Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

41. országos Illés deczember 1. 187&. 237 az ő kereskedelmi forgalmára. Tehát hol van a szabad kereskedés? Németországban sincs. Talán Amerikában? Ott már épen nagy védvámok vannak behozva a háború ideje óta és Kautz Gyula képviselő ur azt mondja: hogy Amerika ipara ezen védvámok alatt hanyatlott, s hogy meg van czáfolva Oareynek azon theoriája, mely szerint a védvámok alatt az ő iparuk fejlődött volna. Megvallom, hogy nekem közelebbről Amerika iparának fejlődése vagy hanyatlására nézve nincsenek adataim; én tehát ebben a tekintetben nem fogok Kautz képviselő úrral vitatkozni; hanem annyit egész bizonyossággal állithatok, hogy ezen védvám következtében Amerika oly jövedelmet csinált magának, a melynek segítségével annyi milliót törlesztett adósságaiból, a hány millió adósságot mi eddig, kormányunknak minden igyekezete mellett sem voltunk képesek csinálni. {Derültség.) Egy igen csinos frázist talált fel Kautz Gyula képviselő ur, azt mondván, hogyha a védvámok védelmeznek: nem jövedelmeznek." Pedig ha védelmeznek : akkor jövedelmeznek is ; mert hisz igen természetes, annak a pénznek, melyet vám fejében fizetnek: be kell jönni valahogy; ha pedig jövedelmeznek : akkor védelmeznek is; mert befolyik a pénztárba a pénz, s igy védelmezi az ipart, mert az ipar fejlődvén az országban, ezen ipar fogja fizetni azon jövedelmet, mely a vámoktól elesik, és ép ez azon óhajtandó állapot, melyet mi elérni kívánunk, hogy a magyar ipar fejlődvén, jövedelmi és kereseti adó fejében, könnyen fizethesse azon adókat, melyeket a földmives és elnyomott iparos most fizetni nem képes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igen szépen hangzik tehát ez idézett tétel, de ennek semmi praktikus értelme nincs; ha csak nem az, hogy ha ezen állapot előidóztetik, melyet ezen frázis kivan, ez azon állapot, melyet hogy elérhessünk, óhajunk legforróbbika, azaz: azon állapot, mikor a védvámok megtették azon kötelességet, hogy az ország iparát és kereskedelmét kifejtették. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kautz Gyula képviselő ur, felelve Kaas Ivor, képviselő urnák azon állítására, hogy 30—40 millió forintnyi jövedelmet lehessen csinálni a védvámok által, azt mondja, hogy ha ez összeget az angollal, francziával vagy némettel tudnók megfizettetni: az jó volna. Az igaz, jobb volna, ha valaki más akarná azt megfizetni; hanem miért épen Angol-, Franczia- vagy Németország? Mi nem azt mondjuk, hogy mi Franczia-, Angolvagy Németországtól reménylünk 30—40 milliót kapni; hanem azt hisszük, hogy azon czikkek, melyek 4—4

1

),, száz millió forintnyi értékben Austriából Magyarországba behozatnak, ha csak igen mérsékelt, nem véd, hanem íináncz-vámmal terheltetnek: már is behozzák ez összeget. Kautz Gyula képviselő ur azt nem bánná, ha Angol-, Franczia- vagy Németország megfizetné ez összeget; hanem azt, hogy Austria fizesse meg; azt már nem akarja. (Derültség.) Mi pedig azt mondjuk, hogy miután a közmondás ez : „Ámor incipit ab ego", hát hacsak mi ne legyünk kénytelenek fizetni; bizony nem bánjuk, habár legközelebbi szomszédaink, kiket különben igen szeretünk — lennének is kénytelenek azt fizetni. (Helyedéi és derültség a szélső baloldalon.) Azután a földbirtokost veszi védelme alá Kautz Gyula képviselő ur, és azt mondja, hogy a földbirtokos fogna terheltetni: mert nem volna képes legolcsóbb helyen vásárolni szükségletét. Hisz mi épen azt panaszoljuk, hogy most sem képes, s hogy oly mesterséges állapotot idézett elő a vámszerződós, hogy a szabad kereskedés csak Austria irányában van; de hogy ez drágán adhassa el a maga gyártmányait: mesterségesen védve van a külföld ellen nagy vámtarifákkal. Hisz ép ez a bajunk, hogy most a földmivelő kénytelen drágán vásárolni, mert ki van zárva minden concurrentia, és mi egyetlen egy

r piaczra vagyunk utalva. Ezt akarjuk elmellőzni. Es azután védelmezve a földmivelot, azt mondja, hogy az nem fogja ráróni a magyar földmivelőre azon áldozatokat, melyeket tőle Irányi képviselő vár. Engedelmet kérek, — Irányi t. barátom nem azt mondotta, hogy az által a földmivelő okvetlenül vesziteni fog; ő is csak azt mondotta, hogy azon esetre is, ha veszítene : mégis meghozhatja azon áldozatokat hazájának emelkedésére és hazájának érdeke szempontjából; hanem hozzátette: véleményem szerint semmi esetre sem fog vesziteni; tehát nem azt mondotta, hogy veszteséget kellend szenvedni, hanem azt mondotta: megvárná a iföldmivelő hazafiságától, hogy még akkor is, ha csakugyan áldozatokat kellene hoznia, ezeket oly esetben, midőn az állam létele, existentiája van a kérdésben, meghozná ezen áldozatokat. Ezen áldozatok maradandók különben ugy sem lennének, meg kellene szünniök azonnal, mihelyt Magyarország jóléte előhalad. Azt mondja azután Kautz Gyula képviselő ur, hogy a védvám nem előny sem a fogyasztónak, sem a mezei gazdának. Megengedem, hogy absolute véve a védvám nem előny sem a fogyasztónak, sem a mezei gazdának, a ki különben szintén nem más, mint fogyasztó, ez absolute véve áll; hanem áll akkor, mikor absolut szabad kereskedelemmel van szemben: akkor kétségtelen az, hogy a mezei gazda is fogyasztó és az ipar minden czikkét olcsóbban vásárolhatja, a legolcsóbb piacza lesz ; de nem erről van szó; itt nem védvámmal egyfelől és szabad kereskedelemmel, másfelől állunk szemben; hanem azon visszás viszonynyal, mely most köztünk ós Ausztria közt fenáil. Azt mondja Kautz Gyula képviselő ur, hogy védvámok által megbénítanánk a vasutakat és a vasúti garantiákat még nagyobbakra fokoznánk, mint most vannak. Ez az állítás mégis megérde-