Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-42
42. országos ülés deczember 2. 187B. 251 lehet tenni; mig ez a közös vámterület fenállása mellett teljes lehetetlenség. A képviselő ur azután áttér a kereskedelemre és azt mondja, hogy a kereskedelemre nézve semmi szin alatt nem előnyös a külön vámterület felállítása. A kereskedés csak ugy folytatható előnynyel: ha a kereskedő az egész .világgal összeköttetésben állhat . . . De hisz épen ez az, ami jelenleg nem áll, s amit mi akarunk. Ha azt óhajtjuk, hogy kereskedelmünk fejlődhessék: szükséges, hogy mintegy önálló tényező szerepelhessünk a nemzetek családjában, mert csak ezáltal lehetséges, hogy a magyar kereskedelem összeköttetésben állhasson az egész világgal. A mint a helyzet jelenleg áll, nekünk tulajdonképen kereskedelmünk nincs is, mi tulajdonképen a kereskedésnek csak egy ágával bírtunk: ez a gabonakereskedés; de ennek nyereményeiben most már is osztozni vagyunk kénytelenek Bécscsel, a mint ezen tényt ellenmondást nem tűrő módon kiderítették azon tanácskozások és kutatások, melyek ez ügyben ujabban folytak. Ezen kivül alig volt kereskedelmünknek más ága. De ha önálló vámterület lesz : akkor kereskedelmünk hivatva és képesítve leend a magyar terményeket a világpiaczokra vinni, és megfordítva az általunk szükségelt külföldi iparczikkeket behozni Magyarországba és azokat elárusíthatni, amit jelenleg helyettünk a bécsi kereskedés eszközöl, élvezvén az abból eredő hasznot. Végül ránk személyes szolgálattevőkre appellált a t. képviselő ur és azt mondta, hogy nem gondolta volna, hogy olyan sokan legyenek, kik adózni akarjanak egynehány iparos javára. Igenis azt elhiheti, hogy hála a nemzet nemtőjének, sokan vagyunk, nagyon sokan vagyunk, kik adózni óhajtunk; de nem egyes iparosok, annál kevésbé külföldi iparosok számára; hanem a magyar nemzet jövő nagysága és fenállhatása javára (Élénk helyeslés a középen.) Azt kérdi továbbá a képviselő ur : Hogy állunk az iparosokkal'? és azt bizonyitja, hogy még az iparosra nézve sem lenne előnyös az önálló vámpolitika folytatása ós a külön vámterület felállítása, mert nézete szerint ez csak arra adna okot, hogy a védelemben elbízván magukat, elhanyagolnák iparukat, természetesen saját kárukra. Ez, ugy hiszem, komoly mondásnak alig vehető. Egyébiránt, a mi az ipar emelését illeti, a mint azokból, a miket eddig bátor voltam előadni, méltóztatott kivenni, mi nem akarjuk az ipart közvetlenül nagy védvámok áltil úgyszólván mesterségesen és erőszakosan előidézni ; hanem akarjuk, hogy az ipar a természetes fejlődés utján fokról fokra haladjon előre és izmosodjók meg. Mi azon vámjövedelmekkel és vámbevételekkel, melyeket Magyarország nyer, ha a külön vámterületet felállítja, rendezni akarjuk Magyarország pénzügyét és hitelviszonyait. Akarjuk azon iparágakat, melyek az ország jelenlegi stádiumában fejlődésre hivatva vannak, — értem első sorban az úgynevezett mezőgazdasági iparágakat — fejlődésükben biztosítani, és azok biztosithatók védvámok nélkül is, czólszerü adópolitika utján; — és ha ez bekövetkezik, s ha a többi iparczikkek mérsékelt, például 10% vámmal megadóztatnának: ez tökéletesen elég arra, hogy Magyarország ipara fokról-fokra életerőssé fejlődhessék. (Élénk helyeslés.) Ezzel t. ház azon ellenvetéseket körülbelül kimerítettem, melyek a külön vámterület általunk hangoztatott előnyei ellen Kautz t. képviselő által felhozattak. De a t. képviselő ur elfelejtette a legfontosabbat, számba venni azt, mit nyer a nemzetnek nem egyes osztálya, hanem a nemzet öszszesége mint egész, vagyis a magyar állam a külön vámterület által"? Erre nézve kettőt akarok megjegyezni: financzialis tekintetben összegeket nyer, melyek államháztartásunk és hitelviszonyaink minden bajait teljesen eltüntethetnék. Ha ugyanazon tételeket veszem a megvámolás alapjául, melyeket az imént jelezni bátor voltain : akkor csoportról csoportra tett számitások alapján kideríthető, hogy azon behozatal, a mely jelenleg Magyarországba bejön, legalább is 40 milliót jövedelmez az állampénztárnak anélkül, hogy a fogyasztó jobban volna terhelve mint van ma a közös vámok által. Ez, — ugy hiszem — nem megvetendő előny, erről ő egészen megfeledkezett. (Helyeslés) Továbbá, hogy ha külön vámterületünk lesz : akkor azon helyzetben leszünk, hogy magunk rendezhetjük , mind direct — mind indirect adóink ügyét, és pedig ugy, mint érdekeink kívánják. (Elénk helyeslés.) Régóta hangoztatik az adóreformok szüksége; de ezen adóreform nem tud létrejönni: vagy ha történik is adóreform, ez azonos az adóemeléssel. Nekünk másnemű adóreformokra van szükségünk. Hogyha mi azon vámbevételeknek birtokában vagyunk, a melyek bennünket illetnek, és a melyek legalább is 40 milliót tesznek évenkint: akkor én mindenütt leszállitandóknak tartom a direct adókat, a melyeknek súlya alatt jelenleg a magyar termelés nyög. (Helyeslések) T. ház! most át kellene térnem azon kérdésre, hogy a védvámok által ipar előállitható-e ? De miután mi védvámokat a Kautz Gyula ur által használt értelemben nem akarunk: e kérdést tulajdonképen mellőzni is lehet. Csak azt vagyok mégis bátor megemlíteni, hogy azon rendkívüli káros hatásokat, a melyeket t. képviselőtársam a védvámoknak tulajdonit, épen jelenleg érezzük. Mert hiszen védvámrnal övezett vámterületben élünk, azzal a különbséggel, hogy azon áldozatok, melye32*
