Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.
Ülésnapok - 1875-37
37. országos ülés november 26. 1875. 117 az uj illetékszabási hivatalok felállítása által gyorsitta tni fog az eljárás és nem fognak követtetni oly eljárások, és oly, azt lehet mondani, szembeszökő, majdnem az ország polgárainak lehetetlen szelidebben kifejezni, mint megbotránkoztató faggatásai, mik eddigelé az adóhivatalok által a kirovásoknál elkövettettek. Egy önmagammal történt esetet fogok elmondani. Tolnamegye Paks mezővárosában történt egyszer egy árverés, a melyen egy bizonyos család birtoka elárvereztetett még pedig részletesen, lévén talán négy rész. Én annál az árverésnél jelen vagyok, mint a család meghatalmazottja. Egy bizonyos részlet egy bizonyos vevő által megvétetik ós egyszer kőrülbelől két vagy harmadfél év múlva a dunaföldvári adóhivatal felszólít, hogy én azon paksi lakos által megvett birtokrész százalékát 8 vagy 10 nap alatt, — nem tudom, mint van kitéve, — fizessem meg különbeni végrehajtás terhe alatt. Hát én, a mint ezt megkaptam: rögtön irtani az adóhivatalnak, hogy én nem voltam a vevő, a vevő Pakson lakik Az adóhivatal visszairt: mi nem találhatjuk meg azt, a ki vette, a végrehajtási jegyzőkönyvben pedig benne van, hogy az ur ott volt, mi az úron megveszszük, az ur aztán keresse azon, a ki megvette. (Derültség.) Épen országgyűlés folyta alatt volt és én képviselő is voltam, gondoltam tehát magamban, hogy ha már egy adóhivatal egy országos képviselő irányában is ilyet tesz : mennyi jogtalanság, mennyi igazságtalanság követtetik el más polgárok irányában, a kik magukat megvédeni nem tudják. Ennek következtében ismét visszaírtam az adóhivatalhoz — nem akartam a pénzügyministernek alkalmatlankodni, — hogy hiszen Dunaföldvártól Paks csak egy órányira van, önök megkereshetik és kerestessék meg az illetőt; különben kénytelen leszek önöket, az egész adóhivatalt feladni, hogy milyen igazságtalanságot tesznek. Látom, hogy a t. elnök ur mintegy figyelmeztetni akar arra, hogy ez nem tartozik a dologhoz. (Élénk derültség.) Bocsánatot kérek, azért hoztam ezt fel, hogy az ország polgárai az ily igazságtalan eljárások és faggatásoktól és vagyonuk elvevésótől megmentessenek, és igen örülök rajta, hogy a mint a pénzügyminister ur monda, ez jövőre nem történik meg s óhajtom, hogy ugy legyen. Elnök: Jogilletékek fejében fedezetül föl van véve 16.419,000 frt, a pénzügyi bizottság elfogadását javasolja, ennek ellenében Mocsáry Lajos képviselő ur módositványt adott be, melyet felolvastatni kérek. Molnár Aladár jegyző (olvassa:) „A 23. czim alatt jogilletékek czimén előirányzott 16.419,000 frt helyett 15.461,540 frt vétessék fel. Beadja Mocsáry Lajos." Elnök: Azok, a kik a pénzügyi bizottság javaslatát fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Elfogadtatik jogilletékekre 16.419.000 forint. W ächter Frigyes jegyző (olvassa:) Dijak 486,260 frt. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság elfogadottnak javasolja. (Helyeslés.) Elnök: Dijakra 486,260 frt fogadtatik el. W ächter Frigyes jegyző: Fémjelzés szükséglete 7351 frt. Ordódy Pál előadó: Nincs megjegyzés. Elnök: Elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: (olvassa.) Fémjelzés fedezetéül 17,676 frt. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. Elnök: Fémjelzés fedezésére 17,676 frt fogadtatik el. W ächter Frigyes jegyző (olvassa:) Uthid- és révvám szükséglete 5000 frt. Ordódy Pál előadó: A pénzügyi bizottság elfogadtatni ajánlja. (Elfogadjuk.) Elnök: Ut- hid- es révvám szükségletére 5000 frt fogadtatik el. W ächter Frigyes jegyző: üt- hid- és révvám födözete 20849 frt. Ordódy Pál előadó: Nincs észrevétel. Elnök: Elfogadtatik. W ächter Frigyes jegyző: Dohányjövedék, szükséglet, vétel: 8.199,813 frt, gvártás 2.537,781 frt, eladás 1.062,810 frt, összes szükséglet 11.800,404 forint. Ordódy Pál előadó: A felolvasott szükségletnek ugy rovatok szerint, valamint összesen is 11.800,400 írtban való megszavazását a pénzügyi bizottság ajánlja. Orbán Balázs: T. ház ! A józan számításon alapuló komoly államgazdálkodásnak világszerte elismert axiómája az, hogy elszegényedett és kimerült országban az adók fokozása az állam jövedelmeit nem emelni, hanem csökkenteni szokta. Hogy szegény, évtizedek óta adóképességét túlszárnyaló adóterheket hordozó hazánkban az adóképesség, sőt még a tőke is komolyan meg van támadva, arról különösen jelenlegi pénz ügymini sterünk szerezhetett szomorú meggyőződést: mert tapasztalhatja, s mi a költség előirányzatokból láthatjuk, hogy az uj adók nem jövedelmeinket, hanem adóhátralékunkat szaporítják, s defiezitünket öregbítik. Áll ez nemcsak az egyenes, hanem az indirect adókra nézve is. Nem tudom, hogy mennyiben lehet alkotmányos országban megengedve az indirect adóknak a törvényhozás tudta és beleegyezése nélküli emelése; de tény az, hogy pénzügyminister ur ily módon az év folytán tetemes adóemelést hozott létre akkor, a midőn a mindennemű dohánynak az