Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-37
37. országw üiés ségi tekintetből kártékonyán. Ha a pénzügyminister ur nélkülözhetlenül szükségesnek tartja azon összeget, mely a sóárulás következtében befoly az állam pénztárába : igyekezzék a só ára leszállítása által előidézett hiányt más utón pótolni; de nekünk kötelességünk közegészségügyi szempontból is oda törekedni, hogy a nép ne szoríttassák oda, hogy az első élelmezési czikket nélkülözni kénytelenittessék. E tekintetből kiindulva Madarász képviselő társam indítványának elfogadása mellet nyilatkozom. (Helyeslés a szélső balról.) Paczolay János : T. ház ! Hogy a só fölöttébb olcsóbb lenne az országban, azt állítani nem merem. A só jelenleg drágább, mint volt 1848ban, mikor ezüst pénzben fizettük a sót: hanem hogy a jelen viszonyok között árát leszállítani nem lehet, arról erősen meg vagyok győződve. Van azonban a pénzügyminister úrhoz egy kérésem, mely abból áll, hogy azon jövőre teendő intézkedések közé, melyeket az imént fölemlíteni méltóztatott: méltóztassék felvenni azt is, hogy miután az országnak mindnyájan egyformán vagyunk polgárai s az ország költségeit mindnyájan egyformán tartozunk viselni, az ország többi lakosainak terhére senki semmi néven nevezendő kedvezményben ne részesüljön, [Helyeslés) hanem valamint az ország terheit mindnyájan viseljük s az általa nyújtott jókat mindnyájan élvezzük: ép ugy tartozzék hozzájárulni a sójövedékhez mindenki egyformán, azaz ép ugy tartozzék hozzájárulni Erdély és Marmaros, mint Hont, vagy Bars és azon vidékek, hol jelenleg legdrágább a só. [Helyeslés.) Továbbá miután a só-szállitás az országban leginkább az ország polgárai által biztosított vasutakon történik, s ennélfogva a só-szállitás költségeihez a vasúti garantiák utján már anélkül is mindnyájan hozzá járulunk: második kérésem a t. pénzügyminister úrhoz oda terjed, hogy a só, épen ugy mint a dohány és minden egyéb a monopólium tárgyát 'képező ezikk, az egész országban egy áron árultassék. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyi bizottság javaslata szerint a kezelési, szállítási költségek és a só árulási költségek megtérítése fejében összesen 2.163,785 frt van előiránvozva. A t. ház! azt hiszem, az előirányzott összeget a pénzügyi bizottság javaslata szerint elfogadja. (Helyeslés.) Beőthy Algernon jegyző: (olvas) só-jövedék. Fedezet 13.000,000 frt. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság a fedezetet elfogadásra ajánlja. (Elfogadjuk.) Elnök: E szerint a sójövedék rendes fedezete fejében, a 13.000,000 elfogadtatik. Beőthy Algernon jegyző: (olvas) Államjószág-igazgatóságok és ügyészségek. Rendes szükséglet 269,938 frt. november 26. 1875 j23 Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság ajánlja a t. háznak ezen összeg megszavazását. Tomcsán,i László: Én csak e tétel számszerű rectifícátiójához akarok hozzá szólani. Egy ügyész járandósága a 121 lapon megállapíttatik 1200 frt fizetés és 140 frt failletménnyel, a mi összesen 1340 ós nem 1344 frt s így az itt kitett összeg módosul 4 frttal. Széll Kálmán pénzügyminister: Ezen 4 frt meglehet, hogy sajtóhiba s majd ki fog igazíttatni Elnök: Nem lévén egyéb észrevétel, az államjószág-igazgatóságok és ügyészségek rendes szükséglete fejében elfogadtatik 269,938 frt. Beőthy Algernon jegyző: (olvas) Államjószágok 1.487,566 frt. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság ajánlja ezen összeg elfogadását. Mocsáry Géza: T. ház! Az állam-jószágoknak gazdászati és az erdei kezelés módjára vonatkozólag a későbbi 24-ik czimnél leszek bátor röviden szólani. E helyett a kincstári javak jogügyei ellátásáról akarok néhány szóval emlékezni. Mindenek előtt ismeretes az, hogy a kincstári javakból ez idó szerint a bérhátralék összege 9 milliót tesz: maga ezen körülmény legfényesebben bizonyítja azt, hogy a kincstári ügyészek, a kik hivatva vannak az állam jogügyeinek ellátására, a kik hivatva vannak arra; hogy a kincstár jövedelmei, s javadalmai mindig kellő időben, s pontossan folyjanak be: kötelességöket nemcsak, hogy nem teljesítik, hanem azok irányában a legnagyobb mérvben hanyagságot tanúsítanak. Hanyagságot tanúsítanak, t. ház! mondom a legnagyobb mértékben, s ezt azzal igazolom, hogy midőn az állam azon szerencsés helyzetben van, hogy szerződéseit a legszigoruabban köti, oly szigorú szerződéseket köt, a minőket magánfél soha semmi körülmény közt kötni nem szokott; midőn az állam azon szerencsés helyzetben részesül ezenkívül, hogy szerződései mindig a legszigorúbb alakban vannak kiállítva, hogy a bérlő a bérleti össaegre vonatkozólag félévi biztosítékot tartozik készpénzben, vagy állampapírokban letenni; midőn továbbá az államszerződésekben mindenütt benne van az utolsó pontban azon záradék is, hogy ha a bérlő a rendes kitűzött határidőben a bérösszeget meg nem fizeti: az állam fel van jogosítva magánúton arra, hogy a bérlőt kitegye: mindezek tekintetbe vételével t. ház, valóban megfoghatatlan körülménynek tűnik fel előttem az: hogy a magyar állam javai után a bérhátralék ez idő szerint 9 millióra megy. E körülmény azt hiszem elég világos bizonyítéka annak, hogy az illető kincstári ügyészek kötelességüknek nemcsak, hogy meg nem felelnek, hanem azt a legnagyobb mértékig hanyagolják el. Ismerek oly bérlőket t. ház, a kik már két év óta csőd alatt vannak, és még mindig az állam 16*
