Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

41. országos ttlés deczember 1. 1875. 535 közöttünk, hogy legyen-e szabad kereskedés vagy védvám Magyarországban; hanem az a kérdés, hogy egy nálunk fejlettebb iparral biró ország irányában legyen teljes szabad kereskedés, a többi világ irányában pedig legyen védvám. (ügy van! a széh'ó baloldalon.) Ezen fonák állapot az, ami tarthatatlan. Vitatkozom ha tetszik bárkivel a felett, hogy a szabad kereskedésnek megvannak előnyei a védvámok fölött. De nem ez a kérdés. Állítsuk fel a kérdést helyesen, próbálja meg Magyarország a szabad kereskedéssel, mire tud menni; Igen; de akkor legyen szabad kereskedés az egész világ irányában, és meg lesz azon előnyünk, hogy a legolcsóbb piaczon vehetünk. De mikor a szabad kereskedés csak épen a szomszéd irányában van, el vagyunk zárva ott vásárolni, a hol legolcsóbban lehet; már most méltóztassék itt megmutatni az ellenkezőt Azt mondja Kautz képviselő ur, hogyha Magyarországon a vámsorompókat felállitanók: nem fogunk az által boldogulni és megmutatja ebből, hogy hiszen Magyarországban a vámsorompók lerontattak és azóta Magyarország nagyon emelkedett ; azt mondja Magyarország forgalma 1848ban 100 millió volt, most 400 millió A föld, munka értéke, a tőke fejlődött, hitelképességünk emelkedett; hiszen mondja, külföldi tőkével építettük fel vasutainkat és tettük meg beruházásainkat. A hitelképesség nem mindenkor mutatja azt, hogy az ország oly állapotban van, a mely akár közgazdászati, akár politikai szempontból irigylendőnek mondható. Én mondok a t. képviselő urnák egy példát, a mely néhány óv előtt szemünk láttára történt, a mely egyátalában nem bizonyítja azt, hogy a hitelképesség az ország jólétéről tanúskodik. Méltóztatnak tudni, hogy néhány év előtt, midőn a mexikói kormány az ottani kereskedőktől erőszakkal elvette a készletben lévő ezüstöt: ez maga után vonta az északi hatalmak megtorlását és Mexikónak kormányát, — melynek tettét az ottaui törvényhozás is helyeselte és magáévá tette,— hadseregek által támadták meg. Oda mentek a franczia, angol és a hollandi hadseregek, Mexikónak állapota, midőn ezen seregek által megtámadtatott: nem volt a legirigylendobb. Két.hadsereg az angol ós a hollandi, miután két kikötőt biztosítottak magok számára, honnan kárpótlást reméltek, elhagyta az országot; de a franczia hadsereg tovább ment az ország belsejében ós ott császárságot is állított. Mindenki látta, hogy ezen állapot veszélyes, kritikus és mégis sikerűit ezen kormánynak egy nagy kölcsönt kötni a párisi pénzpiaczczal. Tehát volt hitelképesség. De ez nem volt állapítva oly valami solid alapra, a mely az állami existenciát biztosította volna, vagy mely mutatná, hogy a hitelképesség magában már a nemzeti jólétről és soliditásról tanúskodik. Azt mondja-a képviselő ur, hogy az egyátalában nem áll, hogy Magyarország elszegényedett volna, hogy pénze kimegy a külföldre. Már t. ház, ezt ugy hiszem, czáfolni nem szükséges; ez oly állapot, a mely fölött mindnyájan panaszkodunk, a mely fölött tanácskozik már a törvényhozás körülbelül két év óta, a mely felett panaszkodik az egész ország azon az utón, a melyen csak hangját hallathatja, sajtó, gyülekezet, törvényhatóságok, maga ezen testület, a törvényhozás folyton, a mely fölött tanácskozunk, hogy hogy lehetne ezen bajt orvosolni. No már az ilyen átalánosan érzett baj kétségbe vonása, — azt hiszem — nem szorul czáfolatra Azt mondja t. képviselőtársam, hogy azt már 200 éve mondjuk, hogy Magyarország, elszegényedett, s ha ez igy volna Magyarországban nem lehetne már egyátalában semmi. Meglehet, hogy már 200 óv előtt is mondtuk ; de nem folytonosan : mert Magyarországban, épen ugy mint más országokban voltak idők, melyekben veszteségek érték az országot és elszegényedett; de jöttek ismét utána idők, melyek a veszteséget pótolván, helyrehozták az előbbi állapotot. Most azt hiszem, oly baj alatt szenved az ország, melynek természetes következménye az, hogy az egyszer őt ért bajokból nem tud fellábbadni, most oly állapot állott be nálunk, és pedig aránylag kevés év óta, mely rövidebb, vagy hosszabb idő alatt okvetlen kell, hogy Magyarországból minden vagyont kiszivattyúzzon. Hogy ezen elszegényedés most jobban érezhető mint máskor: annak is vannak okai. Egész világ tudja, hogy 1868 és 69-ben Magyarországban jó termés volt. De ez még nem minden, mert ez nem segit rajtunk, hanem ugyanakkor Francziaországban volt rósz termés. Következése ennek az volt, hogy gabnánknak nagy ára volt, és kivitelünk is nagy volt. E két év alatt gabna-ár fejében körülbelül 300 millió frtot vettünk be. Tudja azonkívül a t. ház azt is, hogy 1869. és 1873. közt körülbelül 500 millió frt külföldi pénz ruháztatott be magyar vasutak épitósére. Ebből az 500 millióból talán 100 millió kiment a külföldre onnan beszerzett anyagokért, de 400 millió itt maradt az országban. E 400 millió és nzon 300 millió, mely a gabna árából bejött: volt azon pénz, melyből kényelmesen éltünk 1871 és 72-ben, mely azonban gyorsan fogyván, mindig szegényebbeknek éreztük magunkat. Az a kérdés: mire van reményünk, hogy helyre pótoljuk ezen veszteséget? Én nem mondom, hogy ez absolute lehetetlen volna, ha nekünk ismét jó termésünk volna; de egyszersmind azon országoknak volna rósz termésük, melyek különben tőlünk nem vásárolnak, mert akkor nagy kivitelünk levén, ismét könnyebben fognánk pénzt csinálni. De az olyan speculatió, melvre számítani egyátalában nem lehet, nem 30*