Képviselőházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augusztus 30–november 20.

Ülésnapok - 1875-32

ggg 32. országos ülés november 20. 1875. -vényt számba nem vévén. Én ezt t. barátaim figyelmébe ajánlom, s részemről elfogadom a költségvetés e fejezetét. Madarász József: En sem kívántam e tárgyhoz szólni: ha Várady Gábor t. képviselőtársam azon kifejezéssel nem él, hogy ezen tárgynak többszörös előhozása a loyalitással nem fér össze. (Felkiáltások a középen: Igaz! ügy van!) En ugyan nem kívánom, hogy önök alkalmazzák reám a loyalitásnak bár mily fogalmát; én megelégszem azon fogalommal, a melylyel én a történelem tapasztalata szerint magam hűségét hazám és alkotmánya iránt éreztem és érzem és a miképen azt teljesíteni kötelességem. Azonban engedje meg Várady képviselőtársam s Csernatony Lajos képviselőtársam is, az illoyalitásnak és gyengédtelenségnek vádját aiért, mivel e tárgy ismételve felhozatik : ne mi ellenünkben használja; hanem használja azok ellenében, a kik, midőn meghozatott a törvény, mely szerint a királyi udvartartásra 3.500,000 frt. szavaztatott meg, — tessék megnézni a naplót — még azon időpont előtt, a melyre e törvény behozatott, egy millióval felemelni javasolták. Mi nem szólottunk ellene a királyi udvartartás költségei megszavazásának. De miután megtörtént az, hogy Magyarország pénzügyei mind roszabbról roszabbra fordultak, — nem keresem az indokait miért; hanem azt az egy indokot itt megemlítem, hogy egyenjogú állását akarta megtartani Magyarország Austriával szemben: azért szavazta meg ezen összeget. Bizonyára nem tudom, vajon nem az egyenlő önállástalanságnak jele-e ez? Én azt tartom, hogy azok irányában méltóztassék a gyöngédtelenséget és illóyalitást előhozni, a kik a már meghozott 10 évre alkotott törvényt akkor, a mikor az ország pénzügyei mind roszabbra fordultak: időközben ugy változtatták, hogy a tíz évre megállapított öszszeget egymillióval fölebb emelték; hozzáteszem még, hogy oly alkotmányellenes modorban, hogy visszaható erőt tulajdonítottak neki, Miután ez megtörtént ; ne vegyék rósz néven tőlünk, ha mi kötelességünknek tartjuk, — én részemről legalább kötelességemnek tartom: — miképen azt 1875 márcziusában a költségvetési vita alkalmával Mocsáry képviselőtársam tette, e részben mindaddig hivatkozunk a többségre és a házra és ime Helfy barátom hivatkozott önmagára a fejedelemre is, hogy az ország nyomorult pénzügyi helyzetét tekintetbe véve, elég tétessék. A múltkor, ez év niárczius 10-ikén az 1875. évi költségvetés tárgyalása alkalmával Mocsáry t. barátom azon határozati javaslatot terjesztette elő, hogy ne állittassék be a költségvetés mindaddig : mig a ministerium a ház értesítése folytán iparkodik leszállítani azon összegre, mely az eredeti törvényben volt. S ime mit teszünk most? Azt óhajtjuk, hogy az ország pénzügyei roszabbra fordulván : állittassék vissza az eredeti törvény, mely az ország pénzügyeinek tekintetbe vételével meg volt állapitva, és akkor nem fogjuk többé ellenezni a megszavazást. Addig, mig ez megtörténik és mig az ország pénzügyi helyzete roszabbra és roszabbra fordul: én azt sem fogadhatom el, a mit Irányi képviselőtársam mondott, hogy törvényjavaslat terjesztessék be. Az előbbi törvény megváltoztatására Várady képviselő ur indoka akkor sem áll; sőt inkább, valamint annak idején megváltoztatták törvény által azon összeget, mely az ország pénzügyi helyzetéhez mérve már elég nagy volt : minden esetre az ország iránti loyalitás követeli, hogy állittassék vissza az előbbi öszszeg. Én tehát a pénzügyi bizottság által beterjesztett összeget nem szavazom meg; hanem óhajtom, hogy a kormány utat és módot találjon minél előbb arra, hogy hazánk megrongált pénzügyi helyzetében azon összeg minél előbb visszanyerje törvényes hatását. (Helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. házi (Halljukl) Hogy mind hazánk helyzetének szempontjából, mind a saját maguk szempontjából mennyire tartják opportunnsnak és helyesnek e kérdés vitatását a t. képviselő urak: azt saját megitélésökre bízom. Azonban részemről kérem a t. házat, hogy e tekintetbeni nézeteiknek engedni ne méltóztassanak. És teszem ezt annál inkább: mert én is mernék e tekintetben és merek is, — mint a t. képviselő urak tették, ha kell, — a nemzetre hivatkozni. Ma Magyarországon azon eszme, hogy minden irályban takarékoskodni kell: hála istennek, nagyon el van terjedve. De azt hiszem, hogy ha ma megszavaztatnék a nemzetet, maga is azt mondaná: takarékoskodjatok mindenben; ne adjatok, ha kell, napidijat a képviselőknek, (Helyeslés.) adjatok kisebb fizetést másoknak ; (Helyeslés a középen) de ezen egy dolgot ne bántsátok. [Élénk helyeslés a középen,) így ismerem én a magyar nemzet loyalitását és gondolkodását és arra kérem a t. házat: méltóztassanak a tételt ^megszavazni. (Helyeslés a középen.) Elnök: Én Helfy képviselő ur nyilatkozatából azt vettem ki, hogy ő, illetőleg a külön vélemény beadói, nem ellenzik e tételnek a költségvetésben való föltételét és csak határozati javaslatot terjesztettek elő. Ezen határozati javaslat fel fog olvastatni. Molnár Aladár jegyző: (olvassa a határozati javaslatot:) „A ministerium utasítandó, hogy előterjesztvén ő Felségének az ország pénzügyi helyzetét, őt az áldozatban részvételre hódolatteljesen felszólítsa." Elnök: Minthogy az indítványozó ur által nem elleneztetik az illető összegnek a költségve-