Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-42
42 országos ülés deezember 2. 1815. 261 esetre utazási költség és napidíjjal jár s igy legalább 2,000 frtba- kerül, a mely összeg szintén levonatván az 5,000 írtból, ekként a házi ipar csak 1,500 írttal lenne segélyezendő. Fölösleges hangsúlyoznom, hogy a házi ipar bizonyos helyi érdekek és bizonyos climaticus viszonyoknál fogva mily rendkivüli fontosággal bir, kivált oly helyeken és vidékeken, a melyek nagy erdőségek ós hegységekkel bírnak, a hol climaticus és talaj viszonyoknál fogva a föld nem használható kellően; a hol egy szóval a föld népe oda van utalva, hogy a földmivelésen kívül a maga kereseti módját, családjának fentartását és állaíni kötelmeit más utón biztosítsa. Elég utalnom arra, t. ház, hogy mennyire fontos a házi ipar. hogy azt más, az ipar terén előrehaladott nemzetek mennyire felhasználták, mennyire aknázták ki a természet különféle kincseit; nem messze kell mennem; látjuk Csehországot és Austriát, a hol a lakók kiváíólag házi iparral foglalkoznak s mindamellett, hogy keresetek csekély: mégis képesek magukat fcntartani, állami kötelezettségüknek eleget tenni, s meglehetős jólétnek örvendenek. Ha van valahol a házi iparra tér, mód és alkalom: az mindenesetre Magyarország felvidéke, a hol a nép, mint már említni szerencsén volt, természeti hajlamánál fogva utalva van arra, hogy házi ipart űzzön, s a hol természeti hajlamának eddig is fényes jelét adta, inert látjuk Trencsén megyét, hol a bádogos, a drótos munka annyira fejlődött, hogy az illetők nemcsak a maguk vidékén, hanem távol az egész országban sőt a külföldön is ismeretesek s e házi iparral jóformán családjukat tartják fenn. Egy másik ága a házi iparnak az edények készítése fenyőfából, mivel az országnak legnagyobb részét szintén ellátja, s elárasztja. Nekünk tehát t. ház, kötelességünk, hogy ezen ipart, melyet a kormány is gyámolitása alá vett, minél hathatósabban támogassuk, hogy megfeleljen azon feladatnak, melyet attól az ország vár. Simonyi Ernő t. képviselő barátom ezen ipar segélyezésére nézve azt mondotta, hogy azért nem kell segélyezni, mert Pozsony vármegyében alakult már egy egyesület ezen ipar segélyezésére. Ha megengedi a képviselő ur, bátor leszek őt a tekintetben felvilágosítani, hogy hogyan áll ez a kérdés. Azon időben, midőn a t. kormány ezen ügyet főleg az ország hegyes vidékeinek ajánlotta, Pozsony városban az úgynevezett házi ipari egyesület alakult; de nem arra a czélra, hogy magában Pozsony városában, hanem hogy nyugoti Magyarország felső megyéiben, •— mert Pozsony körülbelül 8—9 megye központját képezi, — a házi ipart terjessze. Ezen egyesület alakulásának igen gazdag eredményei lettek már is, mert egyesektől, testületektől és városoktól majdnem í 30,000 frtot gyűjtött eddigelé is, és ezen tőkéből a házi ipart az egyes vidékek viszonyaihoz képest segélyezi, tehát már is nem csak tényleges eredményeket képes felmutatni; hanem fog felmutatni főleg 187ti-ban, midőn Felsőmagyarország njmgoti részén a házi ipar számára mintegy 8 műhelyt törekszik berendezni. A kassaiak helyeselvén ez eljárást, s hódolván a czólnak, Kassán, felső Magyarország fővárosában a házi ipari egyesületet szintén megalakították, s a mint tudomásomra esett, a jövő évben szintén 8—9 műhelyt szándékoznak felállítani, hogy azokban a házi ipar különféle nemei, és ágai taníttassanak. Ha tehát t. ház ! vesszük azt, hogy az egyesek, magánosok, s testületek buzgalma daczára mai mostoha viszonyainknak, daczára a végtelen . nagy adózási terheknek, melyek vállainkra nehezülnek, rövid két év lefolyása alatt oda vitte az ügyet, hogy már is 31,000 írt tőkével rendelkezik a pozsonyi egyesület, melyet meg vagyok győződve hasznosan használ fel, s a jövőben is hasznosan fog felhasználni: akkor az országnak kötelessége, hogy az egyesek buzgalmát támogassa, s ne engedje azon erőket ellankadni, melyek idő multán a felvidékeknek lehetségessé fogják tenni azt. hogy ezek is az ország magyarabb lakói közé számíttassanak. Az előttem szólott t. képviselő ur emiitette, hogy Ausztria az iparra sokkal többet költ, mint mi. Ez áll, t ház; de költhet is sokkal többet épen azon indokoknál fogva, melyeket Mudrony barátom igen helyesen kifejtett: mert mi az ipar tekintetében valóságos vasallusai vagyunk Ausztriának. A mi magát a házi ipart illeti, t. ház! Ausztria 1876-ra a házi ipar czéljaira 80,000 frtot vett fel a költségvetésbe. Ha ezen összeget összehasonlítom az 1,500 írttal, melyet a mi költségvetésünk a házi ipar segélyezésére tartalmaz : azt látjuk, hogy az arány még sokkal kedvezőtlenebb mint az, a melyet Steinacker felemiitett az iparnál Magyarországban, s Ausztriában. Meg lévén győződve arról, hogy Magyarország felső megyéiben az iparnak kellő kifejtése, kellő virágzásba hozatala mindnyájunk szivén fekszik, bátor vagyok a t. háznak következő módositványt beterjeszteni elfogadás végett: „A házi ipar támogatására felvett 5,000 írt az 1876. évi költségvetésben emeltessék fel 10,000 frtra. t: Wahrmann Mór előadó: Nagy részben osztozom azokban, a miket Steinacker és Mocsáry Géza képviselő urak felhoztak mind az ipar-szakoktatásra, mind a házi iparra vonatkozólag. Hangsúlyozta ezt a pénzügyi bizottság is jelentésében, s azon álláspontot foglalta el, hogy azon összeg, mely e czélra előirányoztatik, igen csekély szemben azon í feladattal, mely e tekintetben a kormányra vár.
