Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-42

256 *2 . országos illés deezember 2. 1875. csak nem osztozik a bizottság, hanem ellenkezőleg óhajtja, bár olyanok lennének pénzügyi viszonyaink, hogy ezen czélra nagyobb összegeket adhassunk; minthogy azonban ez jelenleg nem lehetséges, ajánlja csupán a 35,000 frt elfogadását. (Elfogadjuk!) Simonyi Ernő: T. ház! A különvélemény ezen 35,000 frtot, mely ipar ós kereskedelmi czélokra irányoztatott elő, töröltetni kivánja, azért, mert amint az előadó ur emiitette, ezen összeget vagy soknak vagy kevésnek tekintvén, azt találja, hogy minden elegendő és a czélnak megfelelő eredmény nélkül adatik ki. Ha elismerem is azt, amit az előadó ur mondott, hogy a múlt évben 7000 frt adatott ki pesti ipar iskolákra és 5000 frt a kassai gépészeti intézetre hasznosan, miután ez összesen csak 12000 frtot tesz: még mindig fenmarad 18000 frt, miről hogy hasznosan adatott volna ki, számolva nincs. Ha tekintem az előirányzatot, — én nem vitatkozom arról, mert nem ismerem a részleteket, hogy mi módon adatott az ki ipari iskolákra. De a mi a kassai gépészeti iskolát illeti, ezt maga a pénzügyi bizottság az államköltségvetésből t, i. a közoktatási tárczánál töröltetni határozta. mert nem találta oly intézetnek, melyet az állam egyenes hozzájárulásával támogasson. Ha pedig a pénzügyi bizottság ezt a cultusminister tárczájánál törlendőnek találta, hogy mikép lehessen azon összeget a pénzügyi bizottság nevében egy másik tárczánál mint hasznos kiadást ajánlani: azt nem tudom. Egyébiránt ha azt nézem, hogy ez összeg hogyan van előirányozva, azt találom, hogy előirányozva van ipari czélokra ós ipari szakoktatás tanulmányozására és egy kísérleti iskolára 26.200 forint. Miből állanak, mik ezen ipari ezólok? Hol vannak az eredmények? hol vannak a kimutatások a költségekről? Én csak azt látom, hogy bizonyos egyének bizonyos évi járadékot húznak ezen pénzből, a nélkül, hogy az ország annak hasznos eredményét látná. Nem azért, mintha az ipar ós kereskedelem előmozdítása czóljából én ennél sokkal nagyobb összeget is nem szavaznék meg ; hanem például tőzsdebiztosok fizetésére kereskedelmi szakértők és enquéte-bizottságok uti költségeire 1700 frt, központi „Értesítő" nyomatási költségeinek fedezésére 1500 frt. Ezek azon sinecurak, a melyek fizetésének utalványozását ón részemről nem tudom helyeselni. Ez évben 5000 írttal több irányoztatott elő az úgynevezett házi ipar előmozdítására. A mi ezen házi ipart illeti, én nem tudom, helyes-e ezen elnevezés, nem fogok a fölött vitázni, én nagy fontosságúnak tartom és tartottam mindig azt azon szempontból, hogy ne kelljen egy földmivelő népnek 12 hónapig várnia, míg egyszer kapna jövedelmet; hanem hogy időközben is legyen neki oly foglalkozása, a mely kisebb-nagyobb jövedelmet hoz. Ezen szempontból kiindulva szükségesnek látnám, hogy ily házi ipar meghonosittassók; de részemről ezen czélt nem látom elérve azon kosárfonással, mely Pozsonyban felállíttatott. Először is e czélt nem" az által érjük el, hogy városokban állítsunk ily telepeket, a hol más foglalkozást különben is találó egyének alkalmaztassanak; a városokban magában is fejlődik bizonyos ipar, mely a lakosokat kisebb-nagyobb mértékben elfoglalni képes; hanem ezen házi ipart nézetem szerint a földmivelő népnél kell meghonosítani, hogy azon idő alatt, a melyben a földmiveléssel már nem foglalkozik, valami jövedelmet legyen képes szerezni. Én ha körülnézek más országokban, azt látom, hogy mindenütt vannak ily iparok, de nem ugy, hogy a kormány decretálja azt, hogy például ezen a helyen ilyen vagy olyan iparág alapittassók és űzessék; mert az ipart egy vagy más helyre decretálni nem lehet, minthogy ezt a hely viszonyok határozzák meg. A múlt században Angolország egy hegyes vidékén letelepedett egy patak mellett egy késköszörülő, a viszonyokat jóknak, kedvezőknek találta, kezdett egyes késeket kalapácsolni. S midőn azt találták, hogy igen jókat csinál, többen telepedtek oda, s lassanként támadt belőle egy nagy iparváros, mely most az egész világ késeinek készítését magában egyesíti, Sheffield város. Miért? Nem azért, mert az az ember véletlenül oda ment; hanem azért, mert oda menvén, azt találta, hogy a helyi viszonyok kedvezők ezen iparra nézve és ezen ipar ott könnyebben és jobban gyakorolható, mint akárhol másutt. Ha körültekintünk más helyeken, ugyanazt találjuk. Például, ha azt kérdi valaki: miért van Francziaország selyem gyártása Lyonban? Nem a véletlen hozta oda, hanem azért van ott, mert a Ehone és a Saone vizek összefolyásánál a víz oly chemiai tulajdonságokat nyer, hogy ha a nyers selyem benne áztattatik, jobban fölveszi a színeket, mint bárhol másutt a világon. Ennek tulajdonitható, hogy ott pontosittatik össze a selyemtenyésztés. Miért vannak Francziaországban Angouleme vidékén a papírgyárak annyira egymás mellett felállítva, amint csak elférnek ? Azért, mert az ott folyó kis pataknak oly tulajdonsága van, hogy a papírgyártásra alkalmasabb, mint bármely más vidék vize a világnak. íme egyes körülmények határozzák el, hogy egy ipar hol telepítendő és hol honosítandó meg. Hiába fogjuk decretálni, hogy itt ilyen, amott olyan gyárakat akarunk emelni. Ha a helyi viszonyok nem felelnek meg: a gyár nem lesz versenyképes. Saját tapasztalásomból tudom, hogy