Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-14

gg Iá. országon tüés » epleinbei' 15. 1875. viszonyoknak és a szabadelvű és józan haladás követelményeinek. így állván a dolog, azt hiszem, nem lehet a t. ház hivatása, hogy már most állást foglaljon az uralkodóval szemben, elvi tételeket jelentsen ki, vagy épen a megoldás módozataira nézve részletesen nyilatkozzék. A trónbeszéd nem kormány — nem párt-programm ; hanem utalás azon teendőkre, melyek megoldásra várnak. A teendőkre nézve a kormányt illeti meg a kezdeményezés. Be kell azt várnunk, még ha némi öomegtagadásunkba kerülne is. Nem áll sem a ház, sem a haza érdekében az átalános vita, a foganatosítandó rendszabályok és a behozandó reformok fölött. Hiba, volna azt provocálni nemcsak azért, mert az átalános vita még ott is, a hol a nézetek könnyen tömöri íhetők, mindig tetemes időt vesz igénybe és mi ezen tetemes idővel nem rendelkezünk; de liiba volna azért is, mert gyakorlati eredményekre nem vezetne; sőt merem mondani, hogy talán a siker lehetőségét koczkáztatná. A részlet t. ház, minden jelentékenyebb törvényjavaslatnál oly fontos, hogy nem tanácsos lekötni a képviselőház véleményét mindaddig, mig a törvényjavaslat a maga teljességében elő nem terjesztetik. Az elvi tételeknek a feliratba való felvétele és vitatása csak akkor lehet indokolt, ha a fejedelem, a kormány és a nemzet óhajtása és akarata közt lényeges eltérés mutatkozik. Ezek az indokok vezették a bizottságot arra, hogy a felirati javaslatot jelen alakjában terjessze elő. Nyomról-nyomra követi a javaslat a trónbeszédet és annak korlátai közt marad, A bizottság készségesen elismervén nagy fontosságát azon szempontoknak és szükségét azon reformoknak, melyeket a t'-ónbeszéd átalánosságban megérint: megnyugvással constatálja azt, hogy Urunk, ő Felsége, fejedelmi legmagasabb gondjai közé sorozza az ország pénzügyeinek rendezését; kijelenti továbbá a felirati javaslat a ház készségét arra nézve, hogy az országgyűlés a kormány javaslatait beható tárgyalás alá veendi; érinti a felirati javaslat azon kérdéseket, melyeket a trónbeszéd különösen megemlit; értem az 1867., 1868-ki egyezmények revisióját; felhívja az uralkodó legmagasabb figyelmét a magyar szent korona területi épségének teljes helyreállítására és végre annak tudatában, hogy ő Felsége fejedelmi hivatásához képest buzgón törekszik arra, hogy az európai békét fenyegető viszályok forrásai tapintatos és bölcs intézkedés által végleg kiapadjanak : kifejezi a ház hitét és reményét arra nézve, hogy az állandó béke a fölmerült viszályok daczára megzavartatni nem fog. Ennyi, azt hiszem, a helyzet követelményének teljesen megfelel. Annyit ígér szemben az uralkodóval, a mennyit a dolgok rendes lefolyása mellett be is válthat; de ezt határozott vonásokban teszi, mert meg volt a bizottság győződve arról, hogy nincs, nem lehet e házban képviselő, a ki a pénzügyek rendezését és a kapcsolatos reformok létesítését, vagy a kormány által előterjesztendő törvényjavaslatok tárgyalását megtagadni akarná. És e tekintetben nem képezhet kivételt a közjogi ellenzék sem, mert állítja bár — és ezt saját álláspontjából jogosan teheti, — hogy viszonyainknak gyökeres javulása a közjogi törvények megváltoztatása nélkül teljes lehetetlen; de a párt tisztelt tagjaitól, mint e hazának szintén hű fiaitól, föl sem lehet tennünk, hogy csak azért, mert e törvényeket roszaknak tartják, mert ezen törvényeknek uralma alatt a sulyegyent helyreáHithatónak nem vélik s mert a kormányban s a többségben nem bíznak: megkívánnák vonni őszinte közreműködésüket a pénzügyi rendezésnek még csak kísérletétől is. (Helyeslés) Nem tagadhatja azt a t. közjogi ellenzék, hogy a közjogi törvények megváltoztatása nem csak tőlünk, országgyűlési képviselőktől függ. Vannak e törvények közt olyanok is, melyeknek érvényessége időhöz van kötve; ez időt tehát be kell várni. De vannak olyanok is, melyek időhöz kötve nincsenek, de melyeknek megváltoztatáshoz, ha az a monarchia érdekében kívánatosnak találtatnék: mind azon politikai tényezőknek beleegyezése kivántatik, a melyek azt létre hozták. E nagy nehézséggel szemben áll az ország pénzügyi helyzete, melynek rendezése nem tar halasztást. Meg kell azt kisérleni, mert állami létünk forog koczkán; meg kell azt kisérleni, mert a választó közönség nagy többsége azon felfogásnak adott igazat, mely a rendezést az adott viszonyok között is lehetségesnek véli. A mi illeti azon határozati javaslatot, a melyet t. képviselőtársam Simonyi Ernő a maga és elvtársai nevében tegnap beadott, kevés mondani való van. Én készséggel elismerem, hogy ezen javaslatban van sok, a mi egyéni nézeteimmel megegyezik; van sok, a mit jónak s helyesnek tartok. Készséggel elismerem azt is, hogy egy pártnak jogában és esetleg kötelességében áll adott alkalommal, kifejteni lobogóját és az érvek súlyával hatni a házra és a nemzeti-e. De midőn elismerem ezt: ismerje el a t. közjogi ellenzék is azon álláspont jogosultságát, melyet a többség jelenleg elfoglal, azt, hogy az elvi vita inkább káros, mint hasznos a hazára a jelen pillanatban és hogy a közjogi tóteleknek felvetése és vitatása már csak azért is mellőzendő : mert a sikernek még csak azon első biztositéka is hiányzik, mely a megváltoztatásra szükséges, t. i. a nemzet akarata. A mi illeti Miletics Szvetozár képviselő ur által benyújtott válaszfelirati javaslatot, (Hall-