Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-41
232 41. országos ülés deczember 1. 1875. arra vezetne, hogy aztán sem itt, sem amott életerős productiónk nem lenne!? Előnyös volna-e egy oly vámpolitika, melynél minden törekvés ocla megy, a természetes fejlődést feltartóztatni és helyébe egy mesterséges s csinált alakulatot tenni!'? Eiőnyös volna-e ezen politika a kereskedőre, vagy a szállítóra nézve. Előnyös-e a kereskedőre, a ki nagy ügy-gyei bajjal megállapított kereskedelmi összeköttetéseiből mesterségesen egyszerre kiszakiitatnék, a kinek érdekében áll, hogy az egész világon minél kevesebb akadálylyal küzdve, folytonos érintkezésben állhason az üzlettel, termelőkkel és fogyasztókkal? Előnyös volna-e a kereskedőre, hogy a közbeeső vámsorompók felállíttatván, szomszédországokkal való benső és sürü érintkezéseknél minden czikk pénzügyi ellenőrzés alá helyeztetnék, vagy egészen ok nélkül építhessünk néhány annyi 100 mértföldnyi vasutat, hogy azt életerejében megbénítsuk? A mi pedig okvetlen következése lenne azon politikának, mely az önálló vámterülettel ilykópen kapcsolatba hozatnék! Van-e valakinek kedve a vasúti garantiák összegének még magasabbra felszökését előmozdítani! ? Lehetne-e valakinek kedve, mindazt ismét kérdésessé tenni, a mi 25 évi szorgos munka, fáradozás, gazdálkodás, okszerű művelési mód és investitiók által előállíttatott és megteremtetett ? Hát reánk, az ug3 T nevezett személyes szolgálatokat tevő osztályhoz tartozó egyénekre nézve kívánatos volna-e? Nem hittem volna, hogy oly sokan vannak, kiknek kedvük van az ipari productumokat ezentúl drágábban és rosszabb minőségben vásárolni; már pedig okvetlen következése volna ez annak, ha a concurrentia megszüntettetnék, s az' ipar a verseny sarkalló hatásai alól kivétetnék! Hát az iparosokkal hogy állunk? Eddig még nem találtunk egy osztályt sem, melyre nézve a külön vámterület előnyösnek mutatkoznék: talán az iparosokra nézve volna az? Én ezt is kétségbe hiszem vehetni. (Halljuk!) Az iparosok közt egyesekre nézve megengedem, hogy kedvező volna. Ezeknek száma igen kevés. Nagy volna azonban azon iparosoknak száma, kik továbbá is épen azon függőségben volnának, mint fájdalom ma vannak. Sőt a mennyiben a haladásnak és öntökélesbités egy nevezetesebb rugója hiányoznék: még talán aluszékonyabbakká is válnának önkárukra. Nagy megnyugtatásomra szolgál egyébiráni, hogy nem minden iparos védvámos, s hogy igen sok és jelentékeny kivételek vannak. Jeles szakférfiak, iparosok és gyárnokok vannak ugyanis s pedig ép e házban is és épen Kaas képviselő ur közelében, de vannak e házon kívül, épugy Ausztriában is, a kik a vódvám követelési fenhangu zajlongásban nem vesznek részt, s nem proíectiót hanem más eszközöket és módokat követelnek az ipar helyzetének javítására, a kik bevallják és belátják, hogy igen sok más tényező szükséges ahhoz, hogy valamely országban az ipar felvirágozhassék Ez volt t. ház, feleletem a második kérdésre, és itt áttérhetek az utolsóra, vagyis arra, hogy lehet-e igazán védvámokkal Magyarországon ipart elővarázsolni, ipart alapítani. (Halljuk.') T. ház! A tudomány ismert axiómái közé tartozik s azért nem is szólok róla tüzetesen, hogy az elmélet épugy, mint a tapasztalat minden kétségen felül helyezte azt, hogy egyedül vódvámok által, a többi előfeltételek hiányában müipart teremteni nem lehet. Egy kétségbe vonhatlan igazság továbbá az, hogy a vódvám által igenis lehet a kereskedést, lehet a gazdaságot, lehet a közlekedést, lehet magát az ipart helytelen irányba terelni, lehet természetellenesen, üvegházszerü iparokat ' alapítani, lehet a normális fejlődést megakasztani ; de életerős s biztosan megállható ipart nem, sohasem! Bátor vagyok történeti adatokra hivatkozni. Azokkal szemben, a kik azt állítják, hogy vódvám nélkül egy országban sem fejlődött ipar, arra hivatkozhatom, hogy először a Svajczban, másodszor Hollandiában, védvámok nélkül igen egészséges, és az egész világ által jelentékenynek elismert ipar fejlesztetett ki s áll fenn ; de tudom ellenkezőleg azt is, hogy Oroszország és Spanyolországban száz esztendő óta fennálló protectio, sőt majdnem, prohibicionnalis vámrendszer mellett is máig sem tudott virágzó müipart megalapítani; ( ügy van! jobb középen) sőt tudom azt is — nem kell messze mennem — Ausztriáról, hogy Austriának gyár ós müipara ép az utóbbi 20 év alatt fejlődött magasabb polczra, s pedig az 1853. óta behozott szabadelvűbb vámpolitika következtében. Egészen hibás e szerint azon nézet, hogy védvámokkal magukkal ipart alapítani, az ipart erős szilárd alapon biztosítani lehet (Helyeslés a középen.) Hát Magyarországgal hogy állunk? T. ház! Ismét Kaas Ivor t. barátomra hivatkozom, ki beszédének egyik helyén helyesen rá utalt arra, hogy ő ás belátja, hogy védvámokkal magukban ipart alapitani, nem lehet. Vajon szemben, mi industriosus szellem tekintetében] fejletlenségünkkel, szemben azon tátongó hiánynyal, mely az ipar alapításhoz megkívántatott előfeltételek tekintetében hazánkban létezik: mekkorának kellene lennie annak a védvámnak, mellyel Magyarországon ipart lehetne állapítani? Hozzá teszi Kaas Ivor barátom, hogy ő nem magas vámokat, hanem fináncz vámokat, vagy olyakat is kivan, melyek pénzügyi vámok. Már pedig bocsánatot kérek t. képviselő társamtól, szem elől téveszti azt, hogy az a sajátsága van a vódvámoknak, hogyha védelmeznek : akkor nem jövödelmeznek; és ha jövödelmeznek: akkor nem védelmeznek (Élénk helyeslés a középen a jobb felöl.) és így ha azt a két eszmét egymástól igen
