Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-33
18 33. országos ülés november 22. 1875. az összes kereszténység érdekében hoztak, mert meg vagyok győződve, hogy a t. ház tudja és méltányolni fogja azokat; hanem lehetetlen, hogy hallgatással mellőzzem azt a körülményt, hogy ma, midőn az osztrák monarchiának összes lakosai az alkotmányosságnak jótéteményeit élvezik 8 az osztrák-monarchia minden népe alkotmányos formák szerint kormányozta'tik: itt nálunk Magyarországon, hol az alkotmányosság ugy szólván vérré vállt, az ország egy részében még most is katonai kormányzat áll fenn. Én, t. ház! nem. tudom, hogy mi ennek az oka. ígérve volt minden legfelsőbb kir. leiratban, hogy a határőrvidék minél előbb be lesz kebelezve az anyaországba. Látjuk, hogy a magyarországi határőrvidék a legrövidebb idő alatt be lett kebelezve; látjuk, hogy semmi ok, semmi legcsekélyebb akadály nem állott útjában annak, hogy azon rész, mely Béla vármegyét képezi, bekebeleztessék. Én tehát nem tudom annak tulajdonképi okát kitalálni, hogy miért nem lett a horvát határőrvidék többi része szintén bekebelezve? Vannak, a kik azt állítják: hja, a korona nem engedi. Ezt azonban én nem hiszem és nem hihetem főképen azért, mert a legutolsó legmagasabb kir. leiratban, mely a horvát tartományi gyűléshez szólt : világosan kimondatik, hogy a horvát határőrvidék a legrövidebb idő alatt be lesz kebelezve. Mások azt állítják, hogy a magyar kormány gátolná és nem engedné, hogy bekebeleztessék. Én, ezt sem hihetem; nem hihetem pedig azért, mert először meg vagyok győződve, hogy az alkotmányosság Magyarországon úgyszólván minden embernek vérében van, tehát nem hiszem, hogy a magyar-kormány a magyarkoronához tartozó terület egy részében az alkotmányosságot nem akarná életbe léptetni. Nem tudom, hogy ezen tétel ily módon, ily formában, egyszerűen alkotmányos budgetben fennállhasson az, hogy a zágrábi főhadparancsnokság rendelkezésére két millió s ennyi, meg ennyi ezer forint adatik. Mi módon lehet azt igazolni, midőn azt sem tudjuk, hogy micsoda, kicsuda az a hadi főparancsnokság. f> Az én csekély felfogásom szerint nem más, mint egy kis állam, a mely absolut módon kormányoz egy alkotmányos nagyobb államban. Már bocsánatot kérek, hogy ez nem épen a legczélszerübb mód : azt hiszem, maga a ház is belátja. Én tehát bátor vagyok jelenteni, hogy miután megvagyok győződve arról, hogy már semmi akadály útban nem áll, mert azon akadály, a mit némelyek mondanak, hogy t. i. a magyar kormány azért nem engedi a bekebelezést, nehogy azon néhány képviselő, a kikkel itt több lesz: itt akadályt csináljon, — én nem hiszem, hogy ez állana, mert hiszen itt vannak például a belovári képviselők és nekem szerencsém volt már a 4-ik kormányt üdvözölni e házban és soha sem hallottam, hogy a kormány valami panaszra talált volna okot részünkről; kérem tehát a t. kormányt, méltóztassék ezen ügyet lehetőleg elősegíteni, hogy ama szegény emberek ne legyenek tovább is á la merci, ki téve és részt vegyenek egyszer már az alkotmányosság jogaiban. És miután megvagyok győződve, hogy ez nem sokára meg fog történni : bátor vagyok javasolni, hogy ezen összeg a rendes költségvetésből tétessék át a rendkivülibe, s erre vonatkozólag a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Olvassa:) „Az államköltségvetés 8-ik fejezetének második czimében előirányzott 2,078.600 forint a rendes szükségletből a rendkívülibe tétessék át." W ächter Frigyes jegyző (ismét felolvassa a határozati javaslatot.) Tisza Kálmán ministerelnök : T, ház! Mindenek előtt a t. képviselő ur átalános nyilatkozatára kívánok egy pár szót szólani és azután jelezni fogom álláspontomat módositványával szemben. A mi azt illeti, hogy a volt határőrvidék azon részei is bekebeleztessenek, ezt elvileg nem ellenzi és nem ellenezheti senki. Biztosíthatom, hogy a magyar kormány is igen örülni fog: ha eljön az idő, midőn ezek bekebleztethetnek az anyaországba. Abban az egyben azonban — és beszédének e részét csak ennyiben kívánom érinteni — mintha a horvát-szlavón országgyűléshez intézett leiratban az volna megígérve, hogy a bekeblezés a legközelebbi időben fog megtörténni: tévedni méltóztatik; mert, ha nem is szóról szóra, de eszmeként az van kifejezve, hogy mihelyt a körülmények megengedik. Különben mondom és ismétlem, hogy a magyar kormány a maga részéről csak örülni fog, ha ez, mihelyt a körülmények megengedik, végrehajtható lesz. A mi pedig a költségnek az ideiglenesek közzé áttételét illeti, éhez, engedelmet kérek, nem járulhatok. Mert ennek volna értelme akkor, ha, — midőn a volt határőrvidék e részei Horvát-Szlavonországba be fognak kebeleztetni, — ezen költség megszűnnék. Ha a t. képviselő urak ugy fogják fel a dolgot, hogy akkor Magyarországnak meg fog maradni azon két millió: akkor igen szívesen hozzájárulok ahoz, hogy a rendkívüli költségvetésbe tétessék. (Derültség.) De ha azt gondolják, a mit én gondolok, hogy azért azon részek administratiója ingyen még sem fog történni, hanem azon tul is folytonosan és rendszeresen költségre lesz szükség: akkor nem lehet a rendes költségvetésből kivenni, és a rendkivülibe áttenni, (Helyeslés)
