Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-43f
308 43. országos ülés flcezember X. 1SJ5. tunk ahhoz, hogy napjában kétszer tartassanak ülések, csakhogy a költségvetés törvényjavaslatilag is még ez évben bevégeztessék: akkor némi előzékenységet várhatunk a t. többség tagjai részéről, annál inkább, mivel a csekély számú ellenzék tagjait nem csak testileg, de lelkileg is kimerítik a hét óra hosszán tartó ülések. Ezeket megjegyezvén, én is azt mondom, hogy az általános vitában nem vettem volna részt, ha véletlenül Irányi képviselő ur jónak nem látja oly határozat meghozatalára kérni a házat, mely már régen meghozatott több országgyűlésen ós ha nem láttam volna, hogy ezen határozati javaslat először ellenzésre talált, másodszor eíkivántatik odáztatni. Én valóbau épen időkímélés tekintetéből elvártam volna magától a kormánytól és a többségtől, hogy azt, a mit több országgyűlések már " jgdhatároztak: azt ne vitassák többé • és azt mondják, hogy igen is elfogadják s nem csak szóval, hanem tettel is megköveteljék a ministertől, hogy valahára beterjessze azon törvényjavaslatot, melyet a nemzet évtizedek, vagy évszázadok óta, vagy legalább mi néhány év óta {Nagy derültség?) — ismétlem, — hogy néhány évtized, néhány évszázad óta követelt a nemzet, és néhány óv óta folytonosan sürgetünk, mi az '1869-iki országgyűlés óta. Mi az, a mit Irányi t. képviselőtársain óhajt? és miért? és kik ellenzik? 0 óhajtja határozatikig utasíttatni a ministert, miként a vallás szabad gyakorlata iránt a kormány még ez ülésszak alatt adjon be törvényjavaslatot. Hát uj dolog-e ez? Hát mi történt 1869. nov. 4-én? A képviselőháznak központi bizottsága Irányi Dániel törvényjavaslata ellenében ajánlotta a háznak, hogy határozatilag utasítsa a ministert, hogy a vallás szabad gyakorlatáról adjon be törvényjavaslatot Ennek ellenében a törvényjavaslathoz ragaszkodott akkor körülbelül 108 képviselő 117 ellenében 1 . Az akkori balközépnek egyik érdemes vezére Tisza Kálmán igen t. képviselő ur nem is határozati javaslatban, hanem annak daczára, hogy nem pártolta mindenben Irányi Dániel képviselőtársam törvényjavaslatát: szintén egy törvényja* vaslatban kívánta a ház által kimondatni a teljes vallásszabadság és lelkiismereti szabadság elvét. És ki szólott ma, hat év múlva először, Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslata ellenében, melyet akkor maga a minister és a képviselőház is elfogadott? Fölszólalt igen t. képviselőtársam P. Szathmáry Károly ur. Én magam nem kívánok ellenében érvet fölhozni; de engedje meg nekem Szathmáry Károly t. képviselőtársam, hogy az 1869. évi nov. 4-én (Derültség) a Napló 111-ik kötetének 184. lapján mondott e szavait idézzem: „A kérdés az, hogy a teljes vallásszabadság ós a jogegyenlőség eszméje a nemzet törvényhozása által e házban még ma proclamáltassék. Kérdés tehát az, helyes-e az ilyen uralkodó eszmének proclamátiója." És tovább fűzve előadását, azt mondja: „Helyes-e ez, vagy nem? gördülnek-e akadályok ellenébe ?" — És midőn bemutatja ennek helyességét és megczáfolja az akadályokat, beszédének fonalán ezeket ajánlja: „A mióta politikai szabadságunkért küzdöttünk: ezzel "párhuzamosan vörös fonalként húzódik át a lelkiismeret szabadságérti küzdelem ós mindazok, kik a polgári szabadság ügyében a zászlót felemelték : mindannyiszor és pedig a nemzetnek egész zömétől kisértetve a vallásszabadságért, is emelték zászlójukat" Es végre szavazatát igy adja: „Minthogy Tisza Kálmán képviselő ur indítványa szerint épen a vallásszabadság nagy eszméjének nagy proclamálása van előrebocsátva, mellette szavazok." Kérdem ón a t. kőpviselőtársamtól, ha a hat évvel ezelőtt törvényjavaslat alakjában tett proclamálás a századok óta követelt vallásszabadságnak helyén volt: ma, hat évvel később, nincs helyén gyengébb, fájdalom, hogy gyengébb, miután csak határozati javaslat alakjában van, melyet annak idején az egész ház elfogadott; — mert b. Eötvös József erre azt monda: „Ha azt vélném, hogy azért, hogy nem törvényjavaslat, hanem csakis határozati javaslatban fogadtatik el, azt mondhatná a mivelt világ, hogy ez által bizonyittatik, hogy Magyarország törvényhozásának többsége nem osztja a teljes vallásszabadságot, akkor ón hozzájárulnék a törvényjavaslathoz." Ugyan kérdem t. képviselőtársamat és mindnyájukat t, képviselőtársaimat, kik akkor e véleményben voltak: vajon megegyeztethető-e hazánk szabadságszerető történelmével, a lelkiismereti és vallásszabadság ugyanazonos küzdelmével, hogy midőn ma, 1875-ben, egy egyszerű határozati javaslat inditványoztatik, azt el akarják napolni? (Elénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Felszólalásra indított engem ezenkívül *a kormányelnök ur mai beszéde is. Az igen t. ministerelnök ur az általa beadott határozati javaslatban e kérdést máskorra óhajtja halasztani. Én a kormányelnök ur ellenében nem kívánom a magam indokait felhozni. Én tisztán azt olvasom fel ismét, a mit Tisza Kálmán képviselő ur mondott 1869. november 4-én, (Derültség.) midőn törvényjavaslatát a ház elébe terjesztette. Minő indokokkal kérte akkor a házat, hogy- ha nem is az nap határoz felette: legalább hosszú időre ne odázza el ? Pedig higyjék el, ha a ministerelnök ur által beadott határozati javaslat elfogadtatik, az mégis egy kissé hosszú idő lesz. Tisza Kálmán képviselő ur ekkor ezeket monda:
