Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-32

ggg 32. országos ülés november 20. 1875. -vényt számba nem vévén. Én ezt t. barátaim figyelmébe ajánlom, s részemről elfogadom a költségvetés e fejezetét. Madarász József: En sem kívántam e tárgyhoz szólni: ha Várady Gábor t. képviselő­társam azon kifejezéssel nem él, hogy ezen tárgy­nak többszörös előhozása a loyalitással nem fér össze. (Felkiáltások a középen: Igaz! ügy van!) En ugyan nem kívánom, hogy önök alkalmaz­zák reám a loyalitásnak bár mily fogalmát; én megelégszem azon fogalommal, a melylyel én a történelem tapasztalata szerint magam hűségét hazám és alkotmánya iránt éreztem és érzem és a miképen azt teljesíteni kötelességem. Azonban engedje meg Várady képviselőtár­sam s Csernatony Lajos képviselőtársam is, az illoyalitásnak és gyengédtelenségnek vádját aiért, mivel e tárgy ismételve felhozatik : ne mi elle­nünkben használja; hanem használja azok elle­nében, a kik, midőn meghozatott a törvény, mely szerint a királyi udvartartásra 3.500,000 frt. szavaztatott meg, — tessék megnézni a naplót — még azon időpont előtt, a melyre e törvény behozatott, egy millióval felemelni javasolták. Mi nem szólottunk ellene a királyi udvar­tartás költségei megszavazásának. De miután megtörtént az, hogy Magyarország pénzügyei mind roszabbról roszabbra fordultak, — nem keresem az indokait miért; hanem azt az egy indokot itt megemlítem, hogy egyenjogú állását akarta megtartani Magyarország Austriával szem­ben: azért szavazta meg ezen összeget. Bizonyára nem tudom, vajon nem az egyenlő önállástalan­ságnak jele-e ez? Én azt tartom, hogy azok irá­nyában méltóztassék a gyöngédtelenséget és illó­yalitást előhozni, a kik a már meghozott 10 évre alkotott törvényt akkor, a mikor az ország pénz­ügyei mind roszabbra fordultak: időközben ugy változtatták, hogy a tíz évre megállapított ösz­szeget egymillióval fölebb emelték; hozzáteszem még, hogy oly alkotmányellenes modorban, hogy visszaható erőt tulajdonítottak neki, Miután ez megtörtént ; ne vegyék rósz né­ven tőlünk, ha mi kötelességünknek tartjuk, — én részemről legalább kötelességemnek tar­tom: — miképen azt 1875 márcziusában a költségvetési vita alkalmával Mocsáry képvi­selőtársam tette, e részben mindaddig hivatko­zunk a többségre és a házra és ime Helfy ba­rátom hivatkozott önmagára a fejedelemre is, hogy az ország nyomorult pénzügyi helyzetét tekintetbe véve, elég tétessék. A múltkor, ez év niárczius 10-ikén az 1875. évi költségvetés tár­gyalása alkalmával Mocsáry t. barátom azon határozati javaslatot terjesztette elő, hogy ne állittassék be a költségvetés mindaddig : mig a ministerium a ház értesítése folytán iparkodik leszállítani azon összegre, mely az eredeti tör­vényben volt. S ime mit teszünk most? Azt óhajtjuk, hogy az ország pénzügyei roszabbra fordulván : állittassék vissza az eredeti törvény, mely az ország pénzügyeinek tekintetbe vételé­vel meg volt állapitva, és akkor nem fogjuk többé ellenezni a megszavazást. Addig, mig ez megtörténik és mig az ország pénzügyi helyzete roszabbra és roszabbra fordul: én azt sem fogadhatom el, a mit Irányi képvi­selőtársam mondott, hogy törvényjavaslat ter­jesztessék be. Az előbbi törvény megváltoztatá­sára Várady képviselő ur indoka akkor sem áll; sőt inkább, valamint annak idején megváltoz­tatták törvény által azon összeget, mely az or­szág pénzügyi helyzetéhez mérve már elég nagy volt : minden esetre az ország iránti loyalitás követeli, hogy állittassék vissza az előbbi ösz­szeg. Én tehát a pénzügyi bizottság által beter­jesztett összeget nem szavazom meg; hanem óhajtom, hogy a kormány utat és módot talál­jon minél előbb arra, hogy hazánk megrongált pénzügyi helyzetében azon összeg minél előbb visszanyerje törvényes hatását. (Helyeslés a bal­oldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. házi (Halljukl) Hogy mind hazánk helyzetének szem­pontjából, mind a saját maguk szempontjából mennyire tartják opportunnsnak és helyesnek e kérdés vitatását a t. képviselő urak: azt saját megitélésökre bízom. Azonban részemről kérem a t. házat, hogy e tekintetbeni nézeteiknek engedni ne méltóztas­sanak. És teszem ezt annál inkább: mert én is mernék e tekintetben és merek is, — mint a t. képviselő urak tették, ha kell, — a nemzetre hivatkozni. Ma Magyarországon azon eszme, hogy minden irályban takarékoskodni kell: hála istennek, nagyon el van terjedve. De azt hiszem, hogy ha ma megszavaztatnék a nemzetet, maga is azt mondaná: takarékoskodjatok mindenben; ne adjatok, ha kell, napidijat a képviselőknek, (Helyeslés.) adjatok kisebb fizetést másoknak ; (Helyeslés a középen) de ezen egy dolgot ne bántsátok. [Élénk helyeslés a középen,) így is­merem én a magyar nemzet loyalitását és gon­dolkodását és arra kérem a t. házat: méltóztas­sanak a tételt ^megszavazni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Én Helfy képviselő ur nyilatkoza­tából azt vettem ki, hogy ő, illetőleg a külön vélemény beadói, nem ellenzik e tételnek a költ­ségvetésben való föltételét és csak határozati javaslatot terjesztettek elő. Ezen határozati ja­vaslat fel fog olvastatni. Molnár Aladár jegyző: (olvassa a hatá­rozati javaslatot:) „A ministerium utasítandó, hogy előterjesztvén ő Felségének az ország pénz­ügyi helyzetét, őt az áldozatban részvételre hó­dolatteljesen felszólítsa." Elnök: Minthogy az indítványozó ur által nem elleneztetik az illető összegnek a költségve-

Next

/
Thumbnails
Contents