Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-41
222 41. országos ülés deczember 1. 1876. egyéb kiadásaival s már a 9-es bizottság munkálata nyomán elfogadta a képviselőház, és a jelenlegi minister ur előadja azon alapelvet, hogy a lótenyésztésnek költségei négy év alatt fokozatosan akép szállitandók alá, hogy azok a ménes birtokos jövedelmén felül az állam hozzájárulását ez időn tul többé igénybe ne vegyék. Sőt az előbbi minister ur 1875-ben tényleg mégis kezdette az apasztást aként, hogy az állami méneseknek anyakancza-létszámát 950 dbról 750-re szállította le. A jelenlegi igen tisztelt földmivelési ipar és kereskedelmi minister ur a törvényhozás elfogadott elvi megállapodásával ellentétes állást foglal el, és nemcsak az állami méneknek és méneseknek jelen létszámát mondja csorbítatlan fentartandónak ; hanem ezen felöl kedvezőbb körülmények közt a ménlovak az eddigi 1820 helyett 4—5000 darabra való szaporítását tartja szükségesnek. Nem tudom t. képviselőház, mily szempontból méltóztatnak ez idén kiindulni e kérdésben: de engedje a t. ház, hogy az arra vonatkozólag én is előterjeszthessem egyéni nézetemet, legyen szabad azonban előbb a lótenyésztés költségvetésére nézve némi átalános megjegyzéseket tennem. A minister ur az állami lótenyészeti intézetek költségvetési szükségletét 2.469,021 frtra, fedezetét 2.059,272 frtra irányozza elő, az állam egyéb bevételeiből tehát 410,000 írt deficitet pótoltatni ki. Ezen deficit azonban nézetem szerint jelentékenyen nagyobb leend. Ha egyéb nem, mindenesetre növelni fogja azt azon különbözet, mely a fedezet előirányzata és tényleges eredménye közt tenni fog. Ezen fedezet főtételét a ménesbirtok gazdaságok jövedelme képezi, melyet a minister ur 1.489,965 frtban irányoz elő. Hogy ezen tétel előirányzata túlzott: azt maga a pénzügyi bizottság elismeri sőt e fedezetet 120,000 írttal le is szállítja. Ámde a pénzügyi bizottság ezen leszállitása sem felel meg a valóban számba vehető állapotnak, mert az 1874. évi zárszámadások szerint a ménes birtokok jövedelme 1874-ben 1.124,064 irtot tőn, többre tehát — miután 1874-től fogva nem tétettek rendkivűli beruházások, számitani a jövő évre sem lehet. Ha már ez alapot véve kiindulási pontul, a ménes birtokok jövedelmét 1.124064 frtra szállítjuk le: a pótlandó deficit már 775,000 frtra rug, megközelíti tehát mint a 1874-ik év zárszámadási végeredményét, mely szerint a múlt év deficitje is 1.006,030 forintot tőn ki. És miből' származik t. ház ezen nagy deficit? Azon fonák és igen költséges kezelési rendszerből, mely az állami lótenyészintózetek minden ágában jelentkezik. Vegyük például szemügyre a ménes gazdaságok kezelését Az 1874. zárszámadások szerint a ménes birtokgazdaságok kiadása a 74-ik évben 935,710 frtot, tett. a bevétel 1,124.064 frtot. tehát a bevétel 5 j 6 része esett a kezelésnek áldozatul. Elismerem, hogy az 1876-iki előirányzat e tekintetben kedvezőbb eredményt mutat fel, a menynyiben kiadás fejében csak 766,902 frt irányoztatik elő; de ha ezt az 1874-iki évi mint valószínű bevétel eredménynyel összehasonlítjuk: még akkor is azt látjuk, hogy a bevétel % része fölemésztetik a kiadások által. S ugyan ily költséges t. ház, a kezelés a méneseknél s méntelepeknél is, hol csak a személyes járandóságok tételei 449,571 frtot tesznek ki és ezen összegnek nagysága fölött talán nem is csodálkozhatunk, ha tekintetbe vesszük, hogy ezen gazdaságokon, ménesek és rnéntelepeken, tehát az 50,000 holdat tevő birtokoknál 750 darab anya kancza. s 1820 darab ménló, a központi felügyelőség személyzetét nem is számítva, összesen 3934 nyer alkalmazást. Ezen nagy számnak természetes következése a kezelés költségessége és kifolyása ez t. ház, még azon helytelen rendszernek is, hogy ezen intézeteknél még mindig a katonai rendszer, mely szerint a lótenyésző intézetek kezelő személyzete tulajdonképeu egészen a közös hadügyministeriumtól lóvén függő, Magyarerszág földmivelés- iparés kereskedelmi ministerének ezen intézeteknél ugy szólván befolyása sincs. Ezen rendszer tovább fönn nem tartható. Zilált pénzügyünk nem engedi meg, hogy az ország, bár elismeri a lótenyésztés fontosságát: ily nagy óriási áldozatot hozzon e téren. Okvetlenül találandó tehát mód arra, hogy a lótenyésztés érdeke kisebb költség mellett is előmozdítható legyen. A t. képviselőháznak képezi feladatát ezen módot megtalálni. Legyen szabad nekem ezen módot a méntelepek feloszlatásában keresni. Én azt hiszem, hogyha az államméntelepekben elhelyezett 1800 darab mén a törvényhatóságok által véleményezendő felosztás szerint a községeknek, vagy egyeseknek kiadatik, oly feltétel mellett, hogy azok 4—5 év múlva az illető községek és magánosok tulajdonává váljanak, ezen idő alatt pedig az egyesek ós községek 'által az állam részéről meghatározandó rendszabályok szerint és megállapítandó dijak mellett a tenyésztés közvetítésére használtassanak: akkor egyrészről el lesz érve a lótenyésztés gazdászati czélja, másrészről az állam megmenekül a méntelepek költségétől, mely jelenleg 1.012,958 írttal irányoztatik elő. És, hogy ezen ménlétszám évről évre kiegészíthető, s a magánosok tulajdonába átmenő mének, az állam által ujakkal pótolhatók, egyúttal a tenyészanyagok továbbra is fentarthatók legyenek: nézetem szerint az államméneseknek egyidőre való megtartása kívánatos; de egyszersmind kívánatosnak tartom a kezelés egyszerűsítése és olcsósitása szempontjából az összes méneseknek Mezőhegyesre leendő egy-esitését, itt a takarékossági rendszer behozatalát és a katonai rendszer helyett a polgári