Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-41

230 41. országos Illés deczeinber 1. 1875. ralis összeköttetés jött létre, melynek minden pillanatban, ha talán nem is fontokban és mázsákban kifejezhető, de erkölcsi és közgazdasági szempontból biztosan eonstatálható jótékony hatásai vannak ? Lehet-e tagadásba venni azt, hogy hitelképességünk tetemes mértékben fokozódott; hogy azon nagymérvű investitiók, a melyeket tettünk, többnyire csak külföldi tőkéből eszközöltethettek, mely külföldi tőke csak a vámsorompók ledülése idejétől fogva kezdett nagyobb figyelemmel felénk fordulni? És csodálatos t. ház! hogy Eaas Ivor t. barátom ezeket a dolgokat elismeri s eonstatálta; tehát logiee és következetesen azt kellett volna mondani, hogy ő ezen politika folytatását helyesnek tartja. 0 azonban, feltünőleg az ellenkező nézetet és politikát vallotta, fölhozván különféle okokat, melyek őt ezen uj politika inaugurálására felfogása szerint feljogosítják és elfelejti azt, hogy ha: „Non datur saltus in natura," ily dolgokban még kevésbbé datur saltus; elfeledte azt, hogy ha egy politika egy bizonyos időn át, mint maga is elismerte, helyesnek és jónak bizonyult: azzal egyszerre szakítani, azon haladási vívmányokat, melyeket általa elértünk, egyszerre elhagyni, a leghelytelenebb politika volna. (Élénk helyeslés a középen] Vagy azt gondolja-e talán, hogy azon bajok, melyek ma nyomnak bennünket: a közös vámterület megszüntetése következtében egyszerre el fognak tűnni? Azt hiszi talán, hogy az orosz gabonával és a keleti tartományok coneurrentiájával könnyebben fogunk azután megbirkózni: ha külön vámterületet állítunk fel ? Azt hiszi, hogy azon sok-capitalis, mely részben a közös vámterület következtében investiáltátott talán intensivebben fog működhetni. Vagyunk-e már annyira mi, hogy csakugyan elérkezettnek láthatjuk az időt, hogy erőinket egészen más, az eddig követett nemzetgazdasági politikával teljesen ellenkező irányba tereljük? (Tetszés a középen) Megvallom, (lehet, hogy tévedek.) de kétkedem az iránt, hogy Kaas t. barátomnak akkor, a midőn ezen logikai ellentétet állította fel, igaza volt. (Helyeslés a középen) Egy más és igen erősnek látszó érv gyanánt hozatott fel a külön vámterület védelmezői részéről. Először az mondatik, Magyarország elszegényedett, hogy Magyarország pénze kifoly a külföldre ; hogy Magyarországnak csak egy domináló kormány- politikai ideája van, a vámközössóg; hogy Magyarország földje kiszivattyuztatik. (Halljuk} Halljuk l) T, ház! Nemcsak a parlamentben, hanem az országban is szükséges, hogy ily dologról egyszer-másszor emberek, a kik állásuknál fogva ezen -dologról többet gondolkoztak, nyilatkozzanak. (Halljuk J) Mert igen könnyű egy ilyen nagy szót kiejteni a nélkül, hogy mindig tudná az illető, hogy először milyen hatása lehet? és másodszor, hogy tudná bebizonyitni s kellőleg indokolni az állítást. Könnyű azt mondani, hogy az ország elszegényedett. A mennyire én a magyar történetet és ez országgyűlés diariumait ismerem, ezt már száz év óta mondják. (Igaz! Igaz !) S ha e mondás alapos volna, akkor már régen földönfutókká kellett volna t. ház lennünk valamennyiünknek. (Élénk helyeslés és tetszés a. középen.') ki mondatik, hogy kiözönlik a pénz az országból. Hogyan? Hát bányáink oly bőségesek voltak-e , hogy ezen óriási pénzt mi a magunk fém produetiónkból állítottuk elő? (Tetszés.) Igen, kiözönlik egy része annak, a mi bejön, és nem özönlik más ki, mint a mienk volt, és mi más valamit kaptunk érte. Ha azt tudja valaki nekem bebizonyítani, hogy ajándék formájában ment ki akár a németnek, angolnak, francziának zsebébe, akkor elismerem állításának igazságát (Élénk tetszés a középen.) A mi a föld kiszívásának theoriáját^illeti, bizonyosan ismeretes a t. ház előtt az, hogy egyike az ujkor legnagyobb chemicusainak, Liebig volt az első. ki azon nézetet állította fel, hogy egy ország, a mely csak mezőgazdasági állam és folytonosan csak nyers productumokat szállít ki. Bátor vagyok erre válaszul adni azt, hogy ezen Liebig-féle felfogásnak még maguk a természettudósok közt is igen határozott és erős ellenezői vannak. Ott van pl. a hires angol Silbert, Lawes, ott van Németországban a hires Wolf Emil a „Naturgesetzlichte Grundlagen des Ackerbaues" czimü classikus munka szerzője, ott vannak Erdmann, Conrád és mások dolgozatai, melyekben Liebig e tévedésre fel van derítve illetőleg a maga értékére van reducálva. A nemzetgazdákra nézve pedig épen egészen másképen áll a dolog. Ám legyen Liebignek igazsága a szoros exakt természettudomány szempontjából; de nemzetgazdasági tekintetből nincsen. Mert minden okos gazdálkodásnak feltétele és alapja az, hogy arra kell súlyt helyezni, a miből a legtöbb van és abból lehet legjobban pazarolnunk, a mi legbőségesebben áll rendelkezésre. Kérdem, miből van nekünk a három nemzetgazdasági tényezőből a legtöbb ? Föld, munka, tőke ? A földből. Ezzel tehát még most nem tartom szükségesnek oly mértékben a takarékos gazdálkodást, mely a másik két factor rovására esnék. Bebizonyitható az is, és be is bizonyittatott, hogy azon nemzeti productiók arányában valóban kis quantum, mely külföldre megy, a melyekben metallinikus éz savas részek foglaltatnak, szemben azon quantummal, mely minden rendes körülmények közt létező országban a belfogyasztás által használtatik fel, oly minimalis csekély, hogy azért a föld kiszívásától bizony nem kell tartanunk. Egyes vidékeken rósz és ügyetlen gazdálkodásnak megengedem lehet, ez következése. De mintegy nemzetgazdasági axiómát, melyre egy egész.