Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-33
38. országos Ülés november 22. 1875, 11 Bterling fizetéséré köteleztük magunkat: aranyban kell a fizetést teljesíteni. De hogyan áll a többi országokra nézve? Megmagyarázta Helfy képviselőtársam, hogy Francziaországban nincs törvényes arany érték kimondva, ott ezüstben is lehet, fizetni. Franc aranyban nem létezik; van 20, 10, 5 franc ezüst pénz, de ez nem arany. A német birodalmi márka ennek előtte ezüst pénz volt. Valóságos pénz tulajdonkép nem is volt a márka, ez csak ideális, a bankái ok számításaiban szokásba vett érték volt, de mindig ezüstben egészen a legutolsó időig, mikor a német birodalom elfogadta az aranyértéket törvényes értéknek. Már most minden ember, a ki ott fizetni tartozik: hitelezőjének köteles aranyban fizetni; mert különben ez nem köteleztethetik törvény szerint a fizetést elfogadni. így állván a dolog, én azt hiszem, hogyha a t. ministerium igazán komolyan vette volna fel az ügyet és tekintettel lett volna arra, hogy 1.345,000 forintnyi különbözet a mi szegény állapotunkban igen nevezetes összeg; legalább a dolog komolyságához illőleg megkérdezett volna Angliában, valamint Franczia- és Németországban törvénytudó embereket, hogy mi az 8 véleményük arra nézve, hogyha ez az ügy a bíróság elé kerülne, a magyar állam kötelezve lenne-e azt fizetni, vagy nem; mert végre is, ha mi ezüst pénzt ajánlunk és azt a hitelezők elfogadni nem akarják, hanem aranyat kérnek: mi nem tagadjuk meg a fizetést; hanem azt mondjuk, mi nem vagyunk kötelezhetők ezt aranyban fizetni nektek azért, mert időközben 15°| 0-kal emelkedett az agió; ha ellenben az ezüst ára ment voLia fel és mi aranyat ajánlunk: kétségtelenül hivatkozva saját törvényeinkre minket ezüst fizetésre szoríttatnának. Már most határozzon a biró: hogy van-e nekünk jogunk ezüstben fizetni és kötelezhetők-e ők annak elfogadására, a mire mi törvényben köteleztük magunkat. Ha azután jeles törvénytudók azt mondanák, hogy a törvényszékek ezen meg ezen okoknál fogva valószínűleg a magyar állam ellen fognak ítélni: akkor a minister ur a ház elé jöhetne és azt mondhatná, no uraim ! megkérdeztem a törvénytudókat azon országokban és azok véleménye vagy öszhangzó vagy eltérő, de a többség véleménye az, hogy nekünk aranyban kell fizetnünk. Ekkor kénytelenek volnánk aranyban fizetni. (Helyeslés a baloldalon) Hanem midőn a pénzügyminister senkinek a véleményét ki nem kérte, hanem hallgatott azon bankárokra, a kik igen természetesen aranyban kérik, ha az aranynak van nagy ágiója, és ha holnap a rézpénznek lesz nagy agiója : abban fogják kérni, (Derültség) kétséget nem szenved, hogy ha ő nekik kész megadni az ország kárával, akkor ők azt el is fogadják. Hanem ha komolyan akarjuk tárgyalni ezen dolgot: akkor legalább jogi véleményt kérjen a minister ur, és ha a vélemény szerint, kötelesek vagyunk, — megnyugvással megszavazza a ház, a mostani szorongatott állapotban is az 1.345,000 frtnyi többletet. Én azt hiszem, hogy ha a ház elfogadja is a határozati javaslatot, ezzel a kérdést, még el nem dönti; mert abban az mondatik, hogy utasíttassák vissza a pénzügyi bizottsághoz, a pénzügyi bizottság pedig a dolgot tüzetesen megvizsgálja, a mit sajnos, eddig nem tett, hanem a minister ur szóbeli előterjesztésére hallgatván, e tételt a költségvetésbe beállította; pedig a pénzügyi bizottságnak igen jól kell tudnia, milyen bajba, milyen nehézségbe kerül, hogy a már előirám'zott öszszegből 1.845,000 frtot lehessen megtakarítani; — de nem kellett volna az 1.345,000 frtnyi többletet felvenni, és ha a pénzügyminister a pénzügyi bizottságban felvilágosítást adott, a jogtudósok véleményét élőterjesztette, mely szerint az ő törvényeik szokásaik szerint mi kötelesek vagyunk aranyban fizetni: akkor lesz a ház azon állapotban, hogy a bizottság véleményét elfogadván, az 1.345,000 frtnyi többletet az arany agió fejében megfizesse. (Helyeslés a baloldalon.) Móricz Pál: T. ház! Minden oly esetben, midőn a szerződő felek közt vitás kérdés merül fel, azt három szempontból kell megitélni: a szerződésből magából, a gyakorlatból és a méltányosságból. Ha a szerződésre hivatkozik a t. képviselő ur : igaza van a pénzügyminister urnák, midőn azt mondotta, hogy ezer ezüst forint aequale ennyi márkával és ennyi font sterlinggel. Méltóztassék a méltányosságot tekintetbe venni. Francziaországban, midőn a vasúti kölcsönt kibocsátották, minket Napoleond'or-okban fizettek ki. (Ügy hang a baloldalon: részben.) De még az is kérdés: hol kell fizetni? Meg van jelölve, hogy Londonban, Parisban stb. Meg van határozva az is, miképen történik a fizetés ; már pedig Londonban, a hol a sterling jár, vagy Parisban, a hol frank-kai fizetnek: nem lehet más pénzben fizetni. Egyébiránt maga a képviselő ur is emlékszik, hogy midőn a 76 milliós kölcsön köttetett: meg volt mondva a pénzügyi bizottságban, hogy az aranyban fizettetik és hogy az agio különbözettel többet kapunk 100-nál, pedig 80-nál több nem volt a cursus, tehát a mit aranyban kaptunk, aranyban fizetjük vissza. Én ismevem az ilyen kölcsönöket, magam is kötöttem, kaptam ezüstben a pénzt; de mert benne van a szerződésben, hogy aranyban fizetendő: most fizetem aranyban és fizetem minden zúgolódás nélkül, mert arra köteleztem magamat. Én tehát a pénzügyi bizottság javaslatát
