Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-43f
302 *3 # országos ülés deezember 3. 1875. Mi örökre elvesző, teljesen gyümölcstelen befektetéseket teszünk, mi hazánkat tönkrejuttató áldozatokat hozunk a nagyhatalmi állás ábrándjának; pedig higyje el a t. ház, hogy napjainkban a népek nagy hatalmát nem annyira a szuronyok, mint az iskolák sokaságáról szokták megítélni, s Európa népei sokkal inkább elhinnék, hogy a nagyhatalmi állásra képesítve vagyunk: ha a néhány száz Uchátius-ágyu helyett néhány ezer jól berendezett községi iskolát tudnánk felmutatni; mert, hogy az iskola-mesterek győzedelmeskedni tudnak a fegyver nyers hatalmán, s a militarisnms gőgjén : azt fényesen tanúsítja az utolsó porosz-franczia háború. Ily szempontból tekintve a népnevelés nagy horderejű kérdését: természetes, hogy a közoktatási költségvetés nevelésügyre vonatkozó minden tételét kézséggel szavazom meg, a mint kézséggel megszavaznám: ha három annyi lenne is előirányozva, a mit a roppant hadügyi kiadások apasztásával, egy gazdálkodó rendszer alapján szervezendő önálló magyar haderő szervezésével el is fogunk érni. De a midőn a költségvetés nevelésügyre vonatkozó tételeit méltánylom; vannak bizonynytl e ezim alatt elburkolt oly tételek is, melyek személyiek, melyek a nevelésügy minden hátránya nélkül törülhetők. így csak felemlítem a tankerületi főigazgatóságokra előirányzott 28,200 frt: és a népnevelési tanfelügyelők utazási költségére és hivatali átalányokra előirányzott 40,653 frt, mert a tankerületi igazgatóságok most sem tesznek semmit, a tanfelügyelőségek uj szervezetével épen fölöslegesekké válnak. Az utazási általányok pedig, miután tanfelügyelőink utazni nem szoktak, teljesen indokolatlanok. Ezeknek előrebocsátása után engedje meg a t. ház! hogy népnevelésünk egy eddig tekinteten kívül hagyott veszélyére hívjam fel becses figyelmét. T. ház! Önámitás lenne, ha titkolnék népnevelésünk szánalmas elhanyagoltságát. Itt százados mulasztásokat kellene évtizedek lázas tevékenységével s fokozott áldozatkészségével helyrehoznunk. Itt kormányunknak kellene az elzsibbadt társadalmi tevékenységet felrázni, s a kimerült nemzetnek megadni mindazon anyagi segélyt, mely nélkül még soha nemzet a közműveltség emelkedettebb színvonalára magát felküzdeni nem tudta. (Tetszés.) Anglia, Belgium, Németország, sőt még a hátramaradottnak tartott Oroszország is roppant áldozatokat hoznak a népnevelésre, néhol az állam bevételeinek 5—10°| 0 fordittatik e nagy czélra, s mi történik nálunk? hol korábban nem a nép nevelése, hanem butaságban tartására költöttek, az,: hogy cultusministerünk az iskolaszékekhez intézett köriratában kimondja, hogy a községi iskoláktól ezután minden államsegélyt megvonni kénytelen. És ez történik ép azon kényes átmeneti korszakban, a midőn a népnevelési törvény üdvös hatása kezd jelentkezni; történik most, midőn népünk a felekezeti szűkkeblűség emelte- korlátokon tul hatolva, kezdi a rerograd szellem nyomása alól magát emanczipálni; midőn országszerte a községi iskolák eszméjével megbarátkozva, államsegélyért folyamodik községi iskolák berendezése czéljából. A dicsőült b. Eötvös által elvetett szellemi magvak most kezdenek csírázni, azok ápolása és gondozásának kötelessége most jelentkezik legégetőbben : s im cultusministerünk oly kényszerhelyzetbe sodortatott, miszerint kimondani kénytelen azon végzetes szót, hogy az állam a szellemi élet fejlesztésére kellő gondot nem fordíthat: mert az arra szükségelt milliók Uchatius öntödéjébe olvadtak be. T. ház! Végzetszerűen megdöbbentő azon ország helyzete, mely 2 7 milliót meghaladó évi jövedelméből közoktatás ügyére csak 4 milliót, s ebből népnevelésére csak 800,000 forintot juttathat. Ez t. ház ! oly culturális calamitás, mely pénzügyi calamitásunknál is eredményeiben sokkal veszélyesebb : mivel ezáltal még lehetőségét is eltüntetjük annak, hogy valaha pénzügyi calamitásunkból kivergődhessünk; mert egy értelmetlen nép, mely nem képes a műveltség terén óriási léptekkel haladó népeket követni; mely az ipar, kereskedelem és nemzetgazdászat óriási fejlődésének vívmányait felfogni s magáévá tenni nem tudja: — az mind mélyebben sülyed a pauperismus örvényébe s naponta egy lépest tesz a letűnés és megsemmisülés félé. Hazánk közel jutott a pénzügyi tönkrejutáshoz, ily közoktatási költségvetéssel a szellemi csődöt is hamar kimondani lennénk kénytelenek; azonban nekünk, kik a nemzet érdekeinek védelmére vállalkoztunk, igyekeznünk kell, a mit lehet, megmenteni a nemzet számára ; de mivel kormányunk a népnevelés erőteljesebb ápolásáról lemondott, az ismét a felekezetek kezébe esett vissza. E keretben kell tehát mozognunk s a mennyiben lehet, az adott viszonyok közt kell annak javítására törekednünk. Elvem az, t. ház! hogy az állam lehetőleg ne elegyedjék a felekezetek ügyeibe, s csak akkor és ott lépjen fel, hol a nemzet érdeke veszélyeztetve van. {Helyeslés) Ez eset fordul elő egyik hitfelekezetünk tanügyében, s igy eljött ideje, hogy az ország törvényhozása a rászoritás eszközeihez nyúljon. Tudjuk t. ház, hogy hazánk népe tulnyomólag katholikus; tudjuk, hogy e felekezetnek vannak nagy összegeket kitevő országos nevelési alapok rendelkezésére; tudjuk, hogy püspöki és káptalani javak a népnevelés előmozdításának kötelezettségével adományoztattak, s mégis ép e felekezetnél van a népnevelés leginkább elhanyagolva, ugy hogy faluhelyeken egyátalában népiskolák — melyek e névnek megfelelnének — nem léteznek.
