Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-43

43. országos iiiős mezején folytatott működésére, most legyen szabad egy figyelmeztetést és egy kérést intéznem a t. minister úrhoz. Á figyelmeztetés abból áll, hogy miután azt tapasztaljuk, különösen az alföld mező­gazdasággal foglalkozó némely városaiban, hogy annak lakossága a maga gyermekeit — fájdalom — még az elemi iskolába is alig járatja, azon része pedig, mely a maga gyermekeinek nagyobb, magasabb, felsőbb nevelést akar adni: ezeket vagy gymnasiumba, vagy , pedig reáltanodába küldi. Miután, — mondom, — ezt tapasztaljuk: azt vol­nék bátor a minister urnák ajánlani, hogy külö­nösen államköltségen ne állítson oly helyeken pol­gári iskolát; inert az eredmény meg fogja győzni a minister urat, hogy ezen költség nagyobbára hiába történt. Sajnos ; de ugy van, a mezei gaz­dasággal foglalkozó népség , a mint mondám. alig hogy az elemi iskolába küldi gyermekeit: a többi vagy a gymnasiumot, vagy a reál-iskolát látogattatja gyermekeivel. A polgári iskolának szükségét még nem ismer­ték fel. Addig tehát, inig ennek fölismerésére eljut­nak : az állam költségét máshová, azt hiszem, hasznosabban lehet fordítani. A kérés pedig, melyet a minister úrhoz in­tézni akarok, a következő : a minister urnák jelen­téséből magából látjuk azt, mily nagy még azon gyermekek száma, kik, az iskolát nem látogatják: B2"j 9-a a tanköteleseknek. Ismerem az okokat, és azt hiszem, ismerjük mindannyian, nem is akarok a minister urnák e tény miatt szemrehányást tenni; mert ha netán az ő erélye is itt-ott megfogyatko­zott: tudom, hogy maguk a községek és maguk a szülék is hibásak; de épen ezért, minthogy tudom, hogy nemcsak a hatóságok intézkedésétől függ az iskoláknak szerénvebb látogatása, hanem függ attól is, hogy a szülék azon helyzetben legyenek, hogy gyermekeiket az iskolába járattathassák : — miután tudom, hogy különösen télviz idején sok szülő gyermekét azért nem küldheti iskolába, mert nem képes meleg ruhával, csizmával ellátni; azért azon kérést intézem a minister úrhoz: legyen szíves a maga közegeivel oda hatni, hogy mindenütt, a hol csak lehet, társulatok alakuljanak ily szegény gyermekeknek ruhával és könyvvel való ellátására. Reménylem, hogy mint más országokban, ugy Magyarországban, különösen, hogyha felülről jön az ösztönzés, lesz is sikere. És most áttérek t. ház, a minister urnák az egyházjogi politika terén követett eljárásának meg­világítására. A katholikusoknak •— pedig 8 milliót számlál az egyház — régi sérelme, hogy mig a többi egyházak egyíől-egyig önkormányzati joggal bír­nak : a katholika egyház e jogtól meg van fosztva. Erezte ennek jogtalanságát, ennek hátrányait a t. minister urnák egyik előde Eötvös József báró, és azért nem mulasztotta el azon eszközhöz nyúlni, fieezeinber 3. 1875. 293 mely ezen igazságtalanságnak megszüntetésére ve­zet. Király ő Felsége helybenhagyásával össze­hívta a katholikus congressust, a mely az általános szavazat utján választott ri gyülekezetben kidolgozott egy tervezetet, és ezt Ö Felségéhez megerősítés végett felterjesztette, ő Felsége pedig alkotmányos tárgyalás végett a kormányhoz küldte le Azon gyülekezetnek kisebbsége egy külön- • véleményt dolgozott ki, s ha jól tudom, azt is a vallás- és közoktatásügyi ministeriumkoz juttatta. Azóta öt év múlt el, s a katholikus autonómia ügye mai napig is megoldatlanul hever. Pedig. t. ház! én a katholikus autonómiának létesítésétől nagy eredményeket várok, s épen azért, — mindamellett, hogy nem tartozom ezen hit köve­tőihöz, — valamint a múltban nem, ugy ez alkalom­mal sem mulaszthatom cl azt szóba hozni. En ugyanis azt vélem, hogy ez által nem csak pol­gártársainknak egy jogsérelme megszüntettetni, hanem egyszersmind az egyházi javak kezelése s a tanítás is javíttatni fog: és várom és reményiem ezenfelül azt, hogy azon sajnos közönyt, a mely a katholikus hívek közt ez ügyek iránt tapasztalható, és a mely nem más, mint az azokra való befo­lyásból való kizárásnak következménye: a közjó és a haza javára meg fog szűnni. Kern tartozik reám. t. ház annak megítélése, melyike a két tervnek jobb, tanácsosabb, elfogad­hatóbb : de fogadtatnék el bár a többség tervezete: nem habozom kijelenteni, hogy véleményem szerint még ezen alapon is üdvösen és czélszerüen mű­ködhetik a világiak és egyháziak gyülekezete any­nyival inkább, mert annak világiakból álló két harmada a nemzet közvéleménye s a közszellem hatása alatt, a mi még hiányzik, idővel ki fogja vívni. És azért nem tehetem, hogy sajnálatomat ne fejezzem ki a fölött, hogy a t. minister ur, vala­mint egyébiránt előde is. a por által lépette el a munkálatokat, a helyett, hogy azok niegbirálásá­hoz fogna, s ha vannak ellenvetései, alapos kifo­gásai, azokat az illető gyülekezettel közölné, hogy azok vagy felvilágosittassanak. vagy elfogadtassa­nak, ily módon honfitársainknak régi jogsérelme megszüntettessék, és egyszersmind a polgáriasodás az elöhaladás egy nagy intézménye meghonosit­tassék. (Helyeslés a szélső balndalort.) T. ház! Az 18dS-ki országgyűlés kimondta a bevett vallásfelekezetek egyenjogúságát; az 1868-ki ugyanezen elvet szentesitette, egyes részletes intéz­kedésekkel ; az általános vallásszabadság behozata­lát a későbbi törvényhozásnak hagyta fen. 18G9-ben én voltam oly szerencsés, egy törvényjavaslatot benyújtani, amely szerint a vallásszabadság gya­korlata kimondatott. A többség nem fogadta el az általam szerkesztett javaslatot; azonban egyhangú­lag — ismétlem — egyhangúlag utasította az akkori vallás- és közoktatási ministert, hogy ugyan­azon alapokon, ugyazon elveken nyugvó más tör-.

Next

/
Thumbnails
Contents