Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-40
40. országos ülés november 80.1875. 21S Tudjuk, hogy a t. kormány ennek daczára a közös vámterület barátja s ez alapon alkudozik az osztrák kormánynyal. Hallottuk azonban s nem csekély megnyugvásunkra szolgált, hogy engedékenysége e tekintetben határt ismer. Melyek e határok ? még nem tudjuk s én nem is kérdezem. Meg vagyok róla győződve, hogy a t. kormány a közösügyeket kiterjeszteni nem fogja s jövőre sem adja fel a nemzet jogát az uj vámszerződést is felmondhatni, mihelyest annak káros volta bebizonyult. Hiszem, hogy a kormány a fogyasztási adóknál az ország megkárosítását nem tűri tovább és hogy az indirekt adók felszabadítása végett ha nem a külön vámvonalhoz, legalább a zárvonalhoz fog ragaszkodni. Hiszem, hogy az osztrák vádvámosok követeléseihez a legfontosabb vámtételek felemelése iránt hozzájárulását semmi szin alatt nem adja. S noha részemről föltétlenül az önálló vámterületnek vagyok híve, s nem tudok képzelni oly egyességet, mely a közösség hátrányait feledtetni tudná, szemben ama mozgalommal, melyet a Lajthán tul tapasztalunk, bátorkodom ez osztrák követelésekre fordítani a t. ház figyelmét. Köztudomású tény, hogy az osztrák védvámos követelések súlypontja a szövetek vámtételeinek felemelésében fekszik. Nemcsak ebben, mert minden iparág felemelést követel, a vas és fémipar kivált, de a vezérszerepet Brünn és Reichenberg viszik. És ama tarifa, melyet az osztrák kormány a magyar kormánynak elfogadás végett ajánlott és mely a vámenquéte tárgyalásainál alapul vétetett, igen tetemes, néha 50°| 0-nyi felemeléseket tartalmaz a szövetekre nézve. A veszély nagyságát akarom kimutatni, mely Magyarországot fenyegetné, ha az osztrák törekvések sikerre vezetnének. Mindennemű a monarchiába szőtt és kötött áruk a hivatalos adatok szerint 1873-ban behozattak 72.160,000 frt értékben, kivitettek 56.420,000 frt értékben; Magyarországba behozattak 144.960,000 frt értékben, kivitettek 17.400,000 frt értékben. így áll passive Austria, hogy szöveteivel a külföldön versenyezhet s a mondott évben alig 16 millióval hozott be többet, mint kivitt: ellenben Magyarország majdnem kétszer annyit fogyasztott, mint a monarchia összes behozatala volt. így szorul Austria szövőipara védvámra De hát mért követeli a nagymérvű vámfölemelést s mi lenne annak következménye Magyarorszá granézve ? Azért követeli: mert tudja, hogy ha ezélját éri, a bevitel a külföldről mondhatnám megszűnik s az osztrákiparosok a belföldi piaczon ama 72 milliót is megnyerik. De nem csak azt, hanem a vámtételt mondjuk átlagban ő0°| ü-tel felemelhetik, minden eladott portékájuk árat aránylag felszöktetik. Tehát, ha czélt érnek: többet adhatnak el idehaza és drágábban, mint eddig, a külföldi piacznak pedig dolgoznak ugy, mint ennekelőtte. Magyarország pedig a maga nettó fogyasztása, vagyis 127,560.000 frtnyi szövetei után fizetne Ausztriának e vámfelemelés erejéig megközelítő számitásom szerint 6 millióval többet, mint idáig. Ezen veszteség fölér egy kis adóemeléssel; idehaza pedig senki észre sem veszi, az egész nem volna egyéb, mint egy kis vámközösségi tarifa-politika. Ezenfelül még azon következménye lenne Magyarországra nézve ezen arrangementnak, hogy Budapesten minden önálló szövet-kereskedő becsukhatná a boltját: mert külföldről nem hozathatván be semmit, az osztrák-gyárosok fiók-üzleteik vagy direct összeköttetések által a vidéki czélokkal elvégeznének minden üzletet maguk. Nem szabad továbbá felednünk azt sem, hogy a vámtételek felemelése által a közös vámjövedelem csökkenne s tehát quotánk emelkednék. A másik főáruczikk, melyre magasabb védvámot kérnek: a fémáruk, gépek és apró áruk, csupa oly tárgy, melyre mezőgazdáink is. más is naponként rászorul. Magyarország e sokféle árunemekből 1873-ban behozott összesen 104.510,000 forint értékben, a monarchia 54.120,000 forint értékben, Magyarország kivitele csupa reexport volt 14.940,000 frt, a monarchiáé vagy mondhatnók Austriáé 69 millió. Minden °jo felemelés tehát ismét százezrekre és milliókra menő kárt okozna Magyarország mezőgazdáinak és egyéb fogyasztóinak, ugyanannyi nyereséget Ausztriának. Magyarország kereskedelmi ós fizetési bilanza pedig ezen vámreform után pár év alatt annyira megromolnék, hogy képtelen önmagán segíteni, nem maradna más hátra, mint eladni államát a hitelező Ausztriának. Mert az képtelenség és tarthatatlan állapot, hogy valamely nemzet fentartsa egy kultúrállam háztartását, melynek nemzetgazdasági erői és állami indirect-adói egy szomszéd-állam szolgálatába vettettek. Ertem én azt, hogy Ausztria fogyasztói nem nagyon lármáznak a védvámok felemelése ellen. Nem bánják ők, ha megdrágulnak az áruk, melyeket ők termelnek; mint mi magyarok nem bánjuk: ha, fel megy a búza ára, bár magunk is eszünk kenyeret belőle; hanem hogy Magyarországon kormány és törvényhozás ilyenbe beleegyezhetnének : azt nem képzelhetem. Hallottam emliteni, hogy kölcsönös méltányossággal oly tarifa állapíttassák rneg, melyben az osztrákoknak is igazuk legyen, nekünk is, azaz adjunk nekik vámfelemeléseket s érjük be vele, ha egy pár magyar kiviteli czikk — mindig a bor említtetik — viszontengedményt nyer. Eltekintve attól, hogy ez nem tőlünk, hanem a külföldtől függ: minő gyakorlati értelme van a dolognak? A monarehia
