Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-37
132 37. országos ülés november 26. 1875. \ még le sem folyt a határidő, a diós-győrinél pedig nem vezetett eredményre, mert csak egyetlen ajánlat érkezett be, melyet nem tartok a tárgyalás alapjául elfogadhatónak. Azon nézetben vagyok tehát, hogy miután mind ezen bányákra nézve, azért nem érkeztek ajánlatok: mert az európai pénzpiaezon egy válság állott be; még egyszer fogok mind a két csoportra nézve egy uj ajánlati tárgyalást kitűzni, (Helyeslés) hosszabb határidőt, három hónappal. Ha ez le fog járni: akkor ezen egész ügyről a t. háznak jelentést fogok tenni, s egyúttal javaslatot arra nézve, hogy ha kedvező ajánlatok tétetnek, mely alapon kössünk szerződóst, s akkor ezt a törvényhozásnak jóváhagyás végett beterjesztem. Ha pedig kedvezőtlenek lesznek az ajánlatok: akkor javaslatot teszek arra nézve, mi történjék Diós-Győrrel, melynek üzeme a mai körülmények között alig elviselhető terhet képez, ugy, hogy az 1876-ik óv is 600,000 forint deficzitet mutat fel. Javult egyébiránt ezen állapot, ugy, hogy az idei deflezit nem lesz akkora, mert a termelést megszorítottam, ámbár kénytelen vagyok elismerni, hogy deflezit lesz ez idén is. Ez azonban nem változtatja meg azon nézetemet, mely szerint ma is abban a véleményben vagyok, hogy Diós-Győrre nézve, ha az magánkézben lenne, meg vannak azon előfeltételek, melyek között Diós-Győr a magán-ipar kezében hasznot hozhat. Az állam kezében azonban nincsen semmi kilátás haszonra, ezt beismerem. Hogy azon esetre, ha nem lehetne értékesíteni ezen bányamüveket: mi fog törtéimi'? azt egyelőre nem lehet meghatározni; mert itt igen sok körülményt kell megfontolni, ugy hogy a megszüntetést rögtön eszközölni nem lesz lehetséges, hanem a dolgot legfölebb csak elő lehet késziteni, s azt lassankint kell előre vinni, -hogy azon helyzetben legyek, hogy évközben is ez irányban egy előterjesztést tehessek a t. háznak, és a t. ház figyelmét kikérve ajánlani fogom, hogy e kérdésre nézve méltóztassék tüzetesen határozni; addig pedig méltóztassék ezen tételt a költségvetésbe felvenni. Én annak idején tudniillik február vagy márcziusban bátor leszek a t. háznak jelentésemet beterjeszteni. Ezt voltam bátor előadni, miután méltóztatott kivánni, hogy bővebb felvilágosításokat adjak e kérdésben. A mi egyébiránt azon megjegyzést illeti, hogy én is csak pauschalis levonást tettem: én ezt nem fogadom el, mert én nem tettem pauschalis levonást. Ha september 29-én néhány szóval indokoltam a dolgot; nem azt mondtam, hogy én egy átalános indokolatlan törlést proponálok. Méltóztassék megnézni a ministeri indokolást: ott részletesen meg van mondva minden műre és minden hivatalra és kerületre nézve, hogy mennyivel kisebb összeget veszek igénybe, mint a múlt évben. Mondom a budgetnél átalában nem ereszkedtem részletekbe, mert itt inkább az átalános politikai irányt adtam elő: de azon indokolásban, mely a képviselő urak közt ki van osztva, a dolog eléggé van részletezve. {Helyeslés a középen,) t Elnök: T. ház! Felteszem a kérdést. Első lévén, a pénzügyi bizottság javaslata, azt teszem fel először szavazás alá. Azon képviselő urak, kik a bányászat- és és pénzverés czime alatt 10.579,534 frtot kivannak mint bevételt felvétetni: méltóztassanak feláílani {Megtörténik.) A ház elfogadja. Következik az államnyomda. Beöthy Algeraon jegyző: (Olvassa) ki államnyomda szükséglete összesen 438,819 frt. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság ajánlja ezen összegnek elfogadását. B. Orbán Balázs: T. képviselőház! Már többször s többen szólaltak fel az állam-nyomdánál űzött pazarlás ellen, én azt az uj aerában sem látom megszüntetve, s azért megkísérlem: ha nem lehetne-e szegény hazánk számára valamit e téren meggazdálkodni. Tudva van a t. ház előtt, hogy e nyomdát az önkénv-uralomtól örököltük, s bár az a szükséges felszerelésekkel el volt látva, s bár helyiségünk is kész volt, mégis annak berendezése — mint Simonyi Ernő barátom egy rnás alkalommal kimutatta — egy millió frtba került, tehát háromannyiba, mint magányosnak ilyszerü nyomda-épülettel együtt került volna, s t. ház daczára e fényes berendezésnek s daczára annak, hogy Magyarország minden nyomdája nagy nyereménynyel dolgozott és dolgozik: az állam-nyomda 1876-ra csak 25,000 frt hasznot irányoz elő, mi az ezen évre befektetett forgalmi tőkének alig teszi 6 százalékát; de t. ház az a kimutatott 475,000 forint fedezet is tisztán fietio, mert tudomásom van arról is, hogy az ott készült nyomtatványok — mint például a catasteri nyomtatványok — oly árban számíttatnak, hogy más nyomda feléért is elkészítené, s igy ha jól összeszámítanék: nem nyereséget, hanem veszteséget constatálhatnánk e nyomda működésénél. Es én t. ház megvallom, hogy ezt nem értem, nem értem főleg akkor, ha tekintetbe veszem, hogy felhasználandó papir árára 209,000 frt van előirányozva ; mert ki nyomdával foglalkozott: tudja, hogy ennyi papir telenyomtatásának bruttó bevétele 027,000 frt, minek egyharmada tehát 209,000 frt tiszta haszon. Ennyinek kellene legalább tiszta haszonként visszafordulni, s bizonynyal vissza is fordulna, ha e nyomda nem lenne oly nagy hivatalnoki apparátussal ellátva, mint egy kisebbszerü ministerium; mert ugyanis az állam-nyomdába a szedőkön s nyomtatókon, tehát a dolgozókon felül van:
