Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-43

43. országos ülés t házat, ne méltóztassék ebből többet törölni; hanem meghagyni ugy amint van: mert hiszen ami az eredményt illeti, ha több jön be, az az országé lesz; ha pedig kevesebb jön be: ezt igen fogom sajnálni, de nem fogok róla tehetni. Gr. Zichy Mndor: T. ház! A mi Hedry Ernő barátom javaslatát illeti, mi azon szempontból fogjuk fel a dolgot, hogy a, ménesekre s átalában a lótenyésztésre megszavazott szükséglet ugy is szűken vau felvéve; szűken az ügynek jelen stádiumához képest, mert mi is, s ugy hiszem a minister ur is azt tartja, hogy jövőre lassankint és a kellő eljárás mellett az ezekre fordítandó kiadást szűkebb korlátok közé szorítani lehetséges leend; mig jelenleg rögtönözve szűkebb korlátok közé szorítani, mint az ügy természete és a közérdek megkívánja: szerintem nem lenne szerencsés eljárás Hogy nem lenne szerencsés eljárás, azt a jelenlegi tapasztalat is bizonyítja, mely még*nagyobb kiadásokra késztet, mint amelyeket előre láttunk. Ily körülmények közt. azt hiszem, az ügy iránti gondoskodás és épen ezen érdeknek megvédése kívánja, hogy ezen szükséglet fedezésére ne vegyünk fel oly előirányzatot, melynek teljesülésére legalább is nagyobi) biztossággal nem számithatunk. Megengedem, hogy a ménes-birtokok nagyobb jövedelmet fognak hozni, mint amennyit mi előre látunk, talán akkorát is, minőt a minister ur eredetileg előirányzott: megengedem, hogy az fog elérethetni, mit a pénzügyi bizottság hoz javaslatba : azonban megnyugvással ily eredményre számítani alig lehet: megnyugvással legfölebb arra számithatunk, amit mi hozunk javaslatba. En megfordítom a minister ur okoskodását és azt mondom, ha e czimen több szivárog be: ez igen örvendetes és kedvező lesz és bizonyosan meg fogja találni kellő elhelyezését; de ha kevesebb fog ezen czimen beszivárogni s az előálló hiány pótlásáról az előirányzatban gondoskodva nem lesz : tikkor csak maga ezen nagy érdek fog alatta szenvedni s a hiányt azután vagy póthitel vagy más kedvezőtlenebb utón kell majd fedezni. Ezek következtében ajánlom a leszállítási indítvány elfogadását. (Helyeslés a szélső jobb felől.) Wahrman Mór előadó: T. ház! Én részemről értettem voln előttem szólott] képviselő urak felszólalását, ha most arról volna szó, hogy határozzunk egyszersmind a kiadásokról is, tudniillik hogy a kiadásokat a jövedelemmel, a bevételekkel összhangzatba hozzuk. Ha e perczben arról volna a szó, hogy a ház nem akar többet költeni a lótenyész-intézetekre, mint amennyi jövedelmet hoznak, vagy hogy a ménbirtok-gazdaságok jövedelmeit csak ennyivel és ennyivel akarjuk pótolni: akkor érteném a felszólalásokat; mert épen ezen összeg pontos és határozott megállapításától függne azon összeg, mely az állam lótenyész-intézetekre egyátalában engedélyeztetnék. De a kiadások már Bczember 3. 1875. 2Í9 tegnap tényleg megszavaztattak, s itt csak a budget rectifíeatiójáról, reális alapra fektetéséről van szó, reális számítást pedig ily kérdésben megállapítani soha sem lehet; előre egy birtokos sem tudhatja, hogy a jövő évben mennyi lesz a jövedelme, mennyit fog gazdasága után nyerni. Itt tehát csak bizonyos átlag szerint lehet eljárni; és én biztosithatom a t. házat hogy ezen, a pénzügyi bizottság által ajánlott összeg megállapításánál én részemről legalább így jártam el. Javasoltain a bizottságban, hogy közóptermés, közép árakkal vétessék fel. Ha rósz lesz a termés és roszak az árak, mint a milyen állapotban voltunk a múlt évben tényleg, a mikor daczára a rósz termésnek, az árak sem voltak kedvezők: akkor igazuk lesz azon képviselő uraknak, kik itt még csekélyebb összeget kivannak fölvenni. Ha igen kedvező aratás lesz jó árak mellett — s ilyen eset is volt már ^Magyarországon: —• akkor a kereskedelmi minister ur eredeti javaslata teljesedésbe fog menni, be én sem az egyiket, sem a másikat nem vettem fel, s a pénzügyi bizottság hozzájárult nézetemhez. Közép-termést vettem fel közép-árakkal, s az eredményezte azon összeget, a mely itt indítványba hozatik, és azt hiszem, ez a leghelyesebb eljárás ilyen körülmények között. Simonyi Ernő: Én t. ház! az előbbi alkalommal is kijelentettem már, hogy nem tekintem nagyfontosságú kérdésnek, hogy itt tüzetesen állapítsuk meg : vajon a fedezet utolsó krajczárig enynyi vagy annyi lesz-e; különösen a pénzügyi tárczánál, hol az adó bejöveteléről van szó: vajon bejő-e annyi vagy nem; ezt én mellékes kérdésnek tekintem. itt azonban nagyobb fontosságot tulajdonitok a dolognak azért: mert nézetem szerint az állam sokkal többet költ ezen különben hasznos czélból, a lótenyésztés czáljából, mint a mennyit aránylag egyetlen földmihelési czélra költenie szabad volna. En ennél fogva szükségesnek tartom, hogy kimutattassék, hogy mennyi az országnak valóságos vesztesége; mert amint itt előirányozva van: 470,000 írt a deficit. Ha azonban azt vesszük, a mivel a pénzügyi bizottság leszállította a fedezetet: akkor az 530,000 frtra megy, a valóságos deficit azonban mind a két összegnél sokkal nagyobb lesz. És épen az a kérdés: vajon akar-e az ország ezen általain különben hasznosnak ismert intézmény további fentartására ily nagy összeget költeni, vagy nem. A bizottság előadója azt mondja: hogy középtermést veit föl, midőn a ménesbirtok jövedelmét 1.369,965 frtra tette a bizottság. Engedelmet kérek, én kötve hiszem, hogy az előadó ur képes legyen oly évet mutatni, melyben azon összeg valaha eléretett volna. A kimutatások, melyek a zárszámadásokban vannak: nem adnak átlag egy millió jövedelemnél többet. Azt reményleni. hogy