Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-40

204 40. országos ülés november 80. 1875. gyalás megindul, a kormány azon interpellatióra > válaszoljon, melyet hozzá Horánszky képviselő nr a tegnapi napon intézett. A nyerendő válasz két­ségkívül a mai tanácskozásnak egyik legfonto­sabb tárgyát, egyik legfontosabb kérdését világo­sította volna fel. De miután ezen óhajtásom nem teljesült: nem marad egyéb hátra, mint hogy a nélkül szóljak a szőnyegen levő tárgyhoz. T. ház! A táreza, melynek költségvetése előt­tünk fekszik, a, közgazdasági életnek három leg­fontosabb szervét foglalja magában: a földmive­lést, az ipart és a kereskedelmet Fájdalommal tapasztaljuk, hogy mind ez a három szerv évek óta szenved, sorvadoz. A föld­mivelés az egymást követő rósz termések súlya alatt görnyedez, hozzájárulván még a marhavész is, a súlyos adó és egyéb terhek és mindenek fölött a féktelen uzsora. A kis ipar pang megren­delés hiányában. Ha vannak megrendelései, az át­vevő nem fizet ; a gyárak vagy leszállítják a mun­kát, vagy épen, a mint nem hiányoznak rá példák : eloítj4k a tüzet A kereskedelem hanyatlik. Ez rövid szavakban foglalva közgazdasági életünk mai képe. S mivel hogy ilyen szomorú : azon kötelesség három­lik reánk, a nemzet képviselőire, hogy e bajok kutforrását kutatván, azok orvoslása iránt a lehető legrövidebb idő alatt intézkedjünk. Ne várja tőlem senki, hogy igy fogván fel kötelességemet, e pillanatban néhány titkár, vagy mit tudom én, pár segéd-fogalmazó fizetésének törlését indítványozzam. Midőn felebarátom a víz­ben fuldokol, én nem a viz felszínén úszkáló ka­lap után kapok; vagy hogy más, talán erőtelje­sebb, de nem kevésbé találó hasonlattal éljek: mi­dőn a súlyos beteghez az orvost hívják, az két­ségkívül — bocsánatot kérek a netalán triviális kifejezésért — nem a lábujján létező meg­keményedett bőr eltávolítását, hanem a heveny­baj megszüntését tartja legelső kötelességének. A bajok, melyekben a közgazdaság szenved, véleményem szerint a következő négy főokból szárma/.nak Az első, melyet már emiitettem, az egymást követő szüktermés; a második a perma­nenssé vált hitelválság; a harmadik a vám-közös­ség ; a negyedik egy önálló banknak a hiánya. Engedje meg a t. ház, hogy mind a négy bajt szemügyre vegyem és azoknak m.kénti orvos­lása iránt mondhassam el rövid szavakban véle­ményemet. A rósz termések meggátlása, a melyekkel a gondviselés több éven át meglátogatott, az emberi hatalmat meghaladja, az által nem orvosolhatók; de igenis azoknak hatása évek multával enyhülhet. ha a mezei gazdák a magok egyoldalú termelését több oldalúvá változtatják, ha a sik földet, a pusz­taságot befásitjuk, ha — a mint tegnap igen he­lyesen figyelmeztetett a közlekedési minister ur — < csatornákat építünk, melyek szárazság idején ön­tözésre, bő esőzések esetén a fölösleges vizek levezetésére alkalmasak Ilykép az égalji csapá­sokat is mérsékelni lehet; de ez hosszú időt, hosszú tanulmányozást és nagy befektetést igényel, nekünk pedig a pillanat bajait kell orvosolnunk. Ami a hitelválságot illeti, én t. ház, mialatt a külföldön éltem, minthogy közgazdasággal kü­lönösen foglalkoztam, ugy a Francziaországban, mint Angliában és Amerikában időközönként dúlt válságokat figyelemmel kísértein, ezeknek lefo­lyását vizsgáltam és azt tapasztaltam, hogy mig egyrészt ugyanazon okok idézték elő ott is, a mik itt, a pénz és hitel válságokat, t. i. a túlságos vakmerő speculatio, a féktelen nyereség-vágy, az önerejével számot nem vetés; ugy másfelől meg­győződtem arról, hogy azon országokban e vál­ságok sokkal rövidebb idő alatt folytak le és ha miként a vihar nagy pusztításokat vittek is vég­hez, ezek oly károsak, oly vészthozók nem voltak, mint voltak mind azon hitel-válságok, melyek nálunk és Austriában dúltak. A hitelválság miként tudjuk harmadéve május havában tört ki, s azóta több vagy kevesebb megszakítással mindig tart, megszűnik és újra kitör. Tudjuk, hogy e napokban is a budapesti piaczon 14, mások sze­rint 17, köztük a legjobb hitelű czegek megbuk­tak. Vannak, kik három-négyszer annyi va­gyonnal birnak, mint a mennyit passiváik tesznek; de mivel pillanatnyilag nem képesek váltóikat beváltani, bukni kénytelenek.- A többi országokban, a hol ily hitelválságok kitörnek, a bankok, né­mely helyütt a kormányok igyekeznek ezeket eny­híteni ; nálunk én részemről ez irályban vajmi keveset tapasztaltam. Láttam, hogy oda át a bécsi kormány az iránt tett indítványt, hogy a bank­acta fölfüggesztessék, a magyar kormány ezt nem ellenezte és az megtörtént. Láttuk azon kivül azt. hogy oda át bizonyos segélyegyleteket állított a kormány; de minálunk Magyarországon, kivéve azt, hogy az osztrák nemzeti banknál aziránt közbejárt, hogy a magyar hitelintézeteknek, kü­lönösen a takarékpénztáraknak talán öt. millió frtnyi előleget adjon, egyéb intézkedést a magyar kormány részéről a hitelválság enyhítésére nem láttam. Sőt nem látom, nem tapasztalom, hogy jelenleg is valami erélyesebb intézkedéseket tenne szemben azon, nem tudom való-e, de mint állítják, való eljárásával az osztrák nemzeti-bank fiókjának, a mely szerint nemcsak, hogy a hitelt élvező ezégeknek a hitelt nagyon is megszorította ; hanem midőn azt hallja, hogy valamely adósa ingadozik, aláiró társát is, noha hitele kétségtelen, mégis fel­szólítja, hogy váltsa be ő a váltót, különben jövőre nem számithat kölesönre. így állván a dolog, s nem lévén készpénze sem az egyiknek, sem a másiknak, ha hitelét egészen tönkre tenni nem akarja: uzsorások karjaiba dobja magát, és előbb-utóbb tönkre jnegy.

Next

/
Thumbnails
Contents