kik azon vidékek képviselői és ott befolyásos egyének, befolyásukat, arra használják fel, hogy a mint mondám, azok, kik vagyonosabbak és magukat értelmileg kimivelték, arra hassanak magán utón is, hogy ezen bajon segitve legyen. Reményiem, hogy ez esetben a közoktatási minister urnák a jövő évben teendő előterjesztésében nem fogjuk látni e hiányokat, annál inkább, mert jól tudjuk, hogy ezen megyék nemcsak értelmiségben, hanem vagyonosság tekintetében is nagy mérvben előrehaladvák. Azonkívül, hogy fölkérem a t. minister urat, tudassa velünk: minő pénzmennyiség áll hatalmában, arra nézve hogy uj tanodákat építhessen. Fel fogom kérni a képviselőházat — és ezekre nézve utoljára egyenkint elő fogom adni a mi észrevételeim lesznek, a népnevelési szükséglet irányában, — hogy a minister urat határozatilag utasítsa majdan arra, a mit beszédem utóján fogok kérni a t. háztól, — mondom, hogy én a népnevelési szükséglet megszavazásához s ugy a 800,000 frthoz szivesén hozzájárulok; azonban meg fogja nekem engedni a minister ur, hogy az A. pontot, illetőleg, a mely alatt községi iskolák építésére és létező iskolák bővitésére, átalakítására, 200,000 fit megszavaztatik és a többi pontot illetőleg is: lehetíen, hogy a képviselőház ne kívánja azt, hogy utólagosan legalább értesíttessék a felől, hol történtek ezen épületek s mi be kerültek ezen épületek? A mi a B pontot illeti „iskolák felállítására nyújtandó államkölcsönök'"': — világosítson föl bennünket arról, hol adattak ezek? A községi iskolák felszereléséi-3 nézve, az a kérdés: hol, minő hiány mutatkozott, és mennyiben fedeztettek ezek? A néptanítók segélyezését illetőleg, megvallom, eltér véleményem a függetlenségi párti barátaim véleményétől. Ok bizonyára azon véleményben voltak, hogy a néptanítók ellátásáról gondoskodott azon törvény, mely a nyugdíjazásról szól. Simonyi Ernő: (Közbeszól:) A tanítók eltartásáról ! Madarász József: Oly törvényünk, mely a tanítók helyes ellátásáról szól, mely fizetésükei megjavítja, az én tudtommal nincs. Simonyi Ernő: Van olyan, mely megállapítja a 300 frtot. Madarász József: Itt a feltevésben tévedtem. Az én barátaimat nem az vezette, a mit én véltem; azonban megengedjenek nekem, ha mégis eltérő nézetem van annyiban, hogy én azon 300 frtnyi legalsóbb fizetést nem tartom elégnek arra nézve, hogy a néptanítók ugy feleljenek meg hivatásuknak, hogy ezt akként teljesítsék, a mint én legalább óhajtom, s mert a néptanítókat a nép gyermekei legelső nevelőinek tekintem: jobban kívánván Őket díjazni, s azért az itt szóban levő segélyt szívesen kétszeresen , háromszorosan is megadnám. Hozzáteszem, hogy nem fogja rósz néven venni a minister ur azon kívánságot, hogy utólagosan a képviselők a felöl tudomással bírjanak, hogy kik között és miként osztatott szét azon segélyezés. Az óvodák felállítását és segélyezését illetőleg teljesen osztozom a különvéleményt beadó képviselőtársaim óhajtásaiban. Igen jól tudjuk, menynyire sajnos, hogy midőn 1 868-ban a XXXVIII-iki közoktatásügyi törvény meghozatott : akkor egyúttal már nem gondoskodott e törvényhozás arról, hogy az óvodákat szintén felállítsa, a mely óvodák adták volna azután az elemi tanodáknak a jobban és könyebben tanulható sarjadékot, A B)-re nézve szabadságot veszek magamnak megjegyezni, hogy a törvény azt csakis kiváló szükség esetén és kitűnő intézeteknek en • gedi adatni; meg fogja tehát engedni a közoktatási minister ur, hogy midőn e tekintetben 20,000 frt irányoztatik elő: akkor is kötelessége a képviselőknek megtudni, hogy hol és kiknek adatott ezen segély. . , A mi a felsőbb polgári fi- és nő-népiskolák segélyezésére és fentartására szánt 50,000 frtot illeti: megengedi nekem 1. képviselőtársam Molnár Aladár, hogy igen jól tudom, hogy a népoktatási törvény magába öleli nem csak az elemi,