Képviselőházi napló, 1875. II. kötet • 1875. november 22–deczember 6.

Ülésnapok - 1875-36

102 86> országos Illés novemTber 35. 187b. azon enquetehben működni, melyekkel a törvényhozás az e részbeni ujabb rendezést inaugurálni kivánta, minthogy másrészt van némi tapasztalatom az ország viszonyai körül: állithatom, hogy 1875 tavaszán oly körülmények állottak be, melyek a szeszégetést kárral járóvá tették azokra nézve, kik már a szeszégetést megkezdették, mert a pénzügyministeriummal egyezményeik voltak. Ezenkívül az ilynemű vállalatok nem pusztán a szesztermelésért állittatnak fel, hanem más körülményekért, ilyenek a hizlalás, és más terményekért készítése. Általában az anyag bősége a termelést még nem idézi elő; a termelést a kelendőség szabályozza, s a hol nem lehet valamely ipart nyerességgel űzni: ott az anyag legnagyobb bősége sem fog ipart előállítani. Miért van az, hogy Magyarországon ezelőtt, mikor a nyers terményeknek bőségében úsztunk, az ipar nem fejlődött, czukrot nem tudtunk termelni, pedig adó nem terhelte? Azért, mert nem volt nyerességgel az ipar ezen ága. Innen van az, hogy Erdélyben a czukorgyártás még ma sem kapott lábra; mert a viszonyok nem engedik. Én most is visszatérek arra, mit az általános vitánál felhoztam. A szesztermelésre nézve kedvezőtlenebbekké váltak a viszonyok, egyrészt a termelésre nehezedő vámviszonyok által, másrészt mindennemű czikk kelendőségének hiánya következtében. Mert a hizlalás, a trágya előállítás végett nem áll a gazdának érdekében, hogy annyi pénzt fektessen be, mint akkor, mikor a hízott jószágot nagy áron el lehetett adni, mikor a gazda könynyen fektette be pénzét vállalatokba: mert az árak kedvezőbbek voltak. Ugyanazon körülményekkel küzdünk mi, mint a birodalmi tanácsban képviselt országok. Ott sem merik magasabbra irányozni elő ez adót, mint 1873-ban volt, mi pedig magasabbra irányozzuk elő, mint 1874-ben volt. Én azt hiszem, hogy az 1874-iki előirányzat maximuma annak, mit most előirányozhatunk. Ezt az előttem szóló állításainak ujabb indokolásaképen és azon szavazatom indokolását hozom fel, melylyel a javaslathoz járulok (Helyeslés a szélső jobboldalon) Simonyi Ernő: T. ház! Én ezen fogyasztási adóknál mellékes kérdésnek tartom azt, tekintve az egész budget összeállítását, hogy, vajon a minister által előirányzott összegek egész mennyiségűkben be fognak-e jöni, vagy nem? Meg vagyok győződve arról, hogy a valóságos hiány, a tényleges deficit az esztendő végével nevezetesen nagyobb fog lenni, mint az előirányzat; hogy azonban ezen többlet ezen, vagy ama adónemnél fog-e eléállani? azt mellékesnek tartom. Hanem ezen fogyasztási adók más tekintetből nagy fontossággal birnak a mi nemzetgazdasági helyzetünkre nézve. Itt van különösen a szeszadó. 1874-ben befolyt a szeszadóból összesen 5.983.000 frt; a minister azonban mostan 167.000 frttal előirányoz többet. Nehéz lenne itten arról vitatkozni, hogy mennyiben bír alappal ezen nagyobb előirányzás; de, a mint mondám, utóvégre is mellékes kérdés az, hogy A szeszadónál-e avagy más adónál lesz kisebb a bevétel; de igenis nagy fontossággal bir a szeszgyártás állapota országunkban nemzetgazdasági szempontból. Én azt kérdeztem a pénzügyminister úrtól a pénzügyi bizottságban, hogy hány szeszgyár szűnt meg az ujabbi időben. 0 nekem erre azt felelte, hogy 1873-ban, 1874-ben 200 szeszgyár szűnt meg. Hogy 1875-ben mennyi szűnt meg:. azt nem tudta megmondani. No én meg vagyok győződve, hogy 1875-ben is ^öbb szeszgyár beszüntette működését és hogy több beszüntette, arról biztos tudomásom van, mert épen közvetlen szomszédságomban is beszüntette egy működését, pedig ez 36,000 frt fogyasztani adót fizetett, így több szeszgyár is beszüntette a működést, bár azokat nem tudom megnevezni. Ez már azután fontos nemzetgazdasági kérdés. Hogy azon szeszgyáros meggazdagodik-e, vagy nem ? az nemzetgazdaságilag kevesebb fontossággal bir; de hogy azon szeszgyár működik-e vagy sem? az már nemzetgazdaságilag mindenesetre nagy fontosságú, és pedig azon haszonnál fogva mely ezen szeszgyártásból a marhatenyésztésre és ez által közvetve a főldmivelésre hárul. így például azon gyár, mely az én szomszédságomban működött: évenként 800 és néhány akó moslékot produkált. Ezen moslékból tartottak: 800 marhát. Most ez megszűnt, és ezen takarmány helyett más takarmánynyal kell ezen marhát ellátni. Igen természetes, hogy ezt mástól kell elvonni. Azon marhaállomány tehát, mely létezett ezen szeszgyár működése mellett: nevezetesen apadni fog. Alig kell mondanom, hogy a földművelés nagyon függ a marhaállománytól, melyet képesek vagyunk előállítani, és én előttem ez legalább sokkal nagyobb fontossággal bir nemzetgazdasági szempontból, mint az: vajon 100 vagy 170 ezer frttal kevesebb lesz-e a bevétel mint az előirányoztatott? De ép azért szükséges, hogy vizsgálat alá vegyük, hogy mi okozza a szeszgyártásnak hanyatlását. Kétségtelen, hogy ennek egyik oka a vámviszonyokban keresendő. Bizonyos az, hogy Olaszország az utóbbi időben, oly módon változtatta vám törvényeit, hogy a szeszkivitel Magyarországból Olaszországba többé nem lehetséges. Egy nagy fogyasztási piacza a szeszgyártásnak elesvén, a termelés is szenved ez által. Más részről, másik szomszédunk Szerbia, ha jól vagyunk értesülve, 3 anynyi adót vetett ki minden akó pálinka behozatalára,