Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-40

40. országos Ülés noTem&er 30. 187&. 215 tek, illeti: már folyó évi május hó 30-án a ma­gyar kormány értesítette az osztrák császári kor­mányt, hogy az 1867. XVI. t.-cz. értelmében a revisió iránti értekezleteket meg akarja indítani, mire természetesen, mikóp ez a törvényből is foly, az osztrák császári kormány is készségét je­lentette ki. Ennek alapján az egyezkedés megindult a két kormány közt, először szóval, utóbb pedig a magyar kormány írásban is előadta e tárgyra vonatkozó nézeteit, még pedig két fő irányban fejezte ki óhajtását a vám és kereskedelmi szö­vetség módosítása iránt. Az egyik az volt, hogy kivánatát fejezte ki az iránt, hogy az ujabb egyezkedések basisáu! egyezzék meg a két kormány oly vámtételek megállapításában, a melyek Magyarországnak — ezen iparczikkekben főleg consumens országnak — érde­keit is kielégíthessék. A másik irány, melyben az egyezkedés folyt, vo­natkozik a fogyasztási adókra, ugyanis a magyar kormány kifejezte azon kívánságát, hogy oly intézke­dések történjenek, melyek alapján megszűnjék az, a mi ina a .fogyasztási adók restitutiójakor a vámvonalaknál történik, a midőn ugyan is az ily kivitelre szánt fogyasztási czikkek adója befizet­tetik azon állam kincstárába, melyben azok ter­meltetnek, mig az adó visszatérítés történik a vámpénztárból; tehát a közös pénztárból. Ez volt egyik, minek módosítását a kormány kívánta. A másik, mit kívánt: volt az, hogy intézke­dés történjék az iránt, hogy a magyar kincstárt jövőben ne érje azon veszteség, mely éri ina az által, hogy az osztrák kincstárba befolyó fogyasz­tási adóknak egy bizonyos részét a magyaror­szági fogyasztó fizeti meg. Az osztrák kormány, hasonlag irott nyilatko­zatban, a magyar kormány álláspontját részéről elfogadhatónak nem találta. Ezek után folytak ugyan még értekezések a vámtótelekre nézve, s tagadhatatlan, hogy ezekben sok közeledés is tör­tént; de egyetértés itt sem jött létre, s ennek folytán november 17-én a magyar kormány egy ujabb átiratban kijelentette, hogy fentartja néze­teit, melyeket az imént jelezni bátor voltam, és melyeket első átiratában kifejtett, ós egyúttal figyelemmel arra, hogy a törvényben megszabott hat havi határidő már vége felé jár: óhajtotta az osztrák kormány elhatározását mennél elébb megtudni. November 24-ről keltezve meg is ér­kezett az osztrák császári kormány abbeli nyilat­kozata, hogy mig látják, hogy a magyar kormány fentartja eredeti álláspontját: addig ők viszont kénytelenek nyilvánítani, hogy ők meg nem fo­gadhatják el azon álláspontot, és így tekintettel a 6 havi idő közelségére, a magyar kormányra bíz­zák a további teendők iránti megállapodást, ré­szükről egyébiránt kijelentvén, hogy ha az neta­lán a törvényben szabályzóit fölmondásban ta­lálna is kifejezést; az előirt egy évi egyezkedési idő alatt a magok részéről oda fognak törekedni, hogy a két fél között a kiegyezés méltányos fel­tótelek alatt megtörténjók. Ezen értesítés vétele után elhatározta a magyar kormány a törvény­adta jogával élni, s ugy, mint azt az 1867. XVI. t.-cz előírja: a vám- és kereskedelmi szövetséget felmondani, s ez a tegnapi napon meg is történt. (Atalavos elénk helyeslés.) Azonban t. ház! a vám- és kereskedelmi szö­vetség felmondása nem jelenti a külön vámterület felállítását. (Mozgás a szélső bahdalon) Az 1867. XVI­törvényczikknek 22 |-a, mely e felmondási jogot megadja, határozottan azt mondja (olvass) .,Ha ez utón az egyesség G hónap alatt el nem érhető; mindkét fél szabadságában áll egyévi felmondással élni." Ez megtörtént. Azt mondja továbbá a törvény (olvass) „Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladók nélkül megkezdendő." Tehát, mint ismétlem, a törvény tiszta értel­mében is a szerződés felmondása, nem a külön vámsorompók felállítását, hanem a szerződés meg­újítása iránti egyezkedés haladéktalan megindítását jelenti. A kormány tehát azt tartja feladatának, mind azért, hogy a törvény kellékeinek megfelel­jen, mindazért mert — a mint jelezni már bátor voltam: —az ország érdekeinek megfelelő, a köl­csönös méltányosságra lektetett egyességet, és ez alapon a közös vámterület fentartását Magyarország szempontjából előnyösebbnek tartja, mint a külön vámterület fölállítását: a kormány — mondom — kötelességének fogja ismerni, kitűzve elérés végett ugyan azon irányt, melyet eddig folytatott, és a melyet az imént jelezni voltam bátor, oda igyekezni, hogy az egyesség létre jöjjön, és igy a közös vám­terület az ország érdekeinek megóvása mellett fen­tartható legyen. (Helyeslés a középen.) Midőn ezt határozottan nyilvánítani bátorko­dom, nem késem kimondani azt. hogy igenis, mint már mondám, azon szempontot követve alkudozá­sainkban, melyet feleletemben már jeleztem: a kor­mány az egyetértés létre jöttére fog törekedni, és csak azon esetben, ha a másik alkudozó résznek saját szempontja melletti merev megmaradása által erre kényszeríttetnék, és az érdekeiknek megfelelő egyesség lehetetlenségéről győződnék meg: csak ezen esetben tudna, — de ekkor is sajnálkozva — bele nyugodni a külön vámterület fölállításába (Ménk helyeslés a középen.) Kérem a t. házat, méltóztas­sék ebbeli nyilatkozatomat tudomásul venni. (Helyes­lés a középen) Elnök: Felszólítom az interpelláló urat vála­szának előadására. Horánszky Nándor: T. ház! a házszabályok értelmében kötelességem lévén nyilatkozni azon válaszra vonatkozólag, melyet a t. kormányelnök ur az összministerium nevében a hozzá intézett

Next

/
Thumbnails
Contents